OKTV

Minden mi volt elkövetkezett. Ezzel a szép sorral kezdte Vajda János Harminc év múlva című versét. De ez most lényegtelen, mert éppen OKTV-t írok itt a 7.A termében. Az idő 2002.11.25 15:53:38. Pont egy napja, hogy ittam abból a jó kis Merlot bórból, melyet apám 64.-ik születésnapján bontottunk ki. Ma van 44 napja, hogy Langer Marietta először visszautasított engem, Nagy Péter, ki e sorokat írja az OKTV versenyen. A földrajzzal nem sokat foglalkoztam, mert nem igazán foglalkoztam vele, pedig kellett volna. Az élet néha kegyetlen, mondta egy nagy ősöm, és teljesen igaza volt. Amire azt hittem, hogy biztos, az nem az, amire azt hittem bizonytalan, az meg biztos. Teljes a bizonytalanság, minden mi körbevesz káprázat, egy perc hozta tünemény, mely megtévesztésig hasonlít a valóságra. Valami, ami körbevesz minket csak látszat, a képzelet háborúja, melyet mi vívunk magunkkal, és a győzelem a valóság, mely olykor rideg és igaz. E harc állandóan megújulni látszik, pedig csak egy soha véget nem érő illúziófolyam, mely belekerült a vízkörzésbe. Az élet szüntelen harc az álmok ellen. Az álom a valóság, a harc egy elnyert csatája, mely a háború szerves része és ennek a csatának győztese a halál. Mi harcolunk, hogy meghaljunk a túlélésért, harcolunk az álmok ellen, melyek lételemünk és irányítanak minket.

De az örökös harc lefáraszt, és az álmokba kerget minket, és ott kiderül a valóság igaz, az a mi helyünk.