És mi van akkor, ha már egy herceg sem herceg?
Tudod, milyen érzés mikor a herceged már nem is hasonlít egykori önmagához?
Mikor kiszabadulsz a tornyod fogságából, és akit daliás hercegnek hittél hirtelen jobban hasonlít a sárkányhoz?
Mert velem ez történt…
Annyi szép mesét láttam már.
„…jön a herceg, sárkány pusztul, királylány szabadul, jön a csók és élnek míg meg nem halnak...”
Én kiszabadultam és megkerestem. Kaptam csókot is, de nem az életre keltő meséset. Abban a csókban nem volt semmi olyan, ami miatt azt hinné az ember, hogy a mese folytatásos. Egy régi szép történet, keserű, elcsépelt, megunt feldolgozása volt ez.
Már nem mondta, hogy szeret, már nem várta az együtt töltött perceket.
Nem ölelt át viharos estéken, pedig tudta, hogy féltem.
Talán megunta az udvari bohócot és rajtam szórakozott unalmas estéin.
Nem tudom hogy történt, de legalább annyira megdöbbentő volt, mintha Csipkerózsikát a herceg nem csókkal ébresztette volna hanem megrázza a vállát, hogy „hééjjj ébredj már föl!”.
Azt hiszem az én „hercegem” így ébresztett abból az álomvilágból amiben éltem.
Megtette azt amitől féltem, elvette tőlem az álmot, hogy a mesék velem is megtörténhetnek.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások
Én őszintén hiszek abban, hogy az álmok még valóra válnak. Hiszek a tündérmesékben, de még jobban a csodákban. Lehet, sőt biztos, hogy egy álomvilágban élek és tudom, hogy ennek jó és rossz oldalai is vannak, de ha nem élnék így, akkor valószínű, hogy nem hinnék abban, hogy valóra válhat a saját kis tündérmesém...
Nagyon tetszenek az írásaid! Sok sikert kívánok az életben!!