Történetek

Minden nap a parkban töltött pár órát, hátha meglátja a férfit, de minden nap csalódottan jött el, és ment dolgozni. Már-már kezdett lemondani a csodáról, amikor egyik éjjel újabb névtelen borítékot talált a postaládájában. Nem bírta kivárni a hosszú lépcsőzést a lakásáig, ott helyben feltépte. Egy újabb fénykép volt. Michelle elképedt. A férfi volt az, háttal állt a lencsének, de a nő tudta, hogy ő az...

Behúzgáltuk a csomagokat, elhelyezkedtünk, és jóízű beszélgetésbe kezdtünk. Jamesszel hamar megtaláltuk a közös hangot, de Remus kissé visszahúzódóbb volt. Belemerült egy könyv olvasásába és úgy látszott nem igazán lehet kirobbantani belőle. Jamesszel elővettük a pálcánkat és próbálgatni kezdtünk néhány egyszerűbb varázsigét. Nem túl nagy sikerrel. Ez felkeltette Remus érdeklődését, és ő is beszállt a „gyakorlásba”. Nem igazán sikerült a kipróbált varázsigék egyike sem...

A sötétből nyúl felém olykor. Éjszakánként látom égő szemeit. Az irántam érzett szenvedélye tüze, mely nem hagy nyugodni és mely nem viszonzatlan. Kívánom Őt. Néha azért fohászkodok, hogy megkaphassam, hogy a karjai közé bújjak. Érezni akarom bőre illatát, simogatását, ajkait... Nem, nem! Nem lehet! ...

Melankóliájából Krigara és a többi alkriel kölyök szakította ki, amikor rájöttek, hogy milyen érdekes és új valami került a táborukba. Befogadták és testvérükként kezelték. Rogen nagyon meglepődött mennyire kötetlenek és könnyedek a népe szemében egyszerű barbároknak címzett népek. A tisztelet és a becsület fontossága alapvető volt. A csata és a harc szeretete fűtötte őket. Sajnos ez volt az is, ami oly naivvá tette ezeket a remek harcosokat, és ami miatt sosem tudtak visszatérni száműzetésükből......

- Hova mész? – kérdi flegmán.
- Pisilni.
És lőn. Úgy hevenyében, az úton, mert ugyan ki elől másszak a sustorgós bujaságba, ott pedig esetleg a seggembe harap no mi is… vakond, pocok, vagy egy lótetű. Utánam dobja az intim törlőkendős dobozt, ó milyen figyelmes.
- Már akartam kérdezni, mi a ráknak van ez a kocsiban. – teszi a helyére a dobozkát, mikor visszacsusszanok mellé és ez a hosszú mondat szinte zavarba hoz...

Az újabb alagút melybe tévedek, sokkal világosabb, bár eléggé homályosan látok a ködben. Egy szemem elől rejtett zugból hirtelen előttem termett a " szent " medve. Bár szürke volt, termete mégsem jelentéktelen. Vicsorgó pofával állt két lábra, és félelmetesen üvöltött. Tudtam ki ő...

- Annyira szép vagy ma éjjel! - súgta mély, érzéki hangján. A Telihold megvilágított mindkettőnket, így tisztán láthattam a szemében égő vágyat, mely szinte perzselt. Szerettem ezt a férfit, ki testével melegítette hűvös bőrömet. Tiszta szívemből szerettem. De vajon egy élő is tudna szeretni egy holtat? ...

Mindenki döbbenetére az orkok és az éjtündék támadásai folyamatosan alábbhagytak, mígnem szinte említésre méltó sem maradt. Pletykák láttak napvilágot a településeken, melyek közül sok első hallásra túlszínezett mese volt, de egy mindenkit megrémisztett, még magát Elderont is aggasztotta. A történet szerint egy sötét kór ütötte fel a fejét, Bűzmocsár mélyén...

Robotkamerák cirkáltak az utcákon, bioletapogatókkal mérték be az embereket. Interzóna a földalatti vezérlőiben minden adatukat rögzítették, és azonnal kiértékelték. A virágárus standján a szemközti bolt kirakatából visszaverődve meglátta a Bíborrózsát...

Mozdulatlanok voltak, alakjuk teljesen beleolvadt az éjszakába, melynek már hamarosan vége, átadja helyét a fénynek, a felkelő nap első, ébredező vörös sugarainak. Nem beszélgettek, még csak egymásra sem néztek. Mennyi elpazarolt ilyen pillanatuk volt már...