Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Egy távoli világban, ahol az idő olyan, mint egy hatalmas, bonyolult kert, létezik egy titokzatos...
Károly, a barna rövid hajú férfi belenézett a visszapillantó tükörbe.<br /> Majd kikapcsolta...
Szűz (és nem annyira szűz) lányok és fiúk áldozati oltáron, kereszten, vesztőhelyen vagy egy...
1986 nyara. A felszabadulás óta először látható vérfarkas a Fővárosi Állat-és Növénykertben!...
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
Friss hozzászólások
Gábor Szilágyi: Akinek ráadásul saját kecoja v...
2024-06-17 07:44
The reál Kagemusha: 18 éves lánynak van egy tíz év...
2024-06-16 17:21
Rémpásztor: Némi irónia volt ebben, valójá...
2024-06-15 22:00
Titti26: Ezek szerint ami neked jó, az...
2024-06-15 00:17
Rémpásztor: Ha neked nem lesz meglepő a vé...
2024-06-14 10:16
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

NE OLVASD EL!

Félrelöktem a borítékot.
Amikor azt hallom: „ne gondolj a lila elefántra!”, főleg ha olyan valaki szájából hangzik el a figyelmeztetés, aki fontos számomra, akire odafigyelek, akkor egyszerűen nem tudok másra gondolni, csakis az elefántra, amelyik még lila is. Ki látott már lila elefántot?
NE OLVASD EL!
Újra a kezembe vettem, megforgattam. Micsoda hülyeség!
Miért ír valaki levelet, miért zárja bele egy hófehér borítékba, ha aztán a címzés helyére ezt írja?
Bosszúsan nekitámasztottam a firkálásra használt naptárnak, ami legalább másfél hónappal előbbre jár, de úgysem onnan tájékozódom.
Telefon.
- Szia, jó lesz, ha úgy csinálom…?
- Jó lesz, persze! – válaszoltam türelmetlenül, a kérdést végig sem várva.
Balkezemnél egy kupac cédula. Szórakozottan kiemeltem alulról néhányat, és egyenként összegyűrve a szemetesbe pöccintettem. Tekintetem közben vissza-visszatért a borítékhoz.
Mint a lila elefánt! Eszembe sem jut izgatni magam a könnyelműen kidobált négyzetes alakú cetlik tartalma miatt – ami eddig nem volt fontos, ezután még kevésbe lesz az! -, de ez lezárt kopertában található valami folyamatosan ingerel…
- Jöhetek egy kicsit? – dugta be a fejét egy kolléga.
- Gyere csak!
- Tudod, hogy a jövő hétvégén lesz egy közös programunk? – érdeklődött, mintha lényegbevágó dologról lenne szó.
- Micsoda?
- Értekezlet, két napos. Egy perce jött a meghívó, biztos neked is, mert láttalak a névsorban.
Ez talán mégis fontos.
- Hol lesz? Kell valamivel készülni? – A NE OLVASD EL! feliratú borítékot áttettem a pici cédulák tetejére.
- Valami ismeretlen település, majd megnézem a neten, merre is van. Biztos még egy normális kocsma sincs a közelben… Készülni nem kell, majd a központból prezentálnak többen, a napirend szerint. Ugye, mehetünk egy kocsival? Majd olvasd el…
Olvassam? Nem a levélre mondta!
- Majd megbeszéljük még addig, de miért ne mehetnénk?
- Oké, majd ha megtudom, mihez van közel, megkérdezem környékbeli kollégákat, mire számítsunk… - Keze már a kilincsen. Nem tartóztattam.
Természetesen jól ismerem az írást, láthattam eleget. Egyébként is, ki másnak jutna ilyen eszébe, mint az én „tanítványomnak”? Címzéssel lefelé fordítottam a borítékot.
Halk kopogás, csak éppen jelzésértékű. Sosem ragaszkodtam a merevségekhez.
- Meg tudnánk gyorsan beszélni a holnapi programot?
- Gyertek! Üljetek le…
Három kolléganő, rettenetesen komoly képpel. Egyikük egy csésze kávéval felszerelkezve, amit elém helyezett, a másik kettő papírokkal, amitől megkíméltek.
- Gondoltam, ma még nem ittál… Pedig mondtuk ám reggel, hogy csak egy szavadba kerül, és főzünk neked! Attól, hogy nincs ma a kedvenc kávéfőző kolléganőd, még nem kell nélkülöznöd…
- Furcsa is ez a csend és nyugi… - mosolyogtam. Felvettem a borítékot és gondosan a naptár elé illesztettem. – Meséljétek el, mit szeretnétek, és úgy lesz!
Amíg egymás szavába vágva részletesen ismertették aggodalmaikat és a megoldás lehetőségét, beszürcsöltem a gőzölgő kávét, majd két ujjam közé szorítva a boríték átlós sarkait, pörgettem kicsit. Hol látszott a NE OLVASD EL!, hol eltűnt…
Talán még féléve sincs, amikor új munkatársakat keresett a cég, és hat kiválasztottnak kellett megmondani, hogy egy hónap után csak hármukra lesz szükség. Ki tudtam volna választani eleve a hármat, de így szólt a főnöki utasítás. – Biztos valami vezetői tréningen tanulta ezt a fontoskodást!
Két szinttel lentebb, egy meglehetősen kisméretű helyiségben ismerkedhettek a jelöltek a későbbi teendőikkel. Félóránként telefonon érdeklődtek, vagy beszámoltak a tapasztalatairól, s naponta legalább kétszer meglátogattam őket. Felüdülés volt számomra, és előre sajnáltam azt a hármat, akire nem tart igényt a cég.
Különösen egyikük került közel hozzám – bár ezt nem mutattam -, tetszett a vállalkozó kedv, a szüntelen mosoly, a feszélyezettség nélküli társalgás… Persze, ő is a maradó kiválasztottak közé került egy hónap után, sőt addig ügyeskedtem, míg közvetlen kolléganőm lett.
Vigyáztam, hogy a lazaságon kívül mindent megtanuljon, s mivel érdekelte, megosztottam vele néhány trükköt és elengedhetetlen tudnivalót a marketing-kommunikáció rejtelmeiből.
- Ne vágj bele! – tanítgattam. – Mindig legyen legalább egy mondatnyi türelmed, mondj először valami közömböst! Ez nőknek könnyen megy: dicsérd meg a haját vagy a cipőjét!...
- Jól van, tudom! – durcáskodott. – Neked is?
- Velem gyakorolsz… Tegyél egy megjegyzést a kilátásra, akár anélkül, hogy odamennél az ablakhoz, vagy a virágra…
- Elég szomjas szegényke…
- Csak pozitívat vagy semlegest mondhatsz!
- Aláírod? – türelmetlenkedett.
Később már úgy alá tudott velem íratni bármit, hogy észre sem vettem. Minden téren sokat fejlődött.
- Nem véletlenül neveznek a tanítványodnak! – nevetgélt, közben, mintegy véletlenül, letett egy papírt az asztalomra. – Bármit el tudok intézni.
- Könnyű dolgom volt veled, mert mindent tudtál, csak éppen rendszerezni kellett, meg kicsit biztatni, hogy merjed kipróbálni.
- Olyan jó lenne, ha legalább nálad halk zene szólna… - váltott hirtelen.
- Nem szeretem a rádióműsorokban a sok dumát és a reklámokat, egyébként szólhatna.
- CD-lejátszó? Elhoznám a kedvenc lemezeimet… - Letette a kezében tartott tollat a papírra.
- Idejárnál zenét hallgatni? – Gyanakodva tekintettem rá, csak éppen azzal nem sikerült tisztába jönnöm, mi a gyanús. Mit szeretne, amihez ennyi bemelegítő, „közömbös” mondatra van szükség?
- Nehéz lesz… - sóhajtott.
Megvan! Most fogja kimondani, csak beszéltetni kell… Hallgattam. Vártam.
- Szeretnék átmenni másik osztályra dolgozni… Te is mondtad mindig, hogy önálló feladatokra lennének szükségem, itt meg nem kellene kifúrni senkit a régi kollégák közül… Adódott egy lehetőség, és jelentkezni fogok.
- Örülök és sajnálom. Igazad van… - Lassan ocsúdtam megdöbbenésemből. - Kell valami segítség?
- Most írtad alá az előbb, hogy támogatod az áthelyezésemet… - mosolygott.
- Ügyes!
- Elég könnyen elengedtél… Talán örülsz is, hogy megszabadulsz?

Ez néhány napja történt, azóta nem is nagyon beszélgettünk, de most – titokzatos borítékját pörgetve a levegőben – önkéntelenül felsóhajtottam.
- Mit szólsz hozzá? – kérdezte a három kolléganő. Ezek szerint végeztek a következő napi program megtervezésével.
- Rendben van, legyen így! – hagytam rájuk.
Kicsit néztek csak furcsán, talán valamiben nem kellett volna egyetértenem…

Hol lehet ma? Azt mondta, elintéznivalói akadtak, majd azért délután beszalad.
De hiszen délután van!
Azért ez a félév, amiből együtt töltöttünk napi 8 órát, s ezalatt az a sok megértés, türelem, amire szüksége lehetett mindkettőnknek… - Biztos neki kellett több türelemmel rendelkeznie! – nem múlik el nyomtalanul!
Még egy kapcsolatból is sok!- mondják.
Azt is tőlem tanulta, milyen apró jelekből veheti észre, „hol tart” a másik fél, kételkedik, ellenez, vagy egyetért.
- De mit csináljak, ha nem adja a jeleket? – kérdezte egyszer az asztalomra könyökölve.
- Pontosan ezt! A közelebb hajolás az érdeklődés, sürgetés…
Furcsa lesz nélküle! Egy emelet választ majd el, a folyosón is biztosan összefutunk, talán néha bekukkant az ajtón, ahogy szokott. Aztán mind ritkábban, míg egyszercsak elmarad…
Nagyon jó kollegiális kapcsolaton felül, amibe azért a baráti viszony is belefért, más jellegű nem volt közöttünk, valahogy fel sem merült. Néha úgy éreztem, nem sok híja lenne… de nem tettünk próbát ilyen irányban.
Mit akarhat a levéllel? Talán elbúcsúzik? Nem is fog bejönni többet? Talán még az ajtón sem dugja be a fejét, ahogy naponta többször is tette… eddig?

Bedugta a fejét, ahogy szokta - Az óra kevéssel munkaidő vége előtt zakatolt. - Ugyanazzal a mozdulattal be is osont az ajtón… és várt.
Hohó! Ezt tőlem tanulta!
Feladta, közelebb lépett:
- Végiggondoltad?
- Mit? – csodálkoztam rosszat sejtve.
- Amit írtam neked… - mosolygott.
Miért éreztem úgy, mintha saját marketing-kommunikációs csapdámba zuhannék alá, fejjel előre?
- Nem olvastam, mert… - Nemcsak derengett, ekkor már bizonyos voltam benne, hogy fülig a csapdában ülök! – Írtál egyáltalán valamit?
- Üres papír van benne… Csak szerettem volna, a búcsúzóul te is végiggondolod, milyen volt együtt ez a néhány hónap.


(Egy kolléganő emlékére! Minden azonosság valós személyekkel és megtörtént esettel csakis a véletlen műve…)
Hasonló történetek
4484
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
4493
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Hozzászólások
További hozzászólások »
cincicsnégy ·

mbea ·
Nagyon tetszett!Gratulálok! :grinning:
Marokfegyver ·
Örülök, hogy elolvastál egy ilyet, ami nem erotikus. Köszönöm!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: