Történetek

Majdnem minden nap megtörténik ugyanaz. A saját ágyamban térek nyugovóra, de mikor felébredek, már nem vagyok ott. Sőt már a házban sem vagyok. Egy erdőben ébredek. Mindenem csupa vér. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi történik velem...

Mindenkinek vannak kedves játékai. Minden gyermeknek. Például játék macijai, kisautói, vagy csak színes rongydarabjai – amelyektől soha nem válna meg. Bálintnak is voltak. Pontosabban egy: egy felnőtt-kéznél alig nagyobb, barna bundájú, piros pulóveres kis macija. Dörminek nevezte. Nagyon szerette; sosem hagyta otthon, ha elutaztak valahová, csak arra a pár órára volt hajlandó megválni tőle, amíg az óvodában – később az iskolában – volt. Dörmi mindig ott volt a feje mellett, a párnáján,...

Mondjuk azt, hogy a pornó, egy szexuális különbözőségek tárházát bemutató, minden erkölcsi gátlást nélkülöző mese. Egy felnőtteknek szóló mese. A pornó egy olyan ideológiára épül, ami a tiltott, az erkölcstelen és a felszabadító között mozog. Kinek a felszabadítása? Kutatások próbálják bebizonyítani, hogy a nők legalább ugyanannyira beindulnak a pornó nézése közben, mint a férfiak...

Minden porcikám belerezdült, abba, ahogy hozzámért. Ujjaival a hajamat túrta, másik kezét a derekamra helyezte, mintha még a levegőtől is féltene.
Mond, hogy tűnhetett el minden?
Szemembe nézett, félelmet láttam, megbánást, hogy eddig nem tette, és szeretetet.
Mond, ma miért nem látom?
Kedves szavai, a lelkembe égtek, mosolya a szívembe hatolt...

Zöld méreggel ölel körbe, rongyokkal bugyolál és levessel itat. Lemezeket tesz fel, könyveket kutat elő és virágot tesz az asztalra. Elhúzza a függönyt és fény szűrődik be az ablakon. Körbe-körbe járkál és fél szemmel felém néz olykor-olykor de csak titkon, hogy ne vegyem észre. Aggódik értem...

Kezdjük az elején... Megszülettél, fejlődsz, sok új dolgot megtanulsz, és tapasztalsz. Majd elindulsz életed útján. Van számtalan kis mellékút a fő utadon. Néha letérsz, elbuksz, visszatérsz. Tapasztaltabb vagy, de még mindig letérsz, elbuksz, visszatérsz. Van, akinek az útja egy úton van, a tiéden közel kerül hozzád. Van, hogy még kezedet is fogja, majd egyszer csak vagy elmegy egy mellékútra, vagy az ő útja lekanyarodik. Egyedül folytatod tovább...

Akkor már 16 éves voltam. Azóta sem emlékszem tisztán arra a délutánra. Egy világ omlott össze bennem. Képtelen voltam a sírásra. Az iszonyatos fájdalom mellett egy szörnyű balsejtelem kezdett egyidejűleg kibontakozni. A nagyit megölték… Igen, biztosan megölték… Hisz mesélt azokról a szörnyű teremtményekről, akik rájuk vadásztak az éjszakában, s az életüket, az erejüket, a vérüket akarták…

„Mikor kint álltam a ház előtt. Figyeltem következő áldozatom, de megláttam őt. Olyan kicsi volt. Még zsenge hús. Éretlen, puha bőr. Gyönyörű szőke haja megrészegített. Első látásra beleszerettem. El kellett hoznom. Ő megadhatja nekem azt a kellemes érzést, hogy édes magas hangján sikolt fel az éjszakába.”

Egy nagyon messzi kis faluban élt egy lány. Úgy hívták Anna. Nem volt szép, de csúnya sem volt, de nagyon kedves volt, és jókat lehetett vele beszélgetni. Minden reggel fél órát buszozott az iskoláig. 13 éves volt, nem túl okos nem is buta, csak átlagos. Állandóan a szerelemről álmodozott, írt nagyon sok verset is egy bizonyos fiúról...

Üresnek érzem magam, mint holmi bábu. Marionett baba, akit ide-oda lehet mozgatni. Az életet hívom Bábmesternek, de az érzelmek azok, amik cibálnak s őrlik fel minden gondolatom. Ebben a pillanatban, mindennél nehezebb létezni. Nem akarok. Csak eltűnni, elbújni a világ elől. Egy vagyok a sok ember közül, de nem érzem magam annak. Kevesebbre tartom önmagam.