Történetek

- Maga lát engem? Elárulná, pontosan mi is történt velem? – kérdeztem vissza kissé indulatosan.
- Nos kedvesem... Pontosan 3 perc 45 másodperccel ezelőtt halálra gázolt egy kamion, te pedig elhagytad a tested. Én érted jöttem, de most kaptam az üzenetet, hogy még nem jött el a Te időd...

Gondolkodtam… nálam általában itt kezdődnek a problémák.. jobb lenne, ha nem rágódnék ennyit a múlton, de ismersz, mazoista vagyok, szeretem újra és újra átrágni magam minden egyes fájdalmas részleten. Ne félj már nem zavarlak sokáig szép lassan megfejtem miért, és akkor lesz vége...

Folytassuk ma a Halloween-partit ezekkel a történetekkel, melyek hátborzongattatónak, kísértetiesnek születtek, de épp ellenkezőleg sikerültek. Döntse el mindenki saját maga, hogy az egyes történetek rémségi hatásfoka cukrot vagy botot érdemel!?

Mese lányoknak, akik keresik a királyfikat, és már majdnem letettek róluk, mert nem léteznek, pedig valójában igen, csak nem árt pár dologgal tisztában lenni róluk

Mese fiúknak, akik rég rájöttek arra, a lányoknak nem csak a királyfik kellenek, beérik királyfinak látszó példányokkal is, de ez a játék nem is olyan egyszerű, mint elsőre látszik

Fogadjátok, amivel akarjátok, egy hét múlva témazárót íratok az anyagból, tehát ajánlom, jól készüljetek fel...

A Köpcös megragadta az öreg kardjának markolatát, és megpróbálta kirántani a hüvelyből, de erőlködése hiábavaló volt. A Hosszú odalépett, hogy segítsen. A kard kicsusszant a tokjából, s mindhárman meglepetten kiáltottak fel.
A fegyvert vastagon borította a rozsda.
– Ez a kard tényleg nem harcol – gúnyolódott az ifjú nemes. – Lenni csupa rozsda, de mi segít, megtisztít...

Hirtelen felgyorsultak az események: egy gumilepedőt és egy fehér lepedőt tett a fenekem alá, majd azt még láttam a szeme sarkából, hogy valamilyen áttetsző fehéres kenőccsel keni meg az egyenes csövet, majd ahogy elhelyezkedtem az kiszabott testhelyzetben, a következő pillanatban széthúzta a fenekemet, és a végbélnyílásomat is bekente ezzel az akármivel...

Kezdtem egy mesében érezni magamat. Árnyak? Milyen lények azok? Lehet, hogy mégis léteznek ebben a világban, csak a drága emlékeimmel együtt ezeket is elfelejtettem? Valami idegen érzés kezdett maga alá vonni, és idegesen vakargattam a tarkómat - Még meg se néztem milyen színű a hajam, vagy egyáltalán van-e - hasított belém a felismerés, de fentebb csúsztatva a kezemet megnyugodtam, az még megvan...

Nem tudom, mi a jó megoldás. De én már egy ideje kínlódom, szenvedek. Ha tudnád, mennyit gondolok rád/ránk, és mennyit agyalok… Azt írtad SMS-ben, hogy vívódsz, és tudod, hogy kell valami megoldás. És hogy reméled, van ilyen.
Gondolkodtam azon, hogy mikor tudnám Neked mindezeket elmondani. Hogy ne személytelen legyen, hideg, érthetetlen és fájó. De fogalmam sincs, mikor találkozunk majd. És hogy akkor, vajon végig tudom-e mondani…

Az ember szinte pazarlásnak érezte ezt a sziporkázó késő őszi napsütést. A vénasszonyok nyara is elmúlt már, a Mecsek élénk zöld hegyei rozsdabarnára váltottak, és a hajnali fagyokban elgémberedett hajléktalanok közt vígan szedte áldozatait a sertésinfluenza. A fagyos északi szelek jeges ujjai összébb húzták az emberek ruháját, megigazították a sáljaikat, holott pár hete még ingben is alig lehetett megmaradni...

A tudás az egyetlen dolog, amit nem lehet senkitől elvenni. Az összes többit igen. Nem bírok nagy vagyonnak, sem értékes csecsebecsékkel. Ennél nekem sokkal fontosabbak a polcomon sorakozó irodalmi, történelmi, metafizikai, filozófiai, asztronómiai ( nem összekeverendő az asztrológia-horoszkóp készítés „tudományával) könyvek. Egy társaságban nem áll el szavam, miután kimondom mástól kapott, más által megkeresett pénzem vásárolt autóm márkáját, nem nézek bambán, ha a magyaron kívül valaki...