Sorsok 1.

Már együtt voltak egy ideje. Úgy másfél hónapja. Kellett a lánynak egy új pasi, hogy felejtsen. Szerelmes volt, igazán szerelmes egy olyan fiúba, akié már nem lehetett többé. A lány hagyta ott, ő volt a hibás. Nem bírta, hogy a fiú elhanyagolta. Még éretlen volt egy kapcsolathoz, így a lány egy jobb élet reményben tovább állt. Mindennek már fél éve. Az új pasi más volt, talán szerette a lányt, és törődött vele. Néha túlságosan is. Ő a másik véglet volt...
A lány nem szerette őt. Még mindig a másikra vágyott. Már ezerszer megbánta, hogy elhagyta Őt. Sajnos már nem mondhatta meg neki, a fiú nem akarta látni többé. A telefont sem vette fel. A mostani, a pasival igazán semmi érdekeset nem csináltak, így a lány egy hideg téli nap, valami hirtelen ötlettől vezérelve kitalálta, hogy menjenek el a hőforráshoz, egy kis éjszakai fürdőzésre. A fiút igazán nem érdekelte a dolog, csak az számított neki, hogy a lánnyal legyen. Nem is igazán azért, mert szerette, inkább csak, azért, hogy barátnője ne lehessen mással.

Egy kis baráti társasággal (ami részben a fiú cseppet sem kedves barátait jelentette) indultak neki az éjszakának. A haverok igazán nem kedvelték a lányt. Nekik a szőke Plaza-babáknál kezdődtek a csajok. A lány más volt. Vállig érő barna haja volt, mély barna szeme, és kedves arca.
A fürdőben nem voltak sokan. Kint hideg volt és egyre sűrűbben hullott a hó. Egy gyors átöltözés után sorra csobbantak bele a forró vízbe. A medencét csupán néhány lámpa világította meg, de a gőzölgő vízben amúgy is nehezen lehetett megtalálni valakit. A lány kicsit elhúzódott a többiektől. Nem szerette hallgatni, a csajozós beszólásokat, és a válogatott bunkóságokat. Ő sem kedvelte fiúja barátait. Nézte a vízbe hulló kövér hópelyheket, és ábrándozott. Élvezte, ahogy a hideg végig fut a vállain. Kintebb emelkedett a vízből. Kerek melleit figyelte, ahogy végig fut rajtuk a hideg. Aztán újra alámerült. Oldalra nézett. Valaki épp neki beszélt a társaságból, de igazán elmosódtak fülében a mondatok. Nem figyelt senkire. Barátja odaúszott hozzá, megragadta a karját és üvölteni kezdett. „Nem hallod, hogy neked beszélünk?! Kimegyünk egy cigire. Vagy jössz, vagy nem, de ne tűnj el! Világos?!”. A lány bólintott. Úgy döntött a vízben marad, eszében sem volt kimenni a melegből. Homályos tekintettel nézett a távolodó fiúk után.

Gondolt egyet, és átúszott a medence szembelévő oldalára. Egy fiú volt csak ezen az oldalon, a másik oldalról nem is lehetett látni. Ült a medence szélén és cigarettázott. A lány tudta, hogy nem lehet a vízben dohányozni, de izgalmasnak találta, hogy a srác a szabályokat megszegve, látszólag élvezte, amit csinál. Közelebb lopakodott hát a fiúhoz. Akkor látta, hogy a hamutartó mellett egy üveg bor is van a medence szélén. Kíváncsivá tette a fiú. Odaúszott hozzá, végig mérte. Veszettül ismerős volt neki az alakja, felszálló gőztől azonban nem látta tisztán az arcát. Nem tudta mit csináljon, de kényszeredetten érezte, hogy meg kell szólítania. „Ne haragudj, de nem lehet a medencében dohányozni!” A fiú felkapta a fejét „Ugyan már! Ki látja?! Foglalkozz... Te? Itt?”

A lány most tisztán látta a fiú arcát. Ő volt az. Akiért az életét adná. Ott volt mellette és a cigarettája füstjét az arcába fújta. Nem szólt semmit. Nem is tudott volna. Lassan hátrálni kezdett. Szíve hevesen dobogott. Azt hitte, csak álmodik. A fiú azonban nem szólt egy szót sem, csak megfogta a cigis dobozát és a lány felé nyújtotta. A lány érezte, hogy ha elfogadja, akkor hosszú, kínos beszélgetés következik. Mégis a doboz után nyúlt. Rágyújtott ő is, a fiú mellé könyökölt és megszólalt. „Hogy vagy?” „Óh remekül.” - válaszolta és lebiggyesztette a száját. ”És neked megvan még a barátod?” „Igen” - válaszolta a lány. -”Remekül megvagyunk, szeretjük egymást...”

Oldalra nézett, és látta, hogy fiú szeméből egy könny csordul le. Elnyomta a cigijét és átölelte Őt. „Sajnálom. Hazudtam. Sosem szerettem. Nagyon jól tudod...” A fiú eltolta magától. „És én? Engem sem szerettél... Ott hagytál. Pedig boldogok voltunk. Meg volt mindened, de neked semmi nem volt elég. Csak egyetlen dolgot kellett volna mondanod, hogy figyeljek oda jobban!” A lány nem bírta tovább. Újra átölelte a fiút. Ajkuk forró csókban forrt össze. A lány a csókban újra átélte a régi szenvedélyes szeretkezéseket. Annyira hiányzott neki szerelme érintése. Óvatosan végig simította a fiú hátát, majd a mellkasát, végül meredező férfiasságára tette a kezét. A fiú halkan sóhajtott, és egy határozott mozdulattal letépte a lányról az apró kötős bikinit. A lány azonban megijedt. Nem akart többet hibázni. Visszahúzta a fürdőbugyiját, és közel hajolt a fiúhoz. „Tudnod kell, hogy szeretlek, és hogy soha nem szerettem még senkit úgy, mint Téged. Csak Veled akarok lenni. Bocsáss meg nekem.” A fiú szája mosolyra húzódott. „Tudtam, hogy itt leszel ma. A pasid egyik barátja mondta. Csak a megfelelő alkalmat vártam, de Te megteremtetted. Csak egyetlen dolgot szeretnék. Elmondani, hogy szeretlek, és kezdjük újra. Nem tudok nélküled élni.”

A lány szeméből könny csordult ki. Annyiszor hallotta már álmaiban ezt a mondatot. Két percet kért. Átúszott a barátjához, aki már kereste, de mielőtt ráordíthatott volna lányra, a lány befogta a száját. „Elég! Nem vagyok a játékszered. Hagyjuk az egészet a fenébe. Nem megy ez nekünk. Te is nagyon jól tudod. A szexet sem élveztük együtt. És ami még fontosabb, nem szeretsz, és én sem szeretlek” Mielőtt a fiú megszólalhatott volna, a lány eltűnt a gőzben.

Szerelme még mindig ott könyökölt a medence szélén. Hátulról óvatosan átölelte, megcsókolta a nyakát. Érezte rajta a víz sós ízét. Aztán kézen fogta a fiút. Óvatosan húzta maga után, egy műszikla mögé, ahol sötét volt. A felszálló gőz és a lámpák hajlásszöge jótékonyan óvták őket a kíváncsi tekintetektől. Itt végre egymáséi lehettek.