Egy herceg sem hibátlan 2.

És mi van akkor, ha már egy herceg sem herceg?
Tudod, milyen érzés mikor a herceged már nem is hasonlít egykori önmagához?
Mikor kiszabadulsz a tornyod fogságából, és akit daliás hercegnek hittél hirtelen jobban hasonlít a sárkányhoz?
Mert velem ez történt…
Annyi szép mesét láttam már.

„…jön a herceg, sárkány pusztul, királylány szabadul, jön a csók és élnek míg meg nem halnak...”

Én kiszabadultam és megkerestem. Kaptam csókot is, de nem az életre keltő meséset. Abban a csókban nem volt semmi olyan, ami miatt azt hinné az ember, hogy a mese folytatásos. Egy régi szép történet, keserű, elcsépelt, megunt feldolgozása volt ez.
Már nem mondta, hogy szeret, már nem várta az együtt töltött perceket.
Nem ölelt át viharos estéken, pedig tudta, hogy féltem.
Talán megunta az udvari bohócot és rajtam szórakozott unalmas estéin.
Nem tudom hogy történt, de legalább annyira megdöbbentő volt, mintha Csipkerózsikát a herceg nem csókkal ébresztette volna hanem megrázza a vállát, hogy „hééjjj ébredj már föl!”.
Azt hiszem az én „hercegem” így ébresztett abból az álomvilágból amiben éltem.
Megtette azt amitől féltem, elvette tőlem az álmot, hogy a mesék velem is megtörténhetnek.