Olaszország

5 éves korom óta a szüleim, nagyszüleim minden nyáron Olaszországba visznek nyaralni. Én már az első alkalommal beleszerettem ebbe az országba és ez a szerelem már lassan 10 éve tart.
Volt egy pár éve az életemnek, mikor elég nehéz természetű voltam. Nagyon sokat veszekedtem a családommal, úgy éreztem nincs értelme az életemnek.. Egészen 2008 nyaráig. Ezen a nyáron az egész életem megváltozott. Abban az évben 3 hetet töltöttünk kint. Mikor véget ért, úgy éreztem, még az életemet is képes lennék odaadni, csak hogy kint maradhassak. Annyira visszaakartam menni... Azt hittem belehalok. Még másfél év után is úgy érzem, hogy az volt életem legfájdalmasabb időszaka. De nem bántam meg, hogy ennyire szenvedtem utána, mert ezután lett életcélom, lett értelme az életemnek, tudom, hogy mi az álmom...

Még abban az évben eldöntöttem, hogy történjen bármi, én akkor is ott fogok élni... Elkezdtem olaszt tanulni az ELO-val, az összes létező olasz nyelvű közösségi portálokra, társkeresőkre regisztráltam és már több tucat olasszal tartom a kapcsolatot. Minden szabadidőmet a Vörösmarty téren töltöm, mert néha a sors az utamba ejt jóképű olasz pasikat :) Ha meglátok valahol egy olasz rendszámú kocsit, nem tudom miért, de a szívem apró-pici darabokra hullik szét..
Az emberek, az iwiw és a myvip adatlapomat olvasva nyilván felteszik magukban a kérdést, hogy ’Úristen, ez a lány mit eszik ennyire az olaszokon?’
De szeretném tiszázni, hogy sem elmebeteg, sem bolond nem vagyok csak egyszerűen istenítem a olaszokat és fogalmam sincs, hogy mitől lettem ilyen, de rá szeretnék jönni.

Hát még annyit szeretnék mondani, hogy tényleg mindennél, de mindennél jobban szeretem Olaszországot és ha tehetném, már most ott élnék, de tudom, hogy ez sajnos lehetetlen. Semmi más nem érdekel. És remélem, hogy 10 év múlva már egy olasz városkában fogok éldegélni....