Valahol Kaliforniában 1.rész

A júniusi nap vörös fényt hagyva maga után bukott le a Csendes-óceán másik oldalán. Bár a partról nézve úgy tűnt, inkább összeér az ég a vízzel.
Susanna Glad a homokos tengerparton ülve figyelte ahogyan az ég alja narancssárga majd bíborvörös lesz, végül pedig lemegy a nap. A lány összekulcsolta kezeit a térdén és figyelte a messzeséget, gondolatai pedig messze elkalandoztak.
Kaliforniában lakott, imádott itt élni... de egy valami hiányzott az életéből. A szerelem. Sosem gondolta volna hogy mikor majd elmúlik 18 éves még akkor sem talál rá legalább egy olyan fiúra aki felébreszti benne ezt az érzést. Így legtöbbször egyedül-vagy éppen barátnőjével Maryellel-nézte a naplementét.

Azon vette észre magát, hogy már a sötétben űl, felállt a földről és elindult a házuk felé, gondolatit a tengerparton hagyva.
Szép volt a házuk, ritkán akadt olyan család akik ilyen különleges helyen élhettek itt Kaliforniában. Susannáék háza gy kertvárosi előtérrel és egy óceánra
néző homokos tengerparttal rendelkezett.
Bár ide sokat kellett sétálnia, de az esti naplemente látványa kárpótolta a megtett útért.
A verandára érve ismét hallotta a bentről kiszűrődő vitát a szülei közt. Minden este ez ment, kiabáltak egymással, és ilyenkor félt bemenni.
Apja dühében sokszor megütötte már, volt hogy vérző szájjal és felrepedt szemöldökkel ment másnap iskolába és hazudnia kellett a történtek miatt.
Inkább a kerülő utat választotta, bár a nap már lement és hűvös volt,mégis a séta mellett döntött. A házuk előtt elhaladva egy autó lámpája világított bele a szemébe és a fénytől a járda szegélyét sem látta. Christin volt az, a sógornője. Dudálva állt meg Susanna mellett. És a szőke lány kiszólt a kocsiból:

- Hello Susanna. A marketbe te is? pattanj be, útba esik!
Suze utálta ha Christin Susanna-nak szólíttotta, sőt mindenkitől utálta ezt hallani, és baromira nem is a marketba indult, hanem csak bóklászni, de mégis
beült a szőkeség mellé-nehogy megint zárkózottnak és bunkónak tünjön mint multkor- és mosolyt eröltetve a arácra felé fordult:
- Üdv. Hát köszi hogy elviszel.
- Nemrég voltam, de megint kell egy csomó minden, áhh mindig mondom Joshnak hogy vegyen ezt meg azt, de tudod milyenek a pasik mindig elfelejtenek valamit.
Tudod most végeztem ezzel a hülye melóval, hulla vagyok, de egy kis shopping mindig jol jön...ja és...

Ami azt illeti Christin végigfecsegte az utat, Suze pedig hálát adott az égnek hogy végre elérték a market parkolóját.
A boltban céltalanul bolyongott, végül 1 jegesteával és egy csomag rágóval felszerelkezve ment a pénztárhoz, a sógornője pedig valahol a tejtermékek között
maradt el. Gyorsan fizetett és ment is a kocsihoz, kint várta meg Christint.
A hazafelé utuk sem volt csendesebb, tekintve hogy Christin valami őrült jó pasiról magyarázott, aki ma átmegy hozzájuk, mert Josh haverja és már
ezer éve nem látták egymást...és bla bla bla. Ebben csak az volt az érdekes, hogy Christin Joshal járt de más pasikat vizslatott.
- Huhh, köszi az utat Chris, de nekem teljesen jó ha itt kiraksz, hazatalálok ám.- mondta a lány mert már ő kezdte magát kényelmetlenül érezni.
- Mi? Dehogy! Gyere át, gyorsan összeütök valamit, meg segítesz behurcolkodni, hátha már a báyádék is otthon lesznek addigra.
~Behurcolkodni?Milyen kedves- gondolta Suze. Már érti hogy miért nem megy a bátyja ezzel a nővel
vásárolni.
~És még hogy Christin meg a főzés... meg miez a barát hogy ennyire fontos az hogy lássa és megismerje és...
zsongott a feje, de végülis egyik sem jobb a másiknál, inkább ez, mint az otthoni balhézás.

Szóval bólintott az ajánlatra, ennek "örömére" pedig sógornője maxra tekerte a rádiót.
Susanna a zenétől elbóbiskolva az ablakon át a kinti sötétségre meredt. És csak a satura kapta fel a tekintetét, megérkeztek.
Épp csak kiszállt a kocsiból, Christin állt elé azonnal:
-Tessék itt egy csomag, fogd ezt is ...jaj ezt el ne felejtsem. Ezt az egyet majd én viszem...
~Tipikus, ez Christin...mellé kell egy külön ember...-gondolta a lány kezeiben a teletömött zacskókkal. Ám gondolatiból egy sportmotor hangja zökkentette ki
Amely porfelhőt hagyva maga után állt meg melette. Bár a sötétbennem látott semmit, az jól kivehető volt hogy egy magas sportos srác feszít motoros
szerkóban mellette fején egy bukósisakkal. A lány oldalra pillantott, de a sötétített plexi miatt rögtön visszanézett a kezében lévő csomagokra és elindult
befelé. Tekintve hogy rettenetesen zavarba jött...
~Najó, szépen lelécelünk, Jézusom milyen emberek fordulnak meg itt... na jó Christin, ezt ide lerakom és...már itt sem vagyok. Jézusom... Úr Isten. Elég.
Totál hülye vagyok...komolyan.-mondta hangosan az utolsó szavakat, szinte teljesen öntudatlanul. A világért sem ismerte volna be hogy a sötét plexi és a
sportmotor együttese hatással volt rá.Nem! Idegesen bontotta ki még a marketben vásárolt teájának kupakját, de remegő kézzel nehéz volt inni...
- Mindent magaddal beszélsz meg, vagy ez csak kaliforniai szokás?! - kérdezte valaki a lány háta mögött. A férfinak meleg, de markáns mély hangja villámcsapásként
érte a fülét.

Susanna a tea egy részét a rózsaszín topjára bórította az üvegből, a másik része a szájából spriccelt ki a konyhaszekrény üvegezett ablakára, kézfejével
száját és arcát törölte le közben pedig szinte fuldokolt a felszippantott italtól, és azonnal megprödült. És már kedzte is a válaszát:
-Én nem szoktam...
De az ajtó fleé fordulva a szó a torkán akadt a félig lenyelt teával együtt, ott áltt előtte a bukósisakos srác teljes szürke-fekete motoros cuccban, ölbe
tett kézzel és az ajtófélfának támaszkodott a vállával
A sisak még mindig a fején volt , csak a plexi volt felcsapva a homlokára. A lány feszülten beleturt hosszú loknis barna hajába, és a világért sem nézett volna vissza a
férfira. Most érezte hogy az arca lángbaborul és a térdei remegni kezdtek és kezdték bemondani a sztrájkot.
~Kiez? Na de Josh ilyen sportmotoros izékkel...kell barátkoznod? Jézusom, mióta vannak ilyen barátai? Ennél nagyobb idióta nem lehetek, áhh. Gratula Suze.
Pompás, égő vagy, és ez még enyhe kifejezés. Ezért nincs pasid, összeköpöd teával más konyháját? Szép látvány lehetsz...pff. Nyomás innét!!

Ezek futottak át a lány agyán, és igyekezett sietős léptekkel távozni Christinék konyhájából. A laza srác azonban újra megszólította:
- Az ott nem a tiéd Hamupipőke?-mutatott a fehér teával díszített konyhabútorra és szikrázó zöld szemeiből szinte dőlt a gúnyos pillantás.
Susannaaz előszoba közepén állt háttal kérdzeőjének, és behunyt szemmel azt kivánta ez most bár ne vele történne...


- Nos hát folyt.köv. de csak ha van rá igény :) -