Kinőttem a mesékből, már nem lepődök meg ha egy történet nem végződik happy end-el.
De ennek ellenére az a részem, amely sosem nő fel, még nem vesztett el minden reményt.
És, hogy kit nevezünk hercegnek?
Én eddig azt hittem, azt az embert, akit, amikor meglátsz, a szíved hevesebben ver, akit még nem ismersz de már gondolatban egy életet leéltél vele, akinek minden érintése felér egy csodával.
Éreztétek már, hogy a boldogságtól sikítani tudnátok, amikor azt mondja nektek, hogy „szeretlek”?
Nekem ő ettől volt herceg és azt hittem ez az életben egyszer adatik meg.
…Nem tévedtem, így is van.
Viszont kevés embernek adatik meg, hogy ez az egyszeri örökké tartson. Nekem sem adatott meg, de mégis megtaláltam a saját hercegem.
Amikor megláttam nem éreztem, hogy ő az igazi, hogy ő lehet a mesém főszereplője. Mellékszerepet szántam neki, de most mégis róla szól minden.
Kérdezhetnétek, hogy akkor hova lett egykori hercegem, akit hibáival együtt is hercegnek neveztem?!
Még siratja a közös tündérmesénket, vissza-visszatekerné a mesét az elejére…
Olyan ez mintha egy szomorú mesét néznél és a „The End” felirat után várnád, hogy egy kedves kis figura beugorjon és azt mondja „vicc volt az egész, boldogan éltek míg meg nem haltak”.
Ez így még szép is volna, de ő éppen azokat a perceket siratja amik egy mesébe nem férnek bele… amitől mese egy mese…
Végülis milyen mese az ahol a herceg csak a királylány ágyát áhítja?!
Semmilyen!
Én pedig mesére vágyom! Nem is akármilyenre, TÜNDÉRMESÉRE!
Bár a miénk már sosem lesz happy end, de az enyém még lehet…. mással… máshogy!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások
Szerintem nagyon sokan magunkra ismerünk a történeted végén.
Én is hasonló cipőben jártam.
A mostani páromnak/ kedvesemnek/ hercegemnek hasonló mellékszerepet szántam a saját kis mesémben. Azóta odaköltözött a kastélyomba, övé lett a fele királyság, s minden reggel megöl értem egy sárkányt.
Akkor bukkannak elő a legjobb hercegek, amikor mi, királylányok nem is számítunk rájuk.
Remélem, a Te boldog TÜNDLÉRMESÉDet is olvashatjuk hamarosan.