Éjszakai vendég

Félkómás állapotban rogy le az ágyra, a feje szinte mázsás kőként húzza őt a párnára. Napok óta rosszul alszik. Féléberen forgolódik, a rég várt izgalom nem hagyja aludni. Lelki szemei előtt máris élesen felsejlik a kép, ahogy a csodaszép csődörcsikó rugdos a karámban.
Hol van az még… - sóhajt fel – ez a nyomorulét dög a bolondját járatja mindenkivel.
Nyögve tápászkodik fel, lehámozza magáról a sáros, csatakos ruhát, és a sarokba vágja. Napok óta zuhog az eső, a boksz is sártengerré vált már.
Nagyot nyögve bóklászik lefelé a lépcsőn, zuhany iránt. A lábai elgémberedtek, a válla még mindig fáj a három nappal korábbi sérüléstől: rosszul mozdult, a kanca megriadt és az istálló falának lökte.
Szauna- fokozatra állítja a vízpermetet, és lassú mozdulatokkal mosni kezdi a haját. Kéjesen felsóhajt az érzéstől, és eszébe jut a lovász riadt tekintete, mikor az arrébb lépő kanca mögött a falhoz dőlve csúszott le a földre, hangosan sziszegve és káromkodva. Saját magát szidta. Lehetett volna annyi esze, hogy a vemhes ló mellett nem ugrabugrál hangosan nevetgélve és hadonászva…
Tamás arca egy pillanatra elfehéredett, és szélvészként pattant oda, hogy felhúzza a földről, miközben a lovat szidta.
- Ne bántsd – szólt rá a lány –, nem ő tehet róla, én voltam figyelmetlen.
- Jól vagy? Nem tört el semmid? – térdelt le mellé a férfi.
- Nem, minden rendben, csak néhány napig ne a bal vállam veregesd meg, ha ügyesen forgatom a vasvillát… - mosolygott rá a lány.
- Jó, majd igyekszem nem elfelejteni – vigyorodott el Tamás, és segített neki felállni. Kikísérte az istállóból, és leültek a szénabálák árnyékába.
- Mondd Réka, miért csinálod ezt? – kérdezte hirtelen Tamás.
- Mit? – értetlenkedett a lány – minek vagyok itt annak ellenére, hogy lóra hetek óta nem ültem, mert a kacolád elleni fog?
- Igen.
- Mert nem tudok nem kijönni. Aggódom miatta. Szeretnék ott lenni, mikor a csikó megjön. Mert itt sokkal jobb, mint otthon egyedül a két fal között. És mert jó a társaság – nevette el magát a lány.
- Köszönöm – mosolygott rá a férfi –, nő létedre nagyon nagy segítség vagy. Sose gondoltam volna, hogy hajlandó leszel mást is csinálni, mint felülni meg leszállni a lóról. Meglepett…
- Engem nem…- nevette el magát Réka – sose voltam az a fajta úrinő aki csak áll és várja, hogy kiszolgálják… Az nekem nem menne. Nem tudom tétlenül nézni, ahogy más dolgozik.

Tamás nem szólt egy szót sem, hátradőlt, Réka pedig a vállára támasztotta a fejét, lehunyta a szemét, és felsóhajtott.
- Mit nem adnék végre néhány nap szabadságért… Kezdek fáradni attól, hogy hétvégén is hajnalban kelünk.
- Panaszkodsz? – kérdezte Tamás.
- Nem, eszemben sincs. Ha nem lenne hozzá kedvem, nem tenném. Csak megjegyeztem, ideje lenne már egy olyan szombat reggelnek, amikor ágyba hozza valaki a kávét…
- Ágyba? – csodálkozott Tamás
- Igen. Tudod, kávé az ágyba, az ember megissza, közben zörög a reggeli műsor a tévében, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy visszaaludtál…
- Na igen, azt én is tudnám élvezni – nevetett fel a férfi – megígérem, ha megjön a csikó, én viszem neked ágyba, párnák közé a kávét, keresztanyu.
- Megegyeztünk – nézett fel Réka, fejét játékosan oldalra fordítva.
Tamás egy pillanatra felcsillanó szemmel nézett a lányra, majd zavartan felállt és leporolta farmerját.
- Gyere. Itatni kell…

Réka halkan felsóhajt. Ágyba, párnák közé… De jó is lenne, istenem…
Nagy nehezen elzárja a zuhanyt, megtörölközik, felvonszolja magát az elemetre.
Sziszegve bontja csomókba tapadt haját, majd szorosra fonja. Halkan elindítja a Cd-lejátszót, lekapcsolja a villanyt és magára húzza a takarót.
Nehezen alszik el. Gondolatai Tamás és a csikó körül járnak, vállát nyúzza-égeti a fájdalom, ha rosszul fordul. Márpedig forog, nem keveset. Félálomban képek bukkannak fel agya vetítővásznán, ahogy Tamás ül mellette a szénán, ahogy a tavaszi napsütésben bóklászik a lovával a réten, aztná villan a kép, és álmában is kéjesen felnyög, ahogy a férfi hátulról öleli át, nyakába csókolva, és szorosan hozzásimulva. A lány felnyög, a képek peregnek, a férfi keze bebarangolja a testét, öleli, csókolja, combját simogatja. A háttérben dübörgő zene szól… Réke hirtelen felriad Jimmy Paige frenetikus hangjára, és riadtan kutatni kezd a telefon után.

Ha Whitesnake, akkor gáz van. Nem véletlenül állította be erre a dalra a telefont… biztos volt benne, hogy erre fölébred.
Kábultan emeli füléhez a kagylót, kavarog a feje a fáradtságtól és az épp csak elröppenő álomtól.
- Nem… - nyög bele a kagylóba.
- De, de, a kanca már fekszik, úgyhogy igyekezz, drága! – Tamás hangja feszült és izgatott.
- Nem… - nyöszörög Réka – Ne most…
- Réka, a csikó jönni akar, és nem tudom visszatartani. Ha itt szeretnél lenni, siess! – csattan Tamás hangja – ez már a szigorú lovas emberé, aki tudja hogy a természet dolgaival ellenkezni fölösleges és értelmetlen dolog.
- Jól van, jól van, rabszolgahajcsár, 20 perc múlva ott vagyok – nevet fel Réka – addig bírjátok ki. Viszem a kávét is.
- Angyal vagy – suttogja Tamás, és kilép a vonalból.
A lány felcihelődik, bekapcsolja a kávéfőzőt, magára rántja a ruhát, mire visszaér a konyhába, már kész a forró kávé. Termoszba tölti, felkapja a táskáját, a telefont, és a tokból kivesz egy hanglemezt.

Beül az autóba, beteszi a cédét és teljes hangerőre kapcsolja. Felveszi a fűtést, hogy elgémberedett tagjai némileg megnyugodjanak és kezdetét veszi az eszelős száguldás az autópályán hajnali kettőkor, dübörgő zenére. Hangosan énekel a dallal, hogy ébren tartsa magát – és hogy hűtse izgatottságát.
Mielőtt befordul a földútra, leveszi a hangerőt, az utolsó néhány métert már lekapcsolt motorral teszi meg, hogy ne zavarja fel a völgy csendjét.
Tamás a boxban támasztja izgatottan a falat.
Amíg nincs gond, addig nem tud semmit tenni, csak vár. Ha nem muszáj, nem szeretne belenyúlni a folyamatba. Ha gond lenne, mert a csikó farfekvéses vagy a feje visszahajlik, már elő van készítve a gumikesztyű, egy percet sem gondolkodna, hogy a jószág ne pusztuljon, de a természetes folyamatot nem akarja megzavarni.
Réka tudja ezt, és csendesen megáll mellette a falnál, kezében a gőzölgő csészével.
Halkan odasuttog a kancának is, hogy megnyugtassa.
- Szia Mami, nyugalom, itt vagyunk. Minden rendben lesz – majd, mintegy bíztatásul, Tamás kezét is megszorítja egy pillanatra.
A férfi hálásan csúsztatja a kezébe a tenyerét. Izgul. Akármennyire is tagadja.
Réka csendesen közelebb lép, vélluk összeér, kezük egymásba kulcsolva.
- Nyugi… minden rendben lesz… - suttogja Tamásnak.
- Remélem… - sóhajt fel a férfi.
Csendben állnak egy darabig, a kanca küzd a fájásokkal, majd hirtelen felemeli a fejét, szinte könyörögve néz Tamásra, hogy segítsen, mire a férfi ellöki magát a faltól.
- Baj van – mondja Rékának – hozd a kesztyűt. A csikó feje elakadt, segítenem kell.
Réka egy pillanatra megdöbben, majd laza mozdulattal löki ki a boksz felett a poharat a kávéval, még jó, hogy műanyag bögre, fut át az agyán, és máris rohan, követi a férfi utasításait.
- Segítenem kell neki, ez azzal jár, hogy… - kezdi magyarázni, de a lány belé fojtja a szót.
- Ne dumálj, csináld. Bírom a kiképzést. Látni akarom!
- Rendben – mosolyodik el a férfi, de már a kancával foglalkozik. Óvatos mozdulattal segít neki, hogy helyére fordítsa a csikót, vigyázva a fájásokra, nehogy egy rossz pillanatban a kanca izmai eltörjék a karját…

Néhány perc küzdelem és csendes szitkozódás után a csikó feje előbújik, Tamás gyengéden segédkezik. Amikor a csikó kint van, nagyot sóhajt.
- Mén. Hatalmas… - szinte szóhoz sem jutnak a csendes ámulattól, amit a kis jövevény érkezése jelent. Réka sosem látott még ilyet, észre sem veszi, és lassan pityeregni kezd.
A csikó botladozva lábra küzdi magát, már anyja is emelkedik fölfelé. Tamás rendet rak körülöttük, a csikó rátalál a meleg tejre és enni kezd.

Réka még mindig ott térdepel közöttük, és könnyezik. Tamás elétérdel, a lány a könnyein át nézi őt, és mosolyog. Lassan átölelik egymást, végre megnyugodnak kissé, a kanca jól van, a csikó erős és egészséges, az éjszaka lassan hajnalba fordul. Összeszedik a szétdobált poharakat, kábult hangulatban rámolnak az istállóban, nem bírnak elszakadni az új élet látványától.
Tamás abrakot kever a reggeli etetéshez, Réka a boksz ajtaján könyököl és le sem veszi a szemét a benti békés látványról.
A férfi mellé sétál, hátulról átöleli a vállát, hozzásimul, és homlokon csókolja. A lány a vállához simul, és felnyög:
- Álmon halok…
Tamás elneveti magát, felkapja, és a szomszédos bokszba viszi. Ő már napok óta ott aludt az elletés előtt, minden eshetőségre felkészülve.
Réka hálásan fogadja a pokrócot, összegömbölyödik a szénában, és maga mellé húzza a férfit.
- Aludni akarok – suttogja. – Maradj itt mellettem, még van néhány óra az etetésig.
Tamás mellé fekszik, karjaiba veszi a lányt, és álomtalan álomba merülnek a halkan zizegő szalma, és a néha-néha elégedetten szuszogó kanca hangjára.