Az év első kalandja

(a személyek, a helyszín teljesen fiktív, bármilyen hasonlóság a véletlen műve)

Újév reggele van. A banda egymás hegyén-hátán alszik még a rendetlen szobában, mikor felkelek. Körülnézek, de a látvány nem valami üdítő. Hú, mekkora buli volt itt még pár órával ezelőtt. Hány óra van egyáltalán? Reggel 10. Összesen 4 órát aludtam. Fergeteges buli volt! Olyan 10-15en voltunk. Volt számomra sok ismeretlen fiatal, akiknek a nevét a bemutatás után rögtön el is felejtettem. Hoppá, most veszem csak észre, hogy nincs rajtam a zoknim. Elindulok a felderítő körutamra, cél a zoknim megtalálása. Az asztalon megszámlálhatatlan mennyiségű üveg, melyekben anno felszabadító alkohol volt. Már nincs. Kicsit fáj a fejem is, és nyűgös vagyok. A földön pezsgősüvegdugók hevernek, morzsa mindenfelé. Egy konfettikupac alatt valaki szuszog és horkol. Misi az. Kicsit elmosolyodom, mikor a színes pöttyökkel díszített arcát megpillantom.

Az éjjel ő volt a legelevenebb és szerintem neki fog a legjobban fájni a feje a másnaposságtól, ha magához tér. Felfedezem a díványon a legjobb barátnőmet, Rékát és Attilát, a barátját, akik szerelmesen átkarolva egymást halkan szuszogva alszanak. Még egy-két számomra ismeretlen ember és igen, meglátom a zoknimat. Ott hever az ajtó mögött, de ez csak a pár balos része. Megállok és újra körül nézek, majd feladom. Nincs nekem erre most energiám. Egy életmentő zuhanyra és nagy mennyiségű infúzióba kötött kávéra van szükségem.

Ismerős vagyok a lakásban, hisz a legjobb barátnőm, Réka kuckója, ahol Attilával él már fél éve. Sokszor járok errefelé, mert közel van a főiskolához, ahova járok és mert tényleg nagyon jó barátok vagyunk. Rékát már szinte születésem óta ismerem, mert a szomszédunk volt és kisgyerekkorunkban sokat jártunk össze játszani. Együtt nőttünk fel, egy gimnáziumba jártunk, csak aztán elváltak útjaink egy kis időre. Egy fél éve kivettek Attilával egy lakást itt és azóta sokkal sűrűbben tudunk találkozni. Egy kis lakás, de kettőjüknek épp elég. Réka ízlésesen berendezte a fészket, nagyon otthonosra sikeredett, pedig a legelején nem sok reményt fűztünk hozzá. A szoba kijárata mellett van a fürdőszoba ajtaja. Kicsit megtorpanok előtte.

Vízcsobogást hallok. Ki lehet az? Réka, Attila alszanak, a többiek meg nem nagyon jártasak a lakásban. Fülemet az ajtóhoz nyomom kicsit, hátha hallok hangot vagy hangokat, de csak a zuhanyrózsából folyó víz kitartó csobogását hallom. Elég kíváncsi természet vagyok és egyszerűen nem hagy nyugodni, hogy ki lehet bent. Az ajtó előtt állok félpár zoknimban és gondolkodom: benyitni, vagy nem nyitni? Ez itt a kérdés. Végül győz a kíváncsiságom és benyitok egy kis résnyire, de a pára miatt nem látok semmit. Kicsit kinyitom jobban az ajtót és megpillantok az ajtóval szemben lévő mosógépen férfi ruhadarabokat. Ebből már kiderült, hogy az illető, aki épp helyettem élvezi a meleg zuhanyt, férfi. Húha, amikor eljut a tudatomig teljesen a tény, nyusziként elkezdem becsukni az ajtót, nehogy észre vegyen. De a szemem a zuhanyfüggöny szélén, ugyanis nem teljesen húzta be és belátok egy keskeny csíkon. Egy pillanatra ledermedem. Egy tökéletes férfi test kényezteti magát a meleg vízzel háttal nekem. Világosbarna hajáról csöpög a víz végig a kimunkált, enyhén napbarna háton, majd tovább siklik a formás fenéken, végül a combokon és a lábon lefolyva egyesül a többiekkel és hosszú útra indul a lefolyóban. Egész megborzongom a látványtól. Megkövülten bámulom a testet 1-2 percig, majd hirtelen felébredve osonok ki az ajtón. Halkan becsukom magam után. Ezek után még jobban érdekel, hogy ki ez a férfi.

Hogy gondolataimat eltereljem bemegyek a konyhába kávét főzni. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem csak nekem van szükségem rá. Elkezd folyni a fekete lé a kávéfőzőből, mikor az első álmos fejet meglátom a konyhaajtóban, amint vakarja a feje búbját. Az illetőben Attilát ismerem fel. Elég fáradt feje van, annyi szent. Rám néz, majd a kávéfőzőre és hirtelen, mintha felcsillanna a szeme. Kávé, ez az! Rámosolygok, bár az én fejem is hasonlóan nézhet ki.
- Jó reggelt! – mondom csöppet sem komolyan, hisz ennél volt már jobb reggelem is.
- Jobbat. – válaszolja Attila kicsit morcosan.
- Úgy látom nem vagy a toppon. Mindjárt kész a kávé.
- Ki van a fürdőben?
- Fogalmam sincs. – válaszolom az igazsághoz hűen.

Úgy látom ő is egy zuhanyzásra pályázott, de csalódhatott az ajtó előtt, mint én. A zuhanyt elzárják. Halk mocorgás hallatszik csak, majd kb. 15 perc múlva kinyílik a fürdőszoba ajtaja. Hallom a történteket, de nem törődök vele, inkább igyekszem minél előbb feltölteni magam kávéval, hátha attól élőszerűbben fogok kinézni. Egyszercsak megfordulok és az előbb még tusoló férfi test tulajdonosa áll velem szemben a konyha boltívnek támaszkodva. Megpróbálok nem zavarba jönni és nem elképzelni őt meztelenül, de nagyon nehéz. Haja világosbarna, szemei zölden világítanak, arca kicsit széles, de férfias. Kis körszakálla közt a formás ajkak mosolyra formálódnak, tekintete kicsit ravasznak tűnik számomra, de lehet, hogy csak hallucinálok. Hallom, hogy valaki közben megelőzve engem megnyitja a zuhanyt, de most nem bánom. Rá mosolygok kicsit, majd a kávémat leteszem a kis konyhaasztalra.

- Szép jó reggelt! Kérsz kávét? Most főztem.
- Jó reggelt neked is! Igen, kérek, köszi. Rám fér. - mondja és rám mosolyog. Olyan kacéran, olyan izgatóan, hogy picit talán el is pirulok.
- Úgy látom, Te pofátlanul fitt vagy ma reggel.
- Á, dehogy, csak a fél órás zuhany felébresztett kicsit.
- Ja, úgy könnyű! – mosolygok rá, miközben kiöntöm a kávét egy kis csészébe – Én addig még nem jutottam el.

Ő egész végig a boltívet támasztotta, nehogy véletlenül eldőljön. Mikor a csészét az asztalka másik felére leteszem, megmozdul és leül a helyére. Leteszem a kávéjához a kis kockacukorral teli csészét és a tejet. Ahogy elhúzom a kezem, véletlenül hozzáér a kezével és kicsit végigsimítja az ujjaimat, miközben a szemembe néz.
- Köszi! – mondta, majd mintha ott sem lennék, elkezdte kavargatni a kávéját.
Én is kavargatom a kávémat és akaratom ellenére újra meg újra megjelenik szemem előtt a zuhanyzó férfi test. Ó, jut eszembe! A nevét sem tudom és nincs hozzá köthető emlékfoszlányom sem.
- Hogy hívnak? – fakad ki hirtelen belőlem.
- Marci. Hát téged?
- Ildikó.
- Szia Ildikó! – mosolygott rám.
- Szia Marci! – visszamosolyogtam.

Beszélgetünk egy-két általános dologról, miközben megisszuk a kávénkat. Megtudom, hogy Attila egyik legjobb barátja és állítólag az éjjel sokat táncoltunk. Ahogy meséli, néhány kép be is ugrik, de mégsem emlékszem rá teljesen. Kiderül, hogy keményen tanul és van három kistestvére. Kettő öccse és egy húga. Miközben róluk mesél kicsit, elképzeltem az én 15 éves öcsémet csecsemőként. Arról ábrándozom, milyen jó lenne, ha még mindig olyan kicsi lenne. Egész nap csak babusgatnám. Hirtelen visszatérek a valóságba, mikor berobog Réka a konyhába a kávé illatát követve. Úgy tűnik, hogy észre sem vett minket, de kifelé menet egy mosoly kíséretében megjegyezi:
- Édesek vagytok így együtt!

Fülig pirulok akaratom ellenére a megjegyzés hallatán. Már el is feledkeztem a zuhanyzásról. Egy számomra ismeretlen nő bejön a konyhába közvetlenül Réka után és megkérdezi, kaphat-e kávét. Mondtam, hogy kapni kaphat, de nincs már. Főzni kell. Látom rajta arra vár, hogy majd én felteszem, végtére is én itthon vagyok. Felállok kicsit kelletlenül és beizzítom a gépezetet. Pár perc múlva már kész is a kávé. Eszembe jut, hogy le kéne zuhanyoznom mégis. Attila már rég kijött a fürdőből, míg én Marcival beszélgettem.
- Én most fejest ugrom a kádba azt hiszem. – mondom. Erre ő elkezd kicsit kuncogni körszakállában a kijelentésemen.
- Meg ne üsd magad. – válaszolja továbbra is nevetve.
Feláll, elveszi előlem az üres csészémet és az övével együtt a mosogatóba teszi. Tipikus férfi, gondolom. Még véletlenül sem öblögetne el két kis kávés csészét.

Kivánszorogom a fürdőbe, bezárom az ajtót, levetkőzöm és élvezettel állok a meleg vízáradat alá. Igaz, már kevés meleg víz maradt, de nekem teljesen tökéletes a hőmérséklete. Kicsit azért visszafogom magam a melegvíz használatában, hisz Réka még le sem zuhanyzott, várhatóan majd le szeretne. Nagyon jól esik ez a frissítő zuhany, egész felébredek tőle. Kilépek a kádból, törülközőbe göngyölöm magam és a tükör előtt megvizsgálom a harci helyzetet. Hát igen, nem festek valami üdítően. Kinyitom hangtalanul az üveges kisszekrényt és alapozó után kutakodom. Csak nagyon halkan, mert tudom, Réka nagyon nem szereti, ha más használja a cuccait. Találtam egy felbontott alapozómintát, jó világos bőrre. Az én bőröm meglehetősen sápadt. Ha nem használnék alapozót és pirosítót, élő halottnak néznének. Nem egyszer kérdezték meg tőlem a fősulin, jól vagyok-e, mert nagyon sápadt vagyok. Azóta rendszeresen sminkelek. Felkenem az alapozót, egyenletesen eloszlatom. A szemem alá kicsit többet teszek, mert elég karikásak a szemeim így buli után. Egy kis pirosítót is keresek. Oké, viszonylag emberien festek. Megtörölközöm, felöltözöm, fél pár zoknimat a zsebembe gyűröm és mezítláb elhagyom a fürdőt.

A nappaliban már a többség felébredt és egy-két emberke kezében ott gőzölög a friss kávé. Kellemes kávéillat ül a kis lakásra a folytonos kávéfőzéstől. A kávézás után elkezdenek az emberek mocorogni, öltözködni, indulnak haza. A végén csak négyesben maradunk: Réka, Attila, Marci és én. Leülünk a nappaliban, bekapcsoljuk a rádiót és a buliról beszélgetünk. Réka és Attila ölelkezve ülnek a kanapén, Marci meg én a földön ülünk egy-egy puffon, szemben a turbékoló gerlepárral. Igazán jó őket nézni. Olyan boldognak és felhőtlennek tűnik a kapcsolatuk. Kicsit talán még irigykedem is. Nekem utoljára 2 éve volt másfél évig tartó komoly kapcsolatom, de sajnos több tényező miatt vége lett. Azóta keresem az Igazit, ahogy mondani szokták, de nem nagyon találtam még meg. Sok pasival volt már azóta dolgom, de egyik sem tartott sokáig.

- Hú, gyerekek! Azért jó volt ez a buli. – jegyzi meg Réka büszkén.
- Bizony! Ahhoz képest, hogy féltünk nem lesz elég hely, baromi jól elfértünk. – Jegyzi meg Attila és megcsókolja szerelmét.
- Az biztos, hogy rég voltam ilyen jó házipartyban. – jegyzi meg Marci– Ilyen jó táncpartnert nehéz találni. – rám kacsint, mire én kicsit elpirulok.
- A fenébe, én nem is emlékszem rád. Valahogy onnantól elvágták az egészet, hogy pukkantottunk a visszaszámlálás után.
- Hát, Édesem, ha ennyit iszik valaki, előfordul. – mosolyog barátnőm.
- Azért Te sem voltál semmi!
- Bizony, elég jó kedved lett 3-4 tequilától. – erősít meg Attila.
Így beszélgetünk és értékeltük az éjszakát. Marci többször is rám kacsint titokban, amitől egész megborzongok. Vajon mire gondol? Vajon mit akar ezzel elérni? Mind1, úgysem látom majd viszont egyhamar vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem látom a jövőben.
- Hú! Még maradt a salátából, meg az ananászos csirkéből! – jut Attila eszébe és ezzel a lendülettel kirobog a konyhába.
- Kértek enni? Tényleg maradt még. – mosolyog Réka, a szakácsnők koronázatlan királynője párja után nézve.
- Á, köszi, még nem tudok enni. A gyomrom azt sem tudja mit akar. Azt hiszem, haza megyek. Ki kell pihennem ezt a nagy banzájt. – mondom kelletlenül.
- Én is megyek, el kell érnem a vonatom. – vágja rá hirtelen Marci. Ő Pécsen lakik. Talán ő jött legmesszebbről. Még ő sem tudja pontosan, mikor megy vonata, hisz Újév első napja van, ráadásul vasárnap.
- Hát jól van. Remélem, tényleg jól éreztétek magatokat. Gyertek máskor is!
- Tőlem nem szabadulsz meg Bébi! Jövök én, ha nem hívsz, akkor is. – mosolygok barátnőmre.
Kiballagunk az előtérbe öltözködni. Eszembe jut, hogy a zoknim párját még mindig nem találtam meg.
- Basszus! Nem láttátok a zoknim párját? – tör ki belőlem.
- Csak nem ezt keresed Hamupipőke? – mosolyog rám Marci és zsebéből kiveszi a zoknim jobbos felét. Visszamosolygok rá. Épp nyúlnék érte, mikor hátra húzza a kezét, nehogy elérjem. – Mit kap a megtaláló?
- Egy fenékbe billentést, ha nem adja ide, amit megtalált. – mosolygok rá kacéran.

A nem várt választól ledöbbent Marci keze után kapok és elveszem tőle a zoknimat. Diadalmasan felhúzom, majd a cipőim következnek. A konyha boltívében álló gerlepár kívülről szemléli az eseményeket és folyton vigyorog. Felöltözünk, és elkezdünk búcsúzkodni.
- Marci, aztán ne tűnj el! Szívesen várunk máskor is! – kezet fog a két férfi, megölelik egymást barátian.
- Uff, nagyfőnök, majd jelentkezem.
Én nem búcsúzkodok különösebben, mert tudjuk, úgyis felbukkanok előbb-utóbb. Pusziszkodok a párral, aztán Marcival elindulok a kapu felé. A kapuban megállunk. Nem tudom mit mondjak, mit ne mondjak.
- Te merre mész? – jut eszembe végre a kérdés.
- Felfelé, a buszmegállóba. Látod? – mutatja a megállót- Oda.
- Hm, én pont ellenkező irányba. Örülök, hogy megismertelek. – mosolygok rá.
- Én is örülök! Ha nincs ellenedre, találkozhatnánk a jövőben. – sejtelmesen néz rám, nem tudom eldönteni mi célból akar velem találkozni. Talán tényleg meg akar ismerni? Vagy arra számít, hogy bevágódik nálam és az ágyamban köt ki? Nem tudok kiigazodni a tekintetén.
- Hát, mostanában tanulni kéne, vizsgaidőszak van, de majd egy napot megbeszélhetünk. Kell egy kis kikapcsolódás mikro- meg makroökonómia közt.
- Oké, megbeszéltük! – mosolyog diadalomittasan és előveszi a telefonját – Megadod a számod, hogy el tudjalak érni?
- Persze. – lediktálom a számokat, majd elköszönünk. Két puszi az arcra és elindulunk.

Hazafelé folyton Marci jár az eszemben. Nagyon érdekel a férfi, de nem tudom, hogy én őt milyen szinten érdeklem. Az az igazság, hogy már rég volt komoly kapcsolatom és hiányzik. Hiányzik az, hogy legyen valaki, akit szeretek, aki viszontszeret, akinek mindent elmondhatok, aki ott van, ha szükségem van rá, aki segít nekem, aki törődik velem, aki nem használ ki, aki megért és még sorolhatnám. Nincsenek nagy elvárásaim, csak annyi, hogy emberként bánjon velem. Valahogy vannak férfiak, akik mellett úgy érzem, nem vagyok soha elég jó, mert nekem folyton tökéletesnek kell lennem. Nem, én azt szeretném, hogy a párom úgy kezeljen, mint egy hús-vér embert, akinek ugyanúgy vannak hibái, mint a többinek. Amikor Marcira gondolok, valahogy eszembe jut a kérdés, „mi lenne ha”. Hazafelé menet végig ezen gondolkodom. Fantáziálok, képzelődök. Egy egész kis mozit pergetek le a szemem előtt. Sokat szoktam álmodozni, mert ott az történik, amit én szeretnék.

Haza érezek. Nekiállok a kulcsokkal bíbelődni, majd végre kitárul a lakásom ajtaja. Szembe velem van a szobám, jobb oldalt a konyha, mellette a zuhanyzó wc-vel és egy másik szoba, ami jelenleg nappaliként funkcionál. Levetkőzöm, levetem magam az ágyamra és bekapcsolom a tv-t. Válogatok az érdekesebbnél érdekesebb műsorok közt. Fogyjunk együtt könnyen és társai. Végül valami fantasztikusan érdekes természetfilmnél leragadok. Kiszaladok a konyhába valami innivalóért, de a hűtő üres. Tartalma mindössze két joghurt bifiduszesszendisszel, 1 üveg ásványvíz, 1 paradicsom és egy kis kenőmájas. Le kéne menni vásárolni, de nagyon nincs kedvem hozzá. Kezd megmutatkozni a másnaposságom. Az üveg ásványvizet a hónom alá kapom, kiveszek egy joghurtot és visszamegyek az ágyamra heverészni kicsit. Megeszem a joghurtot, iszok kicsit, aztán átöltözöm pizsire és nyakig betakarózva nézem a természet szépségeit. A gyomrom rettenetesen rossz, nem tudom eldönteni, hogy mit akar. Éhes vagy épp üríteni akar. A fejem is lüktet. Megpróbálok elaludni, szerencsére 1-2 órás sikerrel. A telefonom csörgésére ébredek. Egy számomra ismeretlen számot látok. Felveszem, még kicsit kómásan.

- Halló, tessék.
- Szia Ildi, találd ki, ki vagyok? – jesszusom! Ajaj, Marci. Húha.
- Szia Marci, mi újság?
- Semmi különös. Épp az állomáson várok a semmire. Nem megy vonatom, mert pont az én vonalamon egy autó közelebbről megismerkedett egy vonattal.
- Ú! Jesszus!
- Az autós meghalt, a vonatvezető sokkos állapotban van. Nem tudni mikor indul legközelebb vonatom. Várok a csodára.
- Hm, éretem. Ha gondolod, feljöhetsz hozzám. Itt töltheted az éjszakát, van egy kis szobám, elférünk, bár kaja nincs. – szalad ki a számon. Legszívesebben visszaszívnám. Biztos jó ötlet ez?
- Ó, nem akarok kellemetlenkedni. Végülis alig ismerjük egymást.
- Ne aggódj, csak lepakolsz, itt alszol, majd valahogy kaja is lesz és másnapra meg nézünk neked a neten vonatot. Tényleg nem gond. Legalább nem leszek egyedül.
- Oké, köszi, aranyos vagy! Majd valahogy meghálálom. – mondja érezhetően mosolyogva.

Lediktálom neki, merre lakom, majd letesszük a telefont. Atya Úr Isten! Én hülye vagyok. Végülis tényleg csak lepakol, itt alszik, aztán megy tovább. Ne félj kislány, nem lesz semmi gond, sőt még jól is fogod érezni magad, ha meg úgy alakul, meg tudod magad védeni. Így pakolászok, hogy azért normálisan nézzen ki a kuckóm. Megágyazok neki a nappalinak nevezett szobában, majd a fürdőbe rohanok. Azért valahogy ki kéne nézni. Gyorsan megmosom az arcom, egy kis alapozó, pirosító. Hú, mit vegyek fel? Állj! Ez nem randi. Akár macinaciban is fogadhatom, itthon vagyok. Kicsit megnyugtatom magam, majd bekucorodom a tv elé megint. Nézem a képernyőt, de teljesen máshol járnak a gondolataim. Folyton a „mi lenne ha?” kérdésen töprengek, de eredményre nem jutok. A gondolatmenetemet a csengő éles hangja szakítja meg. Mély lélegzet, szúszá, jógalégzés, nyugi. Beleszólok a kaputelefonba:
- Igen?
- Szia, én vagyok.
- Gyere fel!

Pár perc múlva kopognak az ajtón. Izgatottan kinyitom. Marci áll előttem. Úgy látom kicsit elege van a mai napból. Kezében a hátitáska, orra, füle vörös a hidegtől, de mosolyogni próbál.
- Gyere be, szia! – két puszit adok neki zavartan és betessékelem.
- Ez a közlekedés káosz. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Egy évben 2szer jövök fel Pestre, és akkor mindig történik valami. – Nagyokat sóhajt miközben vetkőzik.
Adok neki egy papucsot, ami nem épp 40en akárhányas, de talán megteszi arra a kis időre, míg a konyhába meg a fürdőbe látogat. Mutatom neki a nem éppen bonyolult utat a szobája felé. Leteszi az hátitáskáját, körülnéz, megdicséri a lakást, majd kicipzározza a táskát. Épp menni készülök, hagy pakolásszon, mikor megszólít.
- Ildi! Vár, ne menj el!
Meglepedten visszafordulok. Elkezd a táskájában kotorászni, majd elővesz belőle egy kis szatyrot.
- Tessék! Mondtam, hogy meghálálom a kedvességedet. Igaz nem valami sok, de vasárnap este 6-kor nehéz bevásárolni. – mosolyogva átadja a zacskót, amiben kekszek vannak.
- Ó, köszi! Erre nem számítottam. Legalább nem halunk éhen. – odalépek hozzá és egy puszit nyomok az arcára, amitől meg ő lepődik meg.

Kimegyek a szobából, hogy a kekszeket tálba öntsem, addig is nyugodtan pakolászhat újdonsült lakótársam. Nyugodtan rakosgatom a tálakat az asztalon, mindenből egy kicsit kiöntöttem. Egyszercsak megfordulok és hirtelen megijedek, mert Marcit találom a hátam mögött. Nem számítottam rá.
- Bocsi, ne haragudj! Csak néztem, ahogy sürögsz-forogsz.
- Semmi gond, csak legközelebb kicsit hangosabban nézz. – mosolygok rá.
- Na és most mit csináljunk?
- Hm, hát ha nem haragszol, én a sorozatomat megnézem. Barátok közt. Érdekel?
- Hát nem rajongom érte, de nézzük meg, aztán majd biztos adnak valami normálisabb filmet, ha nem, akkor majd sakkozunk. – kacsint rám.

Felmarkolok egy kekszes tálat és a szobámba bevonulok. Az ágyamnak támasztom a hátam, beburkolózom. Marci is odaül mellém, egész közel. Kicsit zavarba is hoz a közelségével. Végignézzük a sorozat mai részét, de nem tudunk megszólalni, sőt semmit nem tudunk csinálni. Meredten ülünk és nézzük a Tv-képernyőt. Végül én töröm meg a csendet egy ösztönös mozdulattal.
- Na jól van, keressünk valami értelemeset.
Kapcsolgatom a távirányítót, de semmi számomra érdekeset nem találok. Csupa „jön a világ vége” , meg „támad a szörny” és „folyik a vér” film megy. Hanyag mozdulattal leteszem a távirányítót a földre és kijelentem a tényt:
- Hát ez nem nyert.

Erre válaszul Marci rám néz és megcsókol. Kicsit vadul, de mégis gyengéden. Nagyon jól esik ajkai érintése, ezért viszonzom. Elkezdünk szenvedélyesen csókolózni és már közeledne egész testével felém, hogy szorosan magához öleljen, mikor észhez kapok - állj! - és eltolom magamtól. Zavartan, fülig pirulva térek ki tekintete elől.
- Ne haragudj! – szabadkozik.
- Én azt hiszem kimegyek a fürdőbe, átöltözök és lefekszem aludni.
- Jól van, akkor én is elvonulok. Tényleg ne haragudj! Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni!
- Nem hoztál, semmi baj, fátylat rá. – kicsit erőltetetten rá mosolygok, majd kiviharzok a fürdőbe.

Ezt nem hiszem el! Húú! Ez isteni volt. Nem számítottam rá, hogy hirtelen megcsókol. Valahogy éreztem, hogy tetszem neki, de nem gondoltam volna, hogy lépni is fog. Igyekeztem visszafogni magam és úgy érzem ment is. Nem küldtem neki egyik percben sem olyan jeleket, amiből arra következtethetett volna, hogy most feljön, magáévá tesz, majd búcsút int. Vagy mégis? Nem tudom. Minden esetre, mostmár egyértelműen jeleztem, hogy az itt tartózkodását nem úgy képzelem el, ahogy ő. Miközben így gondolkodom a történteken és próbálom kitalálni ő mikre gondolhat most, fogat mosok, felveszem a hálóingem, végül visszamegyek hangtalan léptekkel a szobámba, hogy végre lefeküdhessek aludni. Út közben bezárom a bejárati ajtót, lekapcsolom a villanyt a konyhában. Behuppanok az ágyamba, nyakig betakarózok és folytatom gondolataimat. Egyszerűen nem tudok kiigazodni magamon sem. Szerettem volna, ha folytatja? Ha igen, miért utasítottam el? Lehet, hogy csak a gondolataim miatt, talán megszólalt a józan eszem. Milyen jól csókol! Teljesen elolvadtam az ajkaitól. Vajon milyen lehet, amikor… Jól van kislány, állj le, inkább aludj!

Felébredek arra, hogy a nap besüt a fregoli egyik résén. Megnézem az éjjeliszekrényen lévő órán, mennyi az idő. 8 óra 13 perc. Kicsit fekszem még az ágyban ébredés után, majd kikullogok félig még leragadt szemekkel a fürdőbe. Kinyitom az ajtót és Marcival találom szemben magam, de nem akárhogyan! Meztelen, épp öltözködött zuhanyzás után. Hirtelen megkövülök, nem tudok megmozdulni, nem jön ki egy hang sem a számon. Szegény hirtelen a kezében lévő ruhát a féltett kincse elé kapja, hogy eltakarja azt. Tekintete ijedt és meglepett, majd kacérra vált.
- Kíváncsiskodsz? – kacsintott rám miközben kiegyenesedett, de a ruhadarab továbbra is a féltett férfiasságot takarja.
- Jaj, ne haragudj! Csak megszoktam, hogy egyedül vagyok, és… Megyek is, bocsi!- zavartan kimegyek és hirtelen becsukom az ajtót magam mögött.
Úr Isten. Na ebből hogy magyarázom ki magam? Ideje, hogy elmenjen már. Folyton ilyen helyzetekbe kerülök vele, mióta megismertem. Előbb ismertem meg a formás fenekét, mint őt magát. Leülök a konyhaasztal mellé a székre és dühömben nekiállok a kekszevésnek. Várom, hogy kijöjjön. De furcsa! Megint azt várom, hogy kijöjjön a fürdőből, mint tegnap. Hirtelen kinyillik az ajtó. Farmernadrág és egy ing van rajta. Nagyon jól áll neki.
- Mehetsz! Amíg bent vagy, összepakolok.
Bemegyek a nem túl nagy fürdőbe, levetkőzöm, lezuhanyzom, rendbe rakom magam és mire kimegyek a helységből, Marci táskája már a bejárati ajtó mellett áll, ő pedig a konyhában kekszet rágcsál.
- Igazán csinos vagy!- jegyzi meg az otthoni mackónacimra és a galléros, kis teniszpólómra, ami alatt nincs melltartó.
- Már mész is?
- Ideje van. Néztem neten vonatot. Ha most elindulok, kényelmesen odaérek. Ne haragudj a kellemetlenségekért!
- Áh, ne viccelj! Nem hagysz itt semmit? Elég nehéz lenne átugranod egy fogkeféért.
- Ne aggódj, minden megvan. Köszönöm a vendéglátást! Jól éreztem magam.
- Szívesen látlak máskor is. – mosolygok rá, mire ő hozzám lép és megcsókol. Lassan, érzékien, gyengéden. Szinte elolvadok tőle, megbabonáz.

Ajkaink elválnak egymástól, homlokaink összeérnek. A szemeim továbbra is csukva vannak a varázslattól. Érzem tekintetét arcomon, de nem akarom kinyitni a szemeimet. Újra megcsókol, de már szenvedélyesebben. Közelebb húzódok hozzá, kezeimet lecsúsztatom csípőjéről arra a testrészre, amit először megláttam belőle, a formás fenekére. Enyhén megmarkolom, miközben egyre szenvedélyesebben csókolózunk, néha megharapdáljuk egymás ajkait. Az ő kezei is lesiklanak hátamon keresztül a fenekemre és mikor eléri azt, enyhén belemarkol. Kicsit lelassít. Nem értem miért, aztán puszilgatni kezdi az arcomat. Puszit lehel arcomra, homlokomra, orrom hegyére, két szemöldökömre, az államra, majd a nyakamra vándorolnak puha ajkai.

A nyakam és a füleim nagyon érzékenyek, de ezt hamar észre veszi ő is. Csókolgatja, fogával enyhén karistolja a nyakamat, áttér a fülcimpámra és elkezdi harapdálni azt, játszadozik először egyikkel, majd másikkal. Közben fokozatosan nő bennem Marci iránti vágyam. A testem melegszik, a vágy testem barlangjában központosul. Miközben ajkai csókolnak, bevillan 1-1 kép a meztelen férfiről, ahogy a meleg víz csúszdázott a testén tegnap, ahogy ma reggel a meglepett férfi eltakarta előlem legféltettebb kincsét. Huh, egyre jobban kívánom minden érintését, csókját. Marci abbahagyja a csókolgatást, helyette arcomat simogatja, keze lesiklik a hajamon a vállamra. Egész végig a szemembe néz, elmerülök a zöld szempárban. Látom tekintetében, hogy kíván, látom benne a vágyat. Hirtelen megcsókolom, nem bírom tovább, az övé akarok lenni! Teljesen felkorbácsolja bennem a vágyat, kár tagadnom. Kezeim felfelé vándorolnak mellkasán, érzem az ing alatt minden enyhén kidolgozott domborulatát.

Teljesen a nyakáig felsiklanak kezem, végül átkarolom nyakát és így csókolózunk tovább, szenvedélyesen. Fenekemről feltáncolnak kezei a pólóm alá, úgy érinti ujjbegyeivel a hátamat, a gerincem vonalát, apró mozdulatokkal felfedezik felső testem minden négyzetcentiméterét. Kezei előre siklanak bőrömet egy másodpercre sem elhagyva. Végigsimítja a hasam vonalát, felfedezi két formás mellemet. Kezeimet az ing legfelső gombjához csúsztatom és elkezdem megszabadítani tőle. Lassan gombolom ki, majd a vállán lecsúsztatom róla. Végigsimítom meztelen karját, felső testét. Ezen felbátorodva megszabadít ő is engem a feleslegesé vált teniszpólómtól.

Egy fél perc ereéig nézzük egymás meztelen felső testét, majd újra egymásnak esünk és mostmár vadul csókolózunk, nyelveink őrült táncot járnak egymással, közben szorosan öleljük egymást. Hirtelen elválnak ajkaink, lazul Marci ölelése. Kezei a melleimet nyomják egymáshoz, miközben a nyakamat csókolgatja újra, de csak elszórtan. Útját nem fejezi be, egészen a melleimig tart. A már kemény bimbóim vágyakozva várják, h hozzájuk érjen Marci. Csókolni kezdi jobb dombom felső részét, átkel a völgyön, majd bal dombomnál fejezi be útját. Ezután a bimbóimat veszi célba. Bal bimbómat a szájába veszi és elkezdi a nyelve hegyével izgatni azt. Nagyon jól esik az érzés, amit a kényeztetése okoz, ezért halkan felszisszenek.

Bimbóimat nem kényezteti hosszan, inkább új tájak felfedezésére indult. A két mellem közti völgyet csókolgatja, nyalogatja nyelve hegyével, majd egyenes vonalban a köldökömig tovább halad. Belecsókol a köldökömbe. Egyre közelebb van a legérzékenyebb testrészemhez, ami még így félmeztelenül is végtelenül izgat. A nadrágom vonalánál kicsit eljátszadozik nyelvével. Már nagyon kívánom, sőt már nem is kívánom, hanem akarom. Miután végzett a nadrágom vonalával, újra felemelkedik én meg vadul megcsókolom, habzsolom ajkait. Közben a nadrágomat könnyed mozdulatokkal elkezdi levenni rólam. Nincs útjában sem gomb, sem cipzár, hisz cicanaci van rajtam. Ezen felbátorodva én is elkezdem lehámozni róla a nadrágot, babrálok a gombbal, a cipzárral, végül sikerül. Újra megcsókol, de félbe szakítom a csókot.
- Menjünk be az ágyra, ott kényelmesebb. – válaszképp egy hatalmas csókot kapok.

Megfogom a kezét és bevezetem a szobámba. Lefekszem az ágyra, szétteszem lábaimat, hogy könnyen hozzám férjen. Lábaim közt rám fekszik, de csak kicsit helyezi rám súlyát. Nem csókol meg, a nyakat csókolja inkább és így halad lefelé testemen nagy léptekkel. Hangosan veszem a levegőt, szívem majd kiugrik. Forró testemen halad lefelé, egészen a bugyim vonaláig. Egy nagy lépéssel a jobb combomra tér át. Csókolgatja a belső részét és egyre feljebb halad. A bugyi vonalát kezdi el kényeztetni. Teljesen beleőrülök az édes szenvedésbe. Már legszívesebben letépném róla meg magamról az alsóneműt és vad szeretkezésbe kezdenék vele, de még nem lehet. Így izgalmasabb. Bugyim már átázott kicsit kéjnedvemtől, ezért érezheti már a vágyam illatát.

Leveszi rólam a bugyit, végre! Elé tárul a csupasz vénuszdombom és rózsaszín, nedvtől elázott rózsám. Ujjával kezdi el simogatni a nedves ajkakat, szétválasztja őket, majd vissza. Érzem, hogy csiklómat keresi. Ahogy megtalálja a kicsit megduzzadt gyöngyszemet, nyelvével elkezdi izgatni azt. Megborzongok, és halkan felnyögök. Ez isteni érzés, erre vágytam. Nyelve egyre szaporábban simogatja a gyöngyszemet, ami egyre hangosabb nyögéseket vált ki belőlem. Hirtelen abbahagyja, egyszer még végignyalja, majd elkezdi az ajkaimat nyalogatni. Elégedett hangokat hallatok. Nyelvével felfedezi kéjbarlangom bejáratát. Elkezdi nyalogatni, majd nyelvével belém hatol. Halkan felnyögök, ohh, igen.
Egyszer-kétszer megismétli, aztán nyelvét ujjára váltja fel.

Egy ujja lassan belém csusszan. Szintén felnyögök, de már hangosabban. Lassan kezdi el mozgatni bennem ujját ki-be. Néha megáll, bent tartja ujját és belül mozgatja. Testem megremeg. Egyszerűen leírhatatlan érzések futnak át testemen. Kiveszi ujját, végignyalja újra a csiklómat, majd 2 ujjal hatol belém. Ah, érzem, hogy közel a beteljesülés. Ki-be mozgatja 2 ujját, másik kezével meg a csiklómat becézgeti. Nem kell sokáig kényeztetnie ahhoz, hogy megmásszam a meghódíthatatlan csúcsokat, közel a vég. Testem megfeszül, megremeg, lélegzetem hirtelen elakad, majd hatalmasat nyögök, amit testem elernyedése követ. Kicsit kábultan kapkodom a levegőt becsukott szemmel. Közben érzem, hogy Marci abbahagyta a kényeztetést. Kinyitom a szememet, lenézek rá, mire ő leveszi az alsónadrágját és rám fekszik. Gyengéden megcsókol, rám mosolyog. Fantasztikusan érzem magam. Simogatom az arcát, haját, miközben gyengéden csókolózunk.

Érzem lábaim közt felajzott vágyát, amitől újra teljesen begerjedek. Kezeimet a hátán keresztül lecsúsztatom fenekére. Enyhén belemarkolok, miközben kicsit megharapom alsó ajkát. Érti a mondanivalómat, ezért kicsit megemeli fenekét és segítséggel kéjbarlangom bejáratához illeszti férfiasságát. Kezemmel a fenekét markolom és irányítom a behatolást. Lassan belém csusszan és kitölt. Hangosan felnyögök erre az érzésre. Lassan majdnem kiveszi, de mielőtt kicsusszanna, visszaengedi. Szemeim még nyitva vannak, így látom tekintetét, amint arcomat kémleli. Látom a zöld szempárban, hogy ő is erre várt. A tempó egy kicsit gyorsul. Erre már becsukom szemeimet és élvezem a helyzetet. Csókolgatja arcomat, nyakamat, majd gyorsít. Hangosakat nyögök minden behatoláskor, istenien érzem magam, és őt. Hirtelen megáll, kiveszi férfiasságát, és makkjával elkezdi izgatni a bejáratomat, majd újra visszahelyezi a meleg barlangba, de a tempón már gyorsít. Zihálok, ő is szaporán veszi a levegőt. Egyik kezébe veszi a mellemet és kicsit gyúrogatja. Fejemet elfordítom az élvezettől, mire ő a nyakamat kezdi el puszilgatni és kicsit harapdálni. Teljesen bevadít. Újra elkezd remegni testem, kicsit megfeszül. Hamarosan újra elérem azt a pontot, aminél jobb nem létezik. Látja rajtam ezt, ezért még jobban gyorsít. Forró testünk egybeolvadva zihál. Hirtelen megfeszülök teljesen, átfut rajtam az orgazmus. Marci lassít a tempón és megcsókol. Gyengéden, szenvedélyesen csókol. Kinyitom szemeimet, az övébe nézek és elmosolyodom.

- Hogy szeretnéd folytatni? – kérdezi tőlem Marci mély levegőket véve.
- Meg szeretnélek lovagolni. – mosolygok rá még kicsit aléltan.
Elkezdünk helyezkedni a megfelelő pózhoz, ám meglepem. Mikor a hátára fekszik, nem ülök rá, hanem elkezdem a testét csókolgatni a nyakától a hasa aljáig. Élvezem a férfi testet és annak illatát. Mikor ágaskodó kincséhez érek, megmarkolom azt és elkezdem kezemet mozgatni rajta. A szám nem állt meg, a combjait puszilgatom. Mikor ajkaim majdnem térdéig jutnak, elindulnak visszafelé, hogy felváltsák kezemet. Most szembesülök először teljes valójában Marci kincsével. Megnyalom szám szélét, majd a makkját kezdem el kényeztetni. Nyalogatom nyelvem hegyével, ajkaimmal simogatom. Élvezem ezt csinálni, mert tudom, hogy neki jó. Végignyalom tövétől a hegyéig és bekapom a makkját. Elkezdem szívogatni kicsit, szopogatni. Kezével a hajamba túr, amiből tudom, hogy élvezi, amit csinálok. Makkjának szélét kezdem el kicsit izgatni nyelvemmel, majd újra a makkot. Hirtelen bekapom a méretes férfiasságot, amennyire tudom és elkezdem szopogatni. Marci diktálja a tempót kezével. Közben egyik kezemmel kisérem szám munkáját, másikkal a golyóit kényeztetem. Egyszercsak rám szól:

- Ne! Hagyd abba, nem akarok még elmenni.
Elégedett mosollyal veszem tudomásul döntését. Még utoljára megsimogatom férfiasságát, majd újra felfelé haladok csókjaimmal, míg ajkaihoz nem érek. Megcsókol, de rögtön mondani is akar vmit. Nem engedem, csókolom tovább, csak egy kis csókpárbaj után engedem szóhoz jutni.
- Van nálad óvszer? Nálam van, csak kint a táskámban.
- Az éjjeliszekrényben van még egy azt hiszem. Nézd meg. – utasítom.
Odanyúl a mellette lévő szekrénykéhez, kinyitja a fiókot és kotorászni kezd türelmetlenül.
- Nem találok.

Megnézem én is. Átnyúlok rajta és kotorászni kezdek. Találok egyet. Megmutatom neki aztán kibontom. Nyúlna érte, de értésére adom, hogy majd én felteszem, ne aggódjon. Óvatosan a makkjára helyezem és elkezdem legörgetni. Látom rajta, hogy izgatja a helyzet. Miután végeztem, felveszem a lovagló pózt. Megmarkolom férfiasságát és barlangomhoz irányítom, majd lassan beleülök. Elégedetten nyögünk fel mind a ketten, ő halkan és érezhetően hangosabban. Megtámaszkodom feje mellett az ágyon és elkezdek ritmusosan mozogni rajta. Érzem, ahogy betölt újra és újra. Melleim közben ringatóznak az általam diktált ritmusban.

Marci megfogja a derekamat és úgy próbálja a ritmust diktálni. Gyorsítok, vágtatok rajta. Szemeim folyamatosan csukva vannak az élvezettől, így sajnos nem látom Marci arcát, de elképzelem. Felegyenesedem, egyik kezemmel a falnak támaszkodom és így folytatom tovább a vágtázást. Mindkét mellemet megmarkolja a férfi kezeivel és a ritmusnak megfelelően masszírozza. Rettenetesen élvezem az egészet. Újra érzem az orgazmusom közelettét, ezért kicsit még gyorsítok. Kinyitom szemeimet és látom Marci arcán, hogy hamarosan neki is eljön a csúcs. Egyszercsak rá borulok, megfeszülök és újra elélvezek. Közben ő szorosan magához ölel és folytatja helyettem a mozgást alulról. Ismét aléltan fekszem karjaiban, mikor egy férfias nyögést hallok fülem mellett. Marci elélvezett.

Sajnos a gumi miatt én nem éreztem az ő orgazmusából semmit. Pár percig így maradunk. Elfáradtam kicsit. Egymás karjaiban szuszogunk hangosan. Jobb oldalamra fekszem, Marci átkarol és így elbóbiskolunk kicsit.
Mikor magamhoz térek, Marci már nincs mellettem. Biztos kiment a fürdőbe, vagy épp öltözködik. Kiveszem a szekrényből sárga köntösömet és kiballagok az előszobába. Nincs itt sem a ruhája, sem a táskája. Megijedek kicsit, vajon hova lett? Csak úgy elment? Köszönés nélkül? Bemegyek a fürdőbe, szintén nincs ott. Gyorsan bejárom a kis lakást, de hűlt helyét sem találom. Elszomorodok. Hát ennyi volt. Bemegyek a konyhába feltenni egy teát. Leülök az asztal mellé, hogy megvárjam míg felforr a víz, mikor az asztalon észre veszek egy papírt, rajta írással. Megnézem mi az. A végén lévő aláíráson megakad a szemem: Marci. Kicsit izgatott vagyok, vajon mit írt, de ugyanakkor szomorú is, mert akkor szoktak levelet írni egymásnak az emberek, ha valamit nem mernek kimondani, vagy nem akarnak félve a következményektől. Elkezdem olvasni:

„Szia Ildi!
Ne haragudj, hogy így itt hagylak, de mennem kell haza. Így is tovább maradtam a kelleténél. Nagyon jól éreztem magam Veled, köszönök mindent. Most elég szemétnek érzem magam, hogy csak így köszönés nélkül itt hagylak, de gyáva vagyok ahhoz, hogy most beszélgessek Veled. Tudom, nem egy férfias tulajdonság, de miért tagadnám? Nagyon szimpatikus lány vagy, de mindketten tudjuk, hogy túl sok jövőre nem számíthatunk együtt. Túlzottan messze lakunk egymástól és a két életvitel is nehezen összeilleszthető. Ennek ellenére én szeretném továbbra is tartani a kapcsolatot Veled telefonon, neten. Itt az e-mail címem, ha érdekellek baráti szinten: marci@marci.hu. Örülök, hogy megismerhettelek!
Marci”

Kicsit csalódott vagyok. Nagyon szimpatikus férfi és tény, az ágyban is jó, de nem illünk össze. Teljesen igaza van és én ezt tudtam is. Ezért nem akartam vele semmilyen szorosabb kapcsolatot kialakítani, de ahogy az ajtóban megcsókolt, grr, átfut rajtam a hideg. Istenien csókol, az biztos. De számítottam azért erre. Azt hiszem a nagy Ő még várat magára…


End