Történetek

Talán az ablaküvegen lefolyó vízcseppeket, vagy a kertet nézi, ahol a füvet, a tujákat áztatja az eső. Végre megszólalt, de nem fordult hátra, úgy beszélt.
- Ha csak a lakása miatt aggódik, akkor fölöslegesen teszi. Annyival több fizetést kap, amennyi a lakása bérleti díja. Részemről ennek a beszélgetésnek itt vége, mert dolgom van. Írja alá a szerződést és menjen dolgozni, persze csak ha így megfelelnek a feltételek...

Ő volt az. Odajött, nyomott egy puszit a fejemre, mint az édesapák szoktak a kislányoknak, mikor kifejezik mennyire szeretik őket, csak éppen lusták leguggolni, és az arcukra adni azt a fránya puszit. Leült a székre mellettem, és egyenesen a szemebe nézett. Az arcából semmit nem lehetett kiolvasni, tulajdonképpen tökéletesen kifejezéstelen volt. Nem tudtam eldönteni, hogy mire gondol, vagy hogy felhozhatom e neki a témát most, vagy várjak még vele kicsit. Úgy döntöttem várok, és ő eldönti...

- Na igen. Én sem tudnék mit mondani. Bocsánat? Felesleges. Egy érzés miatt nem kell bocsánatot kérni, nem is lehet. De gondold bele magad a helyzetembe. Egy 15 éves barátságot képes vagy feláldozni egy hazug, álszent és gonosz lányért.
- Te is tudod, hogy nem gonosz.
- De igen, gonosz. Kétszínű, és egyszerűen hányingerem van attól ahogy játszik veled. Csak te nem veszed észre. Velem is játszott. Nagyon utáltam...

- Ugye nem így fog jönni minden reggel dolgozni? – ezt kérdezve nézett végig rajtam.
- Nem, Uram! Csak az esernyőm és én más elképzelésen voltunk, ezért vagyok vizes - mondtam ezt idegesen és persze fázva. Teljesen átáztam, a szél is fújt, de a Főnökkel még mindig az ajtóban beszélgettünk. Nem is beszélgetés volt ez. Az eleje inkább csevej, de ez már szinte kínzás. Amíg nem válaszolok minden kérdésére, addig nem enged be a házába. Már vacogtam, amikor végre a nálam magasabb férfi...

Bevittem magammal egy üveg száraz vörösbort, a laptopomat, és legalább 30 gyertyát. Bekapcsoltam a hifit, halk, alternatív zenét hallgattam. Jól esett. Elrepítette a gondolataimat egy teljesen új világba, ahol a nyugalom, és a harmónia keveredett a kuszasággal és érthetetlenséggel. Tökéletes volt. Idilli, hogy úgy mondjam...

Sarkantyúját egyre csak a lovába vágta és vágta. Kezdett fáradni, oldala már szúrt, s érezte, hogy lova sem bírja már. Épp az utolsó pillanatban állította meg a száguldó állatot, a kanyon éles sziklái előtt alig pár lépéssel. Két sárkány csúszott ki mellette az avarból, s vesztek a semmibe, szárnyuk ugyanis nem volt...

A jelenben kellene kezdeni, de szálai messze a múltba vesznek. Egy olyan végkifejlet, melyről a résztvevők nem is tehetnek. Önmaguk sem voltak tisztában valódi cselekedeteikkel, csak tették, mit ösztönük súgott Nekik. Ők csak manifesztálódott eszmék voltak, mit a másik akart véghezvinni és pont beléjük akadt. Lehet-e valakit hibáztatni azért, mert önnön hibáján kívül elméje legeldugottabb zugából előhívott egy érzést? Nos, ezt az olvasóra bízom...

Valaha még ölelni való fekete plüsscica volt. Éjjel-nappal simogatták puha bundáját. Alvás közben magához szorította gazdája. Talán furcsán nézünk a gyermekekre, mikor látjuk, mennyi szeretetet adnak egy jelentéktelen tárgynak. De az idő múlik, a gyerekek felnőnek. Egykori gazdája fájó szívvel vált meg kölyökkori kacatjától. Hosszú, egyhangú hónapok következtek a használt játékok polcán. A cica nagy barna üveggolyóból készült szemeivel még mindig ugyanazt a bájos tekintetet küldte az emberek...

Beth hiába kapott a férfi után, nem tudta megállítani. Rhys őrültként vetette magát a férfira. Rio elhajolt az ütés elől és könyökével mért ütést Rhys arcára.
- Hagyjátok abba! – sikoltott fel Beth a vér láttán, ami lassan folyt végig Rhys arcán. A két férfi tovább folytatta a küzdelmet, mintha meg sem hallották volna a lány kétségbeesett kiáltását. Időközben Rhys elejtette a fegyvert, ami tompán csillogva feküdt a homokban. Beth gondolkodás nélkül kapta fel. Megnézte, hogy még...

Mondd, miért engedtem meg, hogy belépj oda, ahová azelőtt senkinek sem volt bejárása? Ki vagy te és miért bolygatod fel a lelkem rendjét? És hogyan teszed ezt? Nem tudom megvédeni tőled a szívemet. Elgyengültem...