Bűvölet

Az utca mely a képzeletemben elém tárult, sötét volt és kihalt. Néha egy-egy lámpa fénye villant meg. Az utca egyik oldalán házak magaslottak. Az ablakok szintén sötétek, a házak elhagyatottak voltak. Az eső még szemerkélt egy kicsit, minden vizes volt.
Az utam egy elhagyatott játszótér mellett vezetett el, ahol a hinták nyikorogtak. Ekkor észre vettem, hogy valaki áll a sötétben és engem néz. Elindult felém. El akartam futni, de a lábam földbe gyökerezett. A hold megvilágította arcát, mely porcelán fehér volt és vágások tarkították. Hosszú bőrkabátot viselt, zöld szemében megcsillant a hold fénye. Csak ott álltam, földbe gyökerezett lábakkal és néztem. Tekintetem bal karjára vándorolt, de ekkor, még a szívverésem is megállt. Karja teljesen le volt sorvadva. Ép jobb kezét felemelte, rám mutatott, majd intett, hogy lépjek közelebb. Akaratlanul tettem felé két lépést, úgy éreztem lábaim nem nekem engedelmeskednek. Ismét rám mutatott, majd megszólalt:
- Te vagy az! - reszelős hangja, fülsiketítő volt az éjszaka csendjében. Forgolódtam, hátha van körülöttünk valaki… de hiába. Ijedtemben kiabálni akartam, de hang nem jött ki a számon.

Mikor ismét szembe találtam vele magam, észre vettem, hogy kezében egy kést szorongat, amely csöpög a vértől. A késre egy vörös szalag volt kötve melyen fekete betűkkel ez a felirat állt: Te vagy az.
Zöld szemeivel rám nézett, és csak nevetett. Elfogott a pánik. Megfordultam és futni kezdtem utánam jött, de meglepetésemre nem futott csak sétált. Remény árasztotta el a bensőmet, hátha lehagyhatom, hiszen elég jó futó voltam. De ekkor hirtelen megjelent előttem. Hogy kerülhetett ilyen hamar elém? Mi történik velem? Karjában valamit szorongatott a kés mellett. Felemelte de ekkor azt hittem a szívem kiugrik a helyéből. Egy levágott fejet lóbált felém. A késről csöpögött a friss vér. A vér szaga elárasztotta az utcát, az eső elállt. Ekkor a kést felém emelte, éreztem, ahogy a kés éle átlyukasztja bőrömet, és a meleg vérem a felszínre tör. Szédülni kezdtem, a földre zuhantam… és felébredtem.

Az izzadság átáztatta fehér pizsamámat. Felemeltem kezem, hogy letöröljem az izzadtság cseppeket homlokomról, mikor észrevettem, hogy a kezeim véresek. Hirtelen megláttam, hogy a felsőmet is átjárja a vér, pont ott, ahol az álomban a szúrást kaptam. Nem az nem lehet. Hiszen csak álom volt. Remegő kézzel felhajtottam ruhámat. A seb friss volt, a vérem pedig halkan bugyogott…