Történetek

/Leszbi/
Kicsit eltávolodva egymástól, kiszabadítottam az egyik mellét, és nyalogatni kezdtem. Szopogattam, szívogattam. Körkörösen nyaldosva. Ő csak nyögdécselt, zihált. Lejjebb haladva végig csókoltam a gyönyörű feszes hasát, majd levettem a bugyiját

Azt nem tudom, kivel játszol együtt, de tudom, hogy velem soha nem akartál. Csak remélhetem, hogy képes leszek egyedül is hegedülni. Valahol még lenniük kell hangoknak, amiket eljátszhatok!
Leteszem a hangszert, mert fájdalmas tovább tartani. Azt hiszem, egy darabig nem is veszem elő. Pihennem kell...

- Professzor! Lenne egy kérdésem!
- Hallgatlak.
- Hogyan tehetném jobbá a Világot?
- Ez egy nehéz kérdés… Tudod fiam, egyetlen személy néha kevésnek bizonyul ehhez a feladathoz… Ám olykor megesik, hogy valakinek sikerül kitörni a tömeg szorításából és felhívja magára a figyelmet. Ha ez megvan, akkor az emberek már meghallgatják a mondanivalóját. És ha valakit meghallgat a Világ, az már fél siker...

Amikor nézlek, semmi mást nem látok, amikor nem látlak, mindenkiben kereslek
Boldogságnak nevezem azt a fájdalmat, amit a hiányod jelent
Csak ámulok szótlanul, és nem mindig hiszem el, hogy ennyire szerencsés lehetek
Dolgos hétköznapjaimat a tegnapi találkozás emléke és a holnapi reménye teszi vidámmá
Egyetlen szomorú tekinteteddel le tudod rombolni a mosolyomat...

– Ezek szerint lehetséges, hogy mi is így jártunk? – kapta fel a fejét döbbenten a Második.
– Pontosan – bólintott az Ötödik. – A Hét valaha Egy volt.
– És mit lehet most tenni? – kérdezte csendesen a Harmadik. Láthatóan annyira megdöbbent, hogy még kiabálni is elfelejtett.
– Van egy módszer, amivel egyesíthetjük, ami eltört, de sietnünk kell vele. Az Ellenség és a Vetélytárs már elindult felénk. Mindegyikünknek fennhangon ki kell mondania, mit ad majd az új egészhez,...

Ekkor pisztoly előhúzására lesznek figyelmesek, ám nem látnak senkit sem. Amiko közelebb megy Obamához és a kezét, nyújtja az elnök felé.
- Mi vagyunk a… - ekkor pisztolylövés dördül és eltalálja Amikot, aki a földre rogy és eszméletét veszti. A többiek Obamára néznek, de nem ő lőtt, de akkor ki? Egy suhogó árnyat látnak elrepülni a tetőre és ott a holdra, nézz és vonyít egy nagyot és eltűnik az éjszaka sötétében...

Tizenkilenc éves szűz volt csak, amikor hozzáment Gyulához, puszta kíváncsiságból. Későn érő típus volt, akit még nem igazán érdekelt a testiség. Később jött rá, hogy mekkora hibát vétett. Az esküvő után hamar teherbe esett, de elvetélt, és csak tíz év múlva született meg első gyermekük, akit utána még egy követett. Magdolna eleinte szerette őket, de aztán ahogy a kedélye romlott és egyre szaporodtak a teendők a háztartás körül, meggyűlölte porontyait...

Fogalmam nincs, mennyit gyalogolhattam az út mentém, arra már nem emlékszem. Jött egy kocsi, és én stoppoltam. Újabb hülye húzás…
Emlékszem a férfi arcára. Hogy is felejthetném el... leparkolt mellettem egy régi Skodája volt, olyan elhanyagolt féle, én meg beszálltam...

A nővér arra lesz figyelmes, hogy az EKG-monitorom, ami az életjeleimet figyeli, el kezd sípolni egy eszméletlenül kellemetlen, magas hangon. Egy pillanatra a légzése – akár csak az enyém – megáll, de aztán – az enyémmel ellentétben – újraindul, és már rohan is az orvosért. Megérkezik a szaki, nyomában egy csapat másik fehér köpenyes. Nekilátnak az újraélesztésemnek, defibrillátort is hoznak, kiütnek vele, kétszer is, de nem sikerül semmi sem. Nem folytatják...

Talán gondolatai elől is menekült fel szobájába, ám kétségkívül ehhez a döntéshez az is hozzásegítette, hogy szemsarkából meglátta Jeffet, akinek az öléhez egy apró tangát viselő lány dörgölőzött kéjesen. "Bárcsak én lennék most ott, milyen jó lehet érezni merev hatalmas farkát..."