Történetek

- Sajnáljuk Harry! Minden olyan hirtelen történt. Fel sem eszméltem és máris Mrs. Weasley voltam. Kérlek, ne haragudj – mondta Hermione szipogva – Tudod, teljesen összezavarodtunk, nem biztos semmi, és lehet, hogy csak pár pillanat adatik meg, utána mindennek vége, és történik valamelyikünkkel valami, és… - de nem tudta folytatni, mert a könnyektől elfúlt a hangja...

- John, ettől a helytől frászt kapok… menjünk innen, kérlek.
- Ugyan már. Ne legyél már gyáva nyúl! Itt nincs senki. Sem szellem, sem mumus. Senki nem jár erre, biztonságban vagyunk.
- Én nagyon fázom, kellene egy takaró és egy kis étel is, mert éhes vagyok...

- Magas, csinos, 27 éves hölgy szórakozás céljából partnert keres - olvasta fel a hirdetés szövegét a hirdetésfelvevő kisasszony.
- Pontosan - bólogatott a nő.
- Biztos benne, hogy ezzel a szöveggel akar hirdetni? Az ilyen szöveget könnyen félre lehet érteni - kérdezett vissza a hirdetés-felvevő hölgy...

Csak fekszem mozdulatlan. Szemem a semmiben kutat. Kutat valami után, amit sosem láthatott. Érzékeim eltompultak Már kialudt minden, csak egy kósza gyertya szolgál minden fény forrásaként...

Látva a lány hitetlenségét megragadta kezét és maga után vonta.
A lány kételkedve nézett rá. Ez volt az egyetlen, amit nem tudott egykönnyen megtenni, de mégis hagyta, hogy magával ragadja a fiú. Hosszú séta után kiértek a város szélére...

A legjobb tanuló volt Bori a tanyasi iskola alsó tagozatán, itt sem akart szégyent vallani. Egy-két óra óvatos szemlélődés után itt is elsőként jelentkezett a tanító néni kérdéseire, és majd kiesett az iskolapadból, hogy ő mondhassa a jó választ. Egyre többször történt így, Bori hibátlan válaszokat mondott, kifogástalan megoldást adott a számtanpéldára a táblánál is, és mesés fogalmazásaival már nemcsak a tanító nénit bűvölte el, hanem érdeklődő osztálytársait is szórakoztatta...

A körön az 1 dimenziós hangya egyenesen megy. Megette a szappant a trolibusz és kéket hányt a festőállvány... a dinnyék meg magot köptek a bárpultra és meghámozták a narancsokat. Azután jött a sakál és egereket árult cukros babért a szobor meg levette a babért a koszorúról, és tarhonyalevest főzött kukoricából. Halakról hebegett a mézes karfiol meg a csigák szájáról lopta le a levegőt, hogy a mustár ki ne száradjon, amíg a tököt gyalulja az aluljáró rácsán...

Isten nem az eseményekkel, hanem az események valószínűségével játszik. Ez volt az utolsó mondata a nagy filozófusnak, amivel befejezte élete főművét. Jóleső érzéssel felállt az asztaltól, kabátot vett és elment sétálni. Alig lépett ki az emeletes ház kapuján, egy hatalmas zongora zuhant alá a magasságból és tangóharmonikává gyűrte...

Immár William fogta le Corinet, aki egy szemrebbenés nélkül tűrte ezt. A vámpír megy nyalta a szája sarkát és a lányhoz hajolt. Ámde Corine gyorsan reagált és egy rúgással a földre terítette a vámpírt. Felállt és a földön fekvő Williamhoz indult. A mellkasára tette a lábát, és megvető pillantással illette őt. Kezét a magasba emelte, s a holdfényben megcsillantak a hatalmas karmok...

Visszagondolnál, de már nincs mire. Nincs egy apró kis emlék, ami még tisztán maradt. Keresel. Keresel, de nem találsz. Lejátszod magadban a hosszú sétákat, a rengeteg együtt töltött időt. De hoppá! Ekkor rábukkansz az első csókra. Hmm… milyen szép is volt. Kicsit esetlen, kicsit félénk, de teljességgel őszinte. Akkor vagy egyszerre te magad a semmi és a minden...