Történetek

A fiú szíve nagyot dobban, de higgadt marad. Egyet akart, megmenti egész életében, egy életet, ha kell a sajátjával, mert szeretni akart, s akarta, hogy őt is szeressék, de nem ezért. Talán egy csinos lány, talán pont az, aki most úgy néz rá, aki annyiszor becsapta. Az első csókra gondol, az első alkalomra, az egyetlen esti mozira…

Mindenki ismeri a városban a két kukázót. A férfi szikár, hosszú bottal, de egyenes tartással jár, mint akinek csak a gerincét nem törte meg még a sors. Meghatározhatatlan színű kalapja alól előtűnik ezer ráncba tört arca, már amennyi a seszínű bozontos szakáll mögül látszik...

A lány nem szerette őt. Még mindig a másikra vágyott. Már ezerszer megbánta, hogy elhagyta Őt. Sajnos már nem mondhatta meg neki, a fiú nem akarta látni többé. A telefont sem vette fel. A mostani, a pasival igazán semmi érdekeset nem csináltak, így a lány egy hideg téli nap, valami hirtelen ötlettől vezérelve kitalálta, hogy menjenek el a hőforráshoz, egy kis éjszakai fürdőzésre. A fiút igazán nem érdekelte a dolog, csak az számított neki, hogy a lánnyal legyen. Nem is igazán azért, mert...

Alex nem sokat tétovázott, oda ment hozzájuk, majd Erika karját megragadva fölrántotta az ágyról és a földre lökte. Ez alatt Péter felült, ám pont akkor Alex egy jól irányzott rúgással szétmorzsolta a férfi heréit. A fájdalomtól felordított, oldalt a földre rogyott, testét összehúzva a kíntól, de ez Alexnek nem volt elég, még egyszer belerúgott, ám most a gyomrába.
- Alex ne! – kiáltott Erika, meztelenül a földön ülve...

Pár lovag kivált a körből, hogy utat engedjen a négy, éjsötét lovon érkező vámpírfejedelemnek. Hátasaik halálhörgése visszhangzott a kihalt, vérmosdatta mezőn. Fekete bársonypalástjaik lobogása, s a szemükben égő pokol tüze hátrálásra késztette a felkelőket...

A csodát őrizni kell. Dédelgetni. Osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott. Ezt felejtik el sokan. Amink van természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz. S itt követjük el a hibát. Semmi sem természetes. Nem a levegővétel, nem a megtett lépés, nem az erős szívdobbanás. Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk a miénk. A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon...

Óvatosan felemelte a lányt, aztán indulni kezdett a búzás felé, egyenesen az elhagyatott házhoz, ahol őrült tervét végre hajthatja. Lassabban haladt és a szél is fújt, de húsz perc gyaloglás után megérkezett, majd bement az ajtón és a folyosóra kanyarodott. Elhaladtak a pince előtt, azután a két ajtó mellett is, majd egy jobb kanyar után, Erika egyik lábáról leesett a piros tűsarkú cipője. Alex nem törődött vele, vitte tovább foglyát, be a saját szobájába, és az ágyra fektette. Ezután...

Ímigyen szóla Péter, leromboltátok mindazt, ami nekem szent volt, hát most felkelek és visszaszerzem azt, ami jogos jussom.
Péter nem volt senki, senki volt. De felkelt, hogy visszaszerezze azt, ami jogos jussa volt...

Néha olyan jó lenne hatalmas rózsaszín vattacukor felhők habos pille-párnáin ugrálni és elfeledni minden gondot, ami nyomaszt, vagy csak úgy elfelejtkezni a világról. Egy pillanatra megállítani az időt, és a levegőben úszva átadni magad a gyermeki lét édes bizsergető érzésének...

Ephram Bright nyomozó arra utasította csapatát, vizsgálják át a gyilkosság helyszínét. A halott lány szobájából erős vérszag terjengett. Az ágyán feküdt, teljesen meztelenül. Körülötte mindenütt vér, rengeteg vér. A mellkasát felvágták, a szíve hiányzott. A falon vérrel falirat volt látható, de nem tudták értelmezni...