Ímigyen szóla Péter

Ímigyen szóla Péter, leromboltátok mindazt, ami nekem szent volt, hát most felkelek és visszaszerzem azt, ami jogos jussom.

Péter nem volt senki, senki volt. De felkelt, hogy visszaszerezze azt, ami jogos jussa volt.

Péter élete rossz volt, rossz volt, mert mások rosszá tették neki. Péter egyszerű ember volt.

Amire vágyott, az nem volt sok. Munkára, megbecsülésre, szerető feleségre és családra vágyott csupán. De mindezt elvették tőle mások, mások rosszá tették az életét.

Elvették [i]hitét[/i] és hazáját, földjét és [i]bizalmát[/i]. Elvették tőle a telet és a nyarat is. Elvették tőle a fákat, az erdőket és az erdő állatait. Elvették tőle a vizet és a szépséget, elvettek tőle mindent.

Nem maradt neki semmi, csak a remény, mert elvették tőle a bizalmat, a szeretetet és a szépséget.

Péter hát felkelt, hogy visszaszerezze azt, ami jogos jussa volt. Elment a templomok romján épített templomokba, és kikergette onnét a kufárokat, akik tisztátalan bálványaiknak emberi vérrel hódoltak. Elüldözte az utcáról a hamis papokat.
Elüldözte az emberi kosz és alantasság adószedőit, összetörte a rosszaság gépezeteit.

Péterre új nap virradt, keresett és talált. Péter feleséget keresett, és talált. Bizalmat keresett, és talált. Áldást keresett, és talált.

Péter győzött.