Történetek

A lányok a tengerparton sétálgattak, és azon vitatkoztak, hogy miféle versenyek lesznek. Nagyon örültek volna, ha jól teljesítenek. Tünde azt remélte, hogy nem kell a varázserejét használja, s ezt meg is említette barátnőinek.
- Ne aggódj, majd mi elintézzük. Te mennyire ismered ezeket a dolgokat? Gondolom, valamit azért mégis konyítasz hozzájuk. Elvégre a családod minden tagja varázsló, ugye?- kérdezte Kate.
- Hát igen… az elméletet betéve fújom, meg a bájitalok közül párat...

Forró, augusztusi éjszaka volt. Az utat, mely Szeged és Üllés között húzódott nem világította meg semmi. Mindenütt csend honolt. Mondhatni feszült, vészjósló csend. Aztán a távolban feltűnt két autó. Két egymással szemben közlekedő autó vakító reflektor fénye hasított bele az éjszakába. Nagy sebességgel közeledtek egymás felé. Aztán az egyik hirtelen áttért a másik sávba, az autókban ülők sikolya hallatszott...

Este mindenki kivonult a tűz köré. Következett az eredményhirdetés. A kilences ház, nagy meglepetésükre a negyedik helyen végeztek. Mint kiderült, mindenkinek egy- egy tasak habcsók volt a jutalma, viszont e mellett minden csoport pontjutalmat kapott, melyet beleszámítanak majd a tábor végén az igazi eredményhirdetésbe. Jack szólt nekik, hogy csomagoljanak be minden szükséges dolgot, a holnapi kirándulásra, és azt is tudatta velük, hogy a pénteki napon különleges programban lesz részük......

Apámnak hatalmas birtoka volt New Orleans közelében, telis tele csodákkal, mesékkel és persze rabszolgákkal. Én pedig velük ellentétben mindent megkaptam kis fruska koromtól kezdve, amire csak vágytam. Apám szeretett, igen a maga módján imádott engem; a tejfehér, vörös csitrit, aki meggyőződéssel szavalta a kedvéért, hogy a Dél örökre tündökölni fog. Ambrosia kisasszony egy mintalány volt, egy magányos mintalány…

Éjszaka közepe volt, amikor megismerte a férfit. Gyönyörű szeméből sugárzott a vonzalom, és ez tetszett a lánynak. Akkor és ott vált tolvajjá. Elvette egy másikét...

Közelebb lépek. Föld illata van, harmatos, reggeli földé. Amikor feleségem lesz, azt akarom, hogy ilyen reggeli föld illatú legyen. Vigasztalólag meglökdösöm, de nem hagyja abba a bőgést. A nők furcsák, olyanok, mint az eső.
Otthagyom, és a tábor felé veszem az utam. Elgondolkozom ezen a halál dolgon. Vajon az én szemembe is könny szökik majd, amikor…?

- Az amerikai lány! – Trini említésére Szabina dühösen nagyot fújtatott, miközben bátyja után loholt – Nem értem, mi olyan nagy szám abban a Trini Harperben! Még csak nem is ismeritek, de máris úgy beszéltek róla, mintha valami istennő lenne!
- Mi az Szabina, csak nem vagy féltékeny? – kérdezte Kristóf kajánul mosolyogva, miközben átnyújtott egy bukósisakot a húgának
- Én, féltékeny? Na ne viccelj! Fogadjunk, hogy az a csaj egy nagy nulla! ...

Kimentünk és beszélgetés helyett megcsókolt, én nem tudtam mire vélni. Egyszer sem jutott eszembe, hogy vele több lenne, mint egy barátság. Elmondta, hogy ő már régóta érez valamit irántam és újra megcsókolt, én fel sem fogtam mi történt...

Akkoriban az én családom is az aranyvérűek közé tartozott. Ők rájöttek, menekülniük kell a Sötét nagyúr elől. Nehezen, de sikerült eltűnniük, viszont ezért nagy árat kellett fizessenek. Egy ideig le kellett mondjanak varázsereikről. Őseim ezentúl fosztogatással éltek. Először az utcákon próbálgattak megélhetést keresni, apróbb dolgokat lopkodtak. Mivel varázserejüket nem használhatták, védekezni kevésbé tudtak. A muglik elkapták őket párszor, s börtönbe is ültek...

Zuhanyozok. A vörös csak úgy ömlik végig a testemen. Mintha sosem akarna elfogyni. Nem fáj. Csak ijesztő. Forró tisztító víz. Még 5 perc. Még mindig vörös. Izzó. Nem bánt. De emlékezetet. A hibáimra, a bűneimre...