Sokat gondolkoztam rajta...

Elmentünk ketten a barátnőmmel egy buliba, az egyik ismerősünk szülinapi bulijába. Minden jó volt addig a pillanatig, amíg meg nem láttam a volt barátomat a barátnőjével. Na én ott totálisan kiakadtam. Az egyik cigi jött a másik után, ki-be futkároztam, nem bírtam magammal. Lehet, hogy még éreztem valamit iránta? Pedig már majdnem két hónapja ennek. Láttam, hogy nagyon jól elvannak és szeretik egymást. Lehet az zavart, hogy ö boldog én meg egyedül vagyok és senki nem szeret. Azt hozzá kell tennem, hogy eddig senki iránt nem éreztem olyan mély és beláthatatlan érzést, mint ő iránta. Én bármit megtettem volna érte, és tiszta szívből szerettem.
Azután a legjobb barátja oda jött hozzám, hogy majd szeretne velem beszélni. Én arra gondoltam, a volt barátomról lesz szó. Nagyon sokszor vele beszéltem meg a vele való problémákat, meg nagyon jó fej és megértő. Amikor valami gáz volt a kapcsolatunkban vagy félre értés akkor mindig ott volt és jó tanácsokat adott.
Kimentünk és beszélgetés helyett megcsókolt, én nem tudtam mire vélni. Egyszer sem jutott eszembe, hogy vele több lenne, mint egy barátság. Elmondta, hogy ő már régóta érez valamit irántam és újra megcsókolt, én fel sem fogtam mi történt. Csak azt tudtam mondani, hogy úr isten! A volt barátom legjobb barátja csókolt meg és mondta el az érzéseit!?
Na nagy gázban voltam! Azt tudom, hogy én nem jönnék össze a barátnőim volt barátaival. Nem tudtam mit tenni, csak bambultam magam elé. Pár órát együtt töltöttünk beszélgettünk és egymásba olvadtunk. Arról is szó volt, hogy mi lesz velünk és, hogy mit gondol a volt barátom erről. Megbeszélték meg én is vele, és azt mondta, hogy nem zavarja meg nem is, érdekli. Én azért úgy gondoltam, megkérdezem, mert engem azért zavarna. Később mindenki azt mondta, hogy mit foglakozok vele semmi köze hozzá.
Az a lényeg, hogy a barátjával összejöttem és már három hete, együtt vagyunk. Azért sokat gondolkoztam rajta, hogy jó lesz-e, kell ez nekem? Próba szerencse. Jól érzem magam vele és eddig nem is volt semmi probléma. Remélem nem is lesz. Az tény, hogy én nehezen bízok meg már az emberekben és kell idő hozzá, de még akkor sem biztos.
Nem gondolok a jövőre és a múltra sem. Megtörtént és nem lehet rajta változtatni és visszahozni sem, talán csak álmodozni azt meg minek!?
Most csak a jelenre gondolok, és most csak a barátom kell, vele érzem jól magam, ő okoz most örömöt és ez a lényeg. És hogy meddig fog tartani… majd kiderül!