Az ámokfutásról. Ki is az áldozat?

A mai nap eseményei annyira megdöbbentettek, sőt sokkoltak, hogy muszáj leírnom, amit már régóta szerettem volna leírni. Ma Winnenden-ben (Németország, Baden-Württemberg, Stuttgart közelében található kisváros) egy 17 éves fiú, Tim K. 16 embert mészárolt le. A történtek sokkoltak, ugyanis jómagam is 7 hónapja még 69 km-re Stuttgart-tól laktam. Tim egy szakközépiskolában vitte véghez az ámokfutását, pontosabban abban az iskolában, ahol 1 évvel ezelőtt még ő is diák volt. A szülők kimondottan jómódúak, szóval a fiú elvileg nem panaszkodhatott volna, de hát ugye a pénz nem boldogít. Érdekes módon a 15 áldozat közül 11 nő. Szóval elméletileg alapozhatunk arra is, hogy nők voltak az alapcélpontok. Egy barátja azt nyilatkozta, hogy Tim-nek nem volt barátnője és barátai sem akadtak nagy mennyiségben. Az édesapja elkényeztette őt. A motivációt ugyan még nem tudni mi volt pontosan, de én már, mint ahogy említettem, gondolkodtam ezen a “témán”.

Pontosabban 7 éve kb., hogy a fejemben mozog az egész. Akkoriban még nem fogtam fel ugyan, hogy mit művelt szintén egy fiatal fiú az erfurti gimnáziumban. 16 ember életét ontotta ki 10 perc alatt. Annak idején csak egy “szimpla” tömeggyilkosnak tartottam azt a diákot, de az idő multával, ahogyan az élettapasztalatom szintje növekedett, fokozatosan jöttem rá pár dologra, amit most leírok.

Ki is az ámokfutó? Az ámokfutó személy az útjába kerülőket legyilkoló elmebajos.
Az ámokfutás kiváltó oka legtöbbször a frusztráció, az elégedetlenség, a kudarc, a szülők nem törődömsége, az irigység és a féltékenység. Elméletileg nem lehet előre jelezni, hogy egy bizonyos személy ámokfutó lesz -e vagy sem. Ezek a beteg emberek legtöbbször férfiak, én személyszerint nőnemű ámokfutóról nem hallottam még. Talán azért, mert a nők könnyebben eltudják viselni a kudarcot, a sikertelenséget, eleve a lelki fájdalmakat, habár ez nem törvény. Általában (úgy tartják) azok terveznek ámokfutást, akik valakin bosszút akarnak állni. Mindenkit hibásnak tartanak a sorsuk ferdülése miatt. Látszólag nyugodt emberek, akik egyidőben zárkózottak, belülről őrlődnek. Pszichikailag instabilak, de nagyon. Hogy miért mindig diákok és tanárok, illetve egy bizonyos iskola beosztottjai az áldozatok? Azért, mert az élet szépségei és keserűségei is onnan származnak. Az erfurti ámokfutó pl. nem tudta megemészteni, hogy kicsapták az iskolából. Ez ugye megint a frusztrációhoz, a kudarchoz vezethető vissza, amiért nem saját magukat tartják bűnösnek, hanem másokat. Pedig, ha reálisan szemléljük a dolgokat, akkor csakis saját maguk a hibásak, ugyanis a sorsuk a saját kezükben van, úgy alakíthatják, ahogy akarják, és jónak látják.

Sajnos ők ezt nem fogják fel, mert túlságosan ingatagok és legtöbbször másnak akarnak megfelelni. Ugyanakkor felelősségre vonhatóak a szülők is. Nézzük csak meg a mai világban. Egy szülőnek könnyebb a gyerekét “odalökni” a számítógép elé, így nem kell vele foglalkozni, hallgat, nyugalma van mindenkinek. (Tisztelet a kivételnek.) A csemete sajnos az agresszívnál agresszívabb játékokhoz folyamodik. Ha az alany gyenge, könnyen befolyásolható habitus, akkor idővel annyira belemerül a játék valótlan világába, hogy nem tudja megkülönböztetni a fantázia és a valós világ közötti jelenségeket. Ennek a folyománya az, hogy a halandó azt hiszi, hogy egyszerűen lemészárolhatja az ellenségeit. Szóval eredményként arra jutottam, hogy az ámokfutásra a labilis emberek, akiket a környezete kiközösít, megaláz, tönkretesz, csakis azért, mert MÁS, vagy, mert nehéz személyisége van, képesek. Az első áldozat maga a későbbi gyilkos. Nem tudja magát megvédeni a támadásoktól, érzékeny, szótlanul tűri a körülötte lévő mob bántalmazásait. (Ezek a terrorizálások miatt menekül az egyén a virtuális kis univerzumba.) Támogatásra nem számíthat, a szülők legtöbbször saját magukkal vannak elkeveredve, máshonnan meg még álmában sem kaphat segítségnyújtó kezet. Egy idő után azonban megelégeli a dolgot és a lelkében összegyűlt határtalan mennyiségű fájdalom, gyűlölet a legváratlanabb pillanatban kitör belőle. Ez a felcsattanó folyamat korlátlan, nem ismer határokat. Gyilkolás, súlyos testisértés, ezek a fő szándékok.

Őszintén szólva, én is fenevadaknak nevezem az ámokfutókat, de ki tette őket ilyenné? A környezete. Ez maximálisan rámutat arra a pontra, hogy az emberek nincsenek tekintettel egymásra, a másik érzéseire, elveire. Szerintem, azért, hogy ilyen szörnyű tragédiákat megelőzzünk, tanuljunk meg tisztességesen bánni embertársainkkal. A saját érdekünkben tennénk (tehetnénk). Nem beszélek hasból, tudom, hogy milyen, ha egy lagymatag egyén felindult, megnyugtatok mindenkit, nem kellemes…

(Ezt az elemzésemet 2009. március 16.-án írtam, csak eddig még nem jutott eszembe beküldeni.)