Az ördög városa

Los Angeles, California

Az ördög városa

(Bevezető)

A kezdet

1. rész

2000. szeptember 1.

Eveline Black derékig érő fekete haját csavarva azon tűnődött szekrényének tükrében bámulva magát, mit is vehetne fel,hiszen ez az első tanítási nap, és ráadásul szeretne tetszeni szíve választottjának (aki mellesleg nem a pasija), Oliver Abott- nak, aki most érkezett az új suliba.
Már majdnem 07.45 volt, mire bátyjával Wesley-vel beértek az iskolába apjuktól kikönyörgött kocsijukkal. A bordó Daewoo leparkolt, majd Wes leállította a motort.
- Hé Eve…. Aztán ne halljak rosszat rólad..-mondta Wesley, és rámosolygott húgára, mikor egyszerre kiszálltak a kocsiból.
- Csak ne hallgass a pletykákra édes.- mondta, és ő is mosolygott, majd puszit nyomva bátyja arcára amit alig ért fel, a barátnői felé indult.

Az első 2 órát az osztályfőnökükkel töltötték, mi alatt tudomást szereztek egy 3 napos kirándulásról, melyet tanáruk házában tölthetnek, a hegyekben, rengeteg síeléssel, s ebből következően megannyi sérüléssel megkoronázva. Majd az óra további részében felkészítette osztályát Mr. Hunter az év végén esedékes érettségi vizsgákra. Legvégül pedig közölte, a mai nap folyamán megismerik új testnevelő tanárukat, Mr. Jaque Ser-t. Az osztályban csak Joxer nek nevezték….mint az egyik tv sorozatban Xena a harcos hercegnő- ben a kissé ügyefogyott, ám jólelkű barátját a „híres” amazonnak.
Ez így is történt. Az osztálynak rá kellett döbbennie, ő tényleg tanár, és nem arra törekszik, hogy bármit is csináljanak a diákjai, hanem arra hogy minél több embert buktathasson meg. Ez különös élvezettel töltötte el ezt a negyvenes éveinek végén járó ám feltűnően jóképű francia férfit.

Az utolsó 2 óra vele telt, és az első alkalom emlékére 12 perc futással, 30 felüléssel, és 3 szoros kötélmászással. Majd ezt megismételték a második órán is, de történt valami…
Eve pasija John a kötélen lógott, nem tudni mi történt, miután lenézett megszédülhetett, s egyenest a földre zuhant. Eveline lélegzete egy percre elakadt, majd fiúja után kiáltott és odarohant hozzá, pillanatokkal később az egész osztály körülvette.
- John mondj valamit… kérlek - mondta a lány sírós hangon, majd egy, majd még egy pofont kevert le neki..- hallasz engem? Mondj valamit!!!
- John kinyitotta a szemét. Kicsim, inkább éreztem mit tettél, és majd este ezért megfizetsz- mosolygott a fiú.
- Jól vagy?
- Csak a büszkeségem sérült… és talán a bokám is. De ne aggódj már, jól vagyok.-mondta és lassan felállt...Tényleg fájt a jobb bokája.
- Mi történt veled odafenn?
- Tériszonyom van szívem, de nem akartam rossz jeggyel kezdeni. Nyugodj már meg édesem semmi bajom. Elkísérnél a mosdóba?
- Nagyon megijesztettél.
- Ne haragudj baby.
- Elkísérlek.
A tanárra néztek aki most szólalt meg először.
- Ne olyan sietősen Rómeó és az ő Júliája. Nem mentek sehova. John – nak még fel kell másznia a kötél tetejéig.
- Megőrült? Hiszen tériszonya van, és megsérült!!! - mondta Eve és aggódva nézte John-t majd a tanárt.
A férfi megragadta Eveline karját aki feljajdult fájdalmában.
- Eresszen el, ez fáj!
- Hé vegye le a kezét a barátnőmről!- kiabált rá John.
- Nem Kisasszony. Itt maradnak, ha azt mondom. - és elengedte a lányt.
- Menjen a pokolba seggfej! - Ordított Eve és gyilkos szemekkel nézett rá, majd sarkon fordult és John-nal elindultak.
A férfi dühében utánuk kiabált.
- Eveline... írni fogok a szüleinek!
- Írjon csak, és dugja fel magának...ahova nem fúj be a szél.. - mondta, és ezt követte a hangos nevetés a többiektől.
Mr. Ser ott állt megszégyenülten, s nem tudta mit tegyen. Megvárta, míg a két fiatal kimegy, s ezek után az osztályon állt bosszút. Az óra hátralévő részében futniuk kellett.

Eközben John és Eve a mosdóban csókolóztak. John lassan végigsimította a lány hátát majd a melléhez közeledett, és masszírozni kezdte. Zajt hallottak és mindketten összerezzentek. Eve lassan elszakadt kedvese szájától. Oliver volt az, Eve kiszemeltje.
Eve arra gondolt, miért pont most kellett bejönnie…”így sosem lesz az enyém, ha a pasimmal kap rajta csókolózáson..” .
– Hé srácok, ez a hely nem elég tiszta a szaporodáshoz, gyertek menjünk, nincsen több óránk- mondta, és a fiatalok együtt távoztak…

Kirándulás

2. rész


A napok szinte repültek. Több a tanulnivaló az érettségi miatt. A végzős osztályok már megkapták néhány tételüket, melyeket ki kellett dolgozni. És volt egy nagyon érdekes feladatuk angol irodalomból. Kedves tanárnőjük Mrs. Lena Wolkova utasítására egy verset kellett írniuk. A feladat szerint az elveszett vagy a meg nem szerzett szerelemről kell szólnia. Eve legszörnyűbb rémálma vált valóra, amitől félt, ezzel a feladattal kapcsolatban. A napló az ő nevénél nyílt ki… így Lena tanárnő felolvastatta vele. Igy hangzott:

Hazudtam...

Beléd szeretni:
Csak egy pillanat műve volt,
Szívem fogja vagy,
Nem szabadit ki se élő, se holt.

Hazudtam...

Azt mondtam:
Már nincs érzés, ami hozzád köt,
Tagadtam a nyilvánvalót,
De a szerelem ereje legyőzött.

Hazudtam...

Gyönyörű kék szemed:
Látni, maga a gyönyör,
Szerelmem: fájdalom, szenvedés,
Ez az érzés életem végéig gyötör.

Hazudtam...

Bűnös vagyok:
Mert letagadtam, mit még mindig érzek,
Hiába minden ellenállásom.
Ime az igazság: még mindig szeretlek.

Az osztályban síri csend uralkodott. Majd pedig hangos tapsvihar… ez után pedig Mrs. Wolkova szólalt meg.
- Ez gyönyörű Eveline. Gratulálok neked… Ugye nem első próbálkozás volt?
- Nem asszonyom.
- Csiszolatlan gyémánt, de nagyon ígéretes. A jegyeden meg fog látszani az elismerésem- mondta, és mosolygott.

John teljesen el volt ájulva, barátnője versétől. Ha tudná, hogy nem neki szánta….

Eljött a kirándulás napja. Mindenki felszabadultan szállt fel a buszra, de mikor kiderült ki lesz a másik tanár, aki velük megy, mindenki arcáról lefagyott a mosoly. „Kedvenc” testnevelő tanáruk volt az. Mind látták az önelégült vigyort a képén. Már kezdték sejteni, ez a kirándulás korántsem lesz olyan, mint a többi.
Mire felértek a villába, esett a hó. Hatalmas pelyhekben, alig láttak 2 méterre. Eveline imádta a hideget és a havat. Élete öröme volt, mikor a családjával a hegyekbe mentek egy-egy iskolai szünetben.
A szobák elosztásának köszönhetően John és Eve egy szobába kerültek, s ettől Eve egy kicsit megijedt… az éjszakára gondolva, hiszen úgy még sosem voltak együtt. De erőt vett magán, és megpróbált nem zavarba jönni a fiú előtt.
Már besötétedett, John a tv t nézte, Eve pedig odafeküdt mellé, mondván…
- Remélem nekem is akad hely egy kis tv zésre.
- Persze gyere csak. Figyelj csak drágám. Mikor a nevünket mondták az egy szobába kerülésnél, olyan… furcsa voltál. Néztelek..
- Hogy érted hogy furcsa?
- Mintha zavarba jöttél volna, elpirultál. - mondta mosolyogva.
- Ez nem vicces és egyáltalán nem voltam zavarban.
- Oh igazán?
- Igen John.
- Akkor most bebizonyíthatod milyen nagylány vagy!

A fiú hirtelen megcsókolta a lányt, és a farmerén kezdte lehúzni a cipzárt. Erre Eve megrémült és felpattant.
- Mi a frászt csinálsz?
- Nyugi baby, csak megkövetelem ami jár. - mondta , felpattant és lefogva a lány kezét a falhoz szorította, és vadul csókolta.
- Engedj el de azonnal!- kiabálta Eveline, majd kiszabadult keze hatalmasat csattant John arcán. - Ne gyere a közelembe!- könnycseppek gördültek ki a szeméből. A fiú most vette csak észre mennyire megijedt.
- Kicsim, kérlek… én csak vicceltem. Soha nem tudnálak bántani.
- Mi?
John már közelebb ment a lányhoz, és magához ölelte.
- Hidd el csak tréfa volt, nem erőltetek semmit. Ne haragudj... nem akartalak megijeszteni a világért sem, csak viccnek szántam, mert láttam, hogy a névolvasásnál zavarba jöttél előttem pedig letagadtad. - mosolygott, és egy könnycseppet csókolt le Eveline arcáról.
- Menj a fenébe John tudod hogy a frászt hoztad rám?- már ő is mosolygott.
- Gyere ide te kislány!- azzal megölelte Eveline-t.
- Viszont… a pofonért ne haragudj… nagyon fáj?
- Bevallom kicsit. De megértem édesem nincs semmi baj. - a lány ujjainak nyomai ott virítottak John arcán.

Hosszan csókolóztak. Annyira belemerültek, hogy vadul simogatni kezdték egymást. John felkapta a lányt, és az ágyra fektette. Lehúzta Eve felsőjét és csak egy fekete melltartó maradt rajta, meg a farmerja. John a melleit csókolgatta, majd ujra visszatért a szájához. Ekkorra már felsőteste meztelen volt. Halk kopogás hallatszott, majd Oliver nyitott be hirtelen.
Mindketten zavarba jöttek egy kicsit.
- Na tessék… megint erre jövök be. Valami baj van. Az osztályfőnök gyűlést tart gyertek le ha befejeztétek… - mondta és feltűnően vigyorogva kiment. Ezután a fiatalok egymásra nézve hangosan nevetni kezdtek, felöltöztek, és lementek a földszintre.

Osztályfőnökük arról tájékoztatta őket, hogy az egyik végzős diák, aki egyike volt azoknak akik nem mentek el erre a kirándulásra, Audrey Wolf meghalt. A szülei telefonáltak. Az információk szerint meggyilkolták. Az igazgató elrendelte hogy vissza kell menniük az iskolába, így holnap délben indulnak. Megemlékezést tartanak.

Pánik

3. rész

Ephram Bright nyomozó arra utasította csapatát, vizsgálják át a gyilkosság helyszínét. A halott lány szobájából erős vérszag terjengett. Az ágyán feküdt, teljesen meztelenül. Körülötte mindenütt vér, rengeteg vér. A mellkasát felvágták, a szíve hiányzott. A falon vérrel falirat volt látható, de nem tudták értelmezni. Az egész holmi gyerek firkálásának tűnt. Eveline és Wesley rontottak be egyenest a nyomozóhoz tartottak. Azt akarták engedjék be őket. Wesley nek látnia kellett szerelmét, hogy el tudja hinni, valóban meghalt.
Wes látta..iszonyatos volt a vér szaga, öklendezni kezdett, majd kirohant és a kerti tuja fa tövének árnyékában még az előző esti chilly t is kiadta magából. Eközben húga könnybe lábadt szemekkel bámulta Audrey t majd a falat. Szólt a nyomozónak.
- Mr. Bright! Ez az írás a falon… arra utalhat, hogy a gyilkos talán megerőszakolta őt?
- Hogy? Még nem sikerült megfejtenünk milyen nyelvezet lehet.
- De hiszen ez gyorsírás. Tudom, hiszen tanultam. Latin szöveg. Csak egyetlen mondat: „Coito ergo sum”
- És azt is tudja mit jelent?
- Persze” szeretkezem, tehát vagyok”. Jesszusom ez valami elmebeteg szatír lehet!
- Alighanem igaza van. Majd a boncolás kideríti megerőszakolták e. Köszönöm a segítségét Miss…
- Szólítson Evelinek vagy Eve nek, ahogy tetszik..
- Rendben van.
- Nos, nekem mennem kell. Sajnos ez a szörnyűség nem feledtetheti el, hogy holnap iskola. Az igazgató megemlékezést szeretne tartatni Audrey nak. Mennem kell.
- Értem, de kérem, legyen elérhető. Valószínűleg ki kell majd hallgatnunk.
- Ha ezzel segíthetek… Viszlát.
- Vigyázzon magára!

Az iskolában mindenki Audrey rejtélyes haláláról beszélt. Nem tudták mit jelenthet. Talán egy tömeggyilkos van kibontakozóban, vagy az egyik expasija lett dühös… Tény, hogy Audrey sok férfiszívet összetört már, nem volt éppen a hűség mintaképe, de annál jobban ismerték, mintsem azt képzeljék, összejöhetett egy későbbi eszelős vadállattal. Ennél azért jobban kiismerte az embereket.
Három nappal később Mr. Bright telefonhívásából megtudták: Audrey t megerőszakolták a halála előtt, és ami ráadásként szolgál, hogy a lány 2 hónapos terhes volt.


- Wesley! Eve ordítva rohant fel házuk emeletére bátyja szobája felé véve az irányt.
- Mi van Eveline? Szellemet láttál?- mondta Wes ..hangjában eluralkodott a szomorúság.
- Mi az hogy mi van? Még meg mered kérdezni? Jesszusom hogy tehetted?????
- Micsodát?
- Audrey! Róla beszélek, ne tégy úgy, mintha nem tudnád. Nagyon is közelről érint a dolog.
- Elárulnád végre, hogy miről hablatyolsz itt össze vissza?
- Audrey terhes volt te marha! Hogy tehetted? Hogy lehettél ilyen felelőtlen, hogy teherbe ejtetted?
- Eve nyugi, én esküszöm, nem tudtam róla. Most hallom először. Audrey nekem egy szót sem szólt erről.
- Nyugodj meg!
- Ok Wes de .. de én ezt nem értem. Én nem tudtam hogy te... meg ő szóval… - mondta és zavarba jött: elpirult.
- Jaj Kicsim, hiszen már 3 hónapja együtt voltunk.. mégis mit vártál?
- Félreértesz. Én azt nem értem mért nem mondtad el nekem… hm?
- Azért mert a kishúgom vagy és még túl fiatal az ilyesmihez.-mondta mosolyogva, és egy puszit nyomott húga homlokára.
- Persze. A húgod vagyok és én azt hittem, megbízol bennem. És egyébként sem vagyok kislány. Tudod… Johnnal mi.. - a lány megint elpirult kissé.
- Mi? Ti mit csináltatok? Ugye nem? Én megölöm azt a srácot!Tudtam.. nem szabadott volna hagynom hogy együtt járjatok.
- Nyugi, nem történt meg… csak már szóbakerült. És a kiránduláson őszintén szólva…ha nem nyit be Oliver akkor megtörtént volna.
- Nem! Nem! Nem teheted meg. Ehhez még túl fiatal vagy, és nem engedhetem.
- Hiszen Johnnal már régebb óta együtt vagyunk mint ti voltatok Audrey val szóval már időszerű lenne.
- Idehallgass! Jól figyelj rám te gyerek! Nem teheted meg! Megértetted? Az én esetem más, én pasi vagyok, de te a húgom, vagy és ha kell, megkötözlek.
- Hagyjuk ezt abba Wes, én nem akarok veszekedni veled. Előbb utóbb észre kellene venned, hogy már nem vagyok gyerek, van barátom és kezd komollyá válni a kapcsolatunk, és ha eljött az ideje akkor meg fog történni. Ha ellenzed, ha nem.
- Akkor elmondom anyuéknak. Ők sem fogják díjazni az ötleteteket, az biztos.
- Közönséges zsarolással csak azt éred el hogy haragudjak rád! Nőj fel végre Wesley és vedd észre hogy nem irányíthatsz többé. - kiabálta Eveline majdnem sírva, és kirohant a szobából.
-
Wesley, már sajnálta hogy megfenyegette. Egy órával a veszekedésük után a nyomozó újból telefonált. Audrey nővére is meghalt. Éppen most, hogy a megcsalása miatt válófélben van a férjével. Ugyanúgy, mint a lányt. Megölték. Wesley arra gondolt: egyre ijesztőbb ez az egész, és nem lehet nyugta addig, míg a bűnöst rácsok mögött nem látja. Néhányszor elképzelte, milyen lenne saját kezűleg megölni azt, ki kioltotta imádottja, és meg nem született gyermekük életét.

Áldozat

4. rész

Korom sötét volt, csak a telihold fénye árasztotta be Eveline ék házát. A lány menekült. Hogy mi elöl? Azt maga sem tudta biztosan. Csak élni akart. Fejvesztve rohant, egyenesen az emeletre. Valami vadászott rá. Tudta, hogy nem lehet ember. Csupa szőr volt, legalább három méter magas, talán 200 kg, hatalmas szemfogakkal, és karmokkal. A szeme sárgán fénylett az éjszaka sötétjében. Mélyről jövő morgást hallatott, majd ordított, mint egy megsebzett vad. De koránt sem volt sérült. Egyszerűen csak ölni akart. Az járt a fejében ölni, ölni, ölni!!!Gyilkolás az élete. Bizony éhes volt. Eveline berohant a szobájába, és bezárta az ajtót, hátha időt nyerhet. Szíve majd kiugrott a helyéből. Eszébe jutott néhány dolog azokból a könyvekből amit régebben olvasott. Sosem hitt a szörnyekben, de be kellett látnia, tévedett! Gondolatai azon jártak hogyan ölhetné meg. Volt már szó a tv-ben, ezekről a lényekről, és a könyvekben is olvasott róla. Ami vadászott rá, egy Wendigo. Mit is olvasott? Szíveket eszik. De… de hogy lehet megölni? A feje zúgott, és majdnem sírva fakadt. Aztán a szeme elé került egy öngyújtó. Hát persze! Ezek a dögök félnek a tűztől. És talán a fénytől is… gondolta. Vagy csak inkább remélte. Csak is ez lehet a megoldás, ha élni akar. Márpedig volt miért. A Wendigo már ott volt.

Hihetetlen volt a gyorsaság, ahogy mozgott. És az a szag, orrfacsaró bűz lengte körül. Eveline t a hányinger kerülgette, de megpróbált hideg, józan maradni. Az állat dörömbölt az ajtón. Be akart törni, és erejét tekintve sima ügynek tűnt. A lány látott egy üveg vodkát, egy néhány napja tartott buli maradványaként kapott helyet az ágy alatt. A másodperc töredéke alatt előkapta, majd meghúzta az üveget. Ekkor rontott be a vad. Eveline szerette volna megölni. Látni, ahogyan elvérzik. De vajon vér folyik az ereiben?

Saját magán is megdöbbent mik nem jutnak eszébe, ahelyett hogy az életéért küzdene. Feljebb csavarta az öngyújtót, ami így a legmagasabb lángon égett. Maga elé tartotta, ekkor szemben állt támadójával. Lenyomta az öngyújtó gombját, ami így meggyulladt. Ekkor köpte ki a vodkát, ami szerencséjére elérte célját. A Wendigo karja lángrakapott. A tűz gyorsan átterjedt a nyakára, mellkasára és az egyik lábára is. Legalább 50 cm es karmával Eveline felé szúrt. A hasán úgy hatolt át, mint forró kés a vajon. A lány nem érzett fájdalmat, sokkal inkább megijedt. A félelem minden porcikáját átjárta. A Wendigo ordítva rohant ki a házból. A közeli fákhoz rohant, majd a földre zuhant. Fülsiketítő ordítás hagyta el a szörny torkát, szinte már nem is hinnénk, hogy a fájdalom elhalványult. A lény halott szerelmét siratta, összetört szíve átalakult. Szerelmes férfiből, vad megbomlott elméjű szörnyeteg vált. A telihold csak rontott a helyzeten. Ilyenkor a legerősebbek ezek a lények, de a tűzet senki és semmi nem győzheti le. A Wendigo csak hűtlen szerelmét siratta. Minden nőben őt látta. A bosszú éltette… Aztán feltűnt a messzeségben egy tó. Tükrében ott lebegett az élet szikrája…

Eveline t korházba szállították. A szúrás nem ért egy szervet sem. És nem volt túl mély. Oliver hangosan kopogott a korházi szoba ajtaján, majd benyitott.
- Hé kislány! Mesélj, hogy vagy?
- Egész jól! Leszámítva, hogy a nyomozó kattantnak nézett mikor elmondtam mi támadott meg.
- Igen hallottam. De ugyan már baby nem Stephen King regényéből pottyantál ide. Szörnyek nem léteznek!
- Nem számít. Már vége van. Mondd csak… hát szóval én alig ismerlek téged. Van barátnőd?
- Volt. De meghalt. Az expasija ölte meg mert összetörte a szívét. Hűtlen volt.
Oliver lassan közeledett ajkával a lányé felé. De semmilyen ellenállást nem érzett, így hosszan csókolták egymást.A fiú lassan elhúzódott.
- Mi a baj Oliver?
- A világon semmi… a mennyországban jártam.. csak..neked van barátod igaz?
- Igen, de nekem te tetszel.
- Szavadon foglak!- mondta és újra megcsókolta.
- Azt ugye tudod, hogy nincs bezárva a ajtó?- a lány mosolygott.
- Tudom. De így több az izgalom. Annyira kívánlak! - mondta, és ráfordult Eveline re….

Két és fél órával később Oliver és Eveline egymás mellett feküdtek. A lány mozdulatlan volt. Szemei a plafonra meredtek. Körülötte vöröslött a lepedő. A fiú szemében sárgás fény csillogott…