Egy herceg sem hibátlan

Észre vettem már, hogy többségében az emberek szakítás után (feltéve ha ők a kidobottak), sokszor csak a jóra emlékeznek, vagy legalábbis azt hirdetik.
Én láttam benne a rosszat is, csak úgy, mint a jót.
Volt hibája, nem is kevés.
Persze olyankor mindenképpen szeretem mikor belép az ajtón és orromat megcsapja az a kellemes illat, vagy amikor reggel puszikkal ébreszt.
De mivan akkor amikor szombat éjszaka alkoholtól bűzlik, amikor reggel morcosan ébred és kávét követel, vagy mikor úgy horkol a füledbe, hogy elaludni képtelenség de még a tv-t sem hallod tőle?!?!
Igen, nekem talán ez hiányzik a legjobban. Bár nem tagadom akkor legszívesebben megfojtottam volna, hogy miért nem bír olyan lenni amilyennek elképzelem.
Hiszen melyik tündér mesében tér haza a herceg dohány füsttől és sörtől bűzösen?
Egyikben sem.
A mesékben a hercegek bátran, akár életüket feláldozva is harcolnak a királylányért a sárkánnyal. Az én hercegem sosem harcolt sárkánnyal, és gyanítom, ha lennének sárkányok, akkor is inkább elfutott volna. De sokszor saját magával harcolt értem, ami rosszabb volt száz sárkánynál. Milliószor fel akarta adni, hagyni az egészet, kezdeni újat újjal, de mégsem tette.
Aztán egyszer mégis győztek a kételyek…bennem és a kapcsolatunkban.
A herceg elvágtázott messzire… én pedig a vártoronyban maradtam arra várva hogy egyszer jön majd egy bátor vándor aki megment, hogy én is megmenthessem a hercegem. És hogy mitől kell megmenteni? Attól, hogy nélkülem éljen.