A látszat néha csal

Minden úgy kezdődött mint egy átlagos hétköznap. Nekem vannak a világ legjobb szülei. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen fantasztikus családba születtem mint ez. Anyám szakács volt az egyik híres étteremben,apám pedig orvos. Sajnos ennek a munkának is volt árny oldala. Apám délutántól dolgozott este hajnalig,mert a sürgősségi osztályon dolgozott. A kemény munka meghozta gyümölcsét. Jól éltünk. Mint most is ahogy minden nap anyám vidám hangja kiabált fel az emeletre, hogy ideje lesz felkeni és készülődni ha nem akarok elkésni a suliból. Kipattantam az ágyból, és elkezdtem készülődni. Ma csodálatos napom lesz. Mikor leértem anyám már elkészítette a reggelimet és apám is ott ült az asztalnál. Apámat Johnnak, anyámat meg Emilynek hívták. Egyke voltam, amit nem igazán bántam. Én egy tizenöt éves lány vagyok és Bettynek hívnak. Ma úgy terveztük legjobb barátnőmmel Hollyval, hogy vásárolni megyünk.
- Szia kincsem - köszönt egyszerre anya és apa amint megláttak.
- Sziasztok.
- Gyere gyorsan drágám láss hozzá a reggelidnek, mert mindjárt indulunk - szólalt meg apám is.
- Jó,de előbb kérdezni szeretnék valamit- úgy is gondoltam,hogy igen lesz a válasz, mivel jó tanuló voltam és anyámnál az volt a szabály hogy ha rendesen tanulok akkor utána azt csinálok amit akarok.
- Jól van mondd csak.
- Arról lenne szó,hogy ma elmennék Hollyval vásárolni. Szabad?
- Rendben, menj de legyél itthon tizenegykor- hangzott anyám beleegyező válasza.
- Jaj, köszi anyu annyira szeretlek titeket - hálálkodtam. Gyorsan elfogyasztottam a reggelimet, majd bepattantam a kocsiba és már a sulinál is voltunk. Mikor kiszálltam Holly boldog mosolyát láttam meg először.
- Szia Betty - ugrott a nyakamba.
- Szia Holly, én is örülök neked csak kérlek ne fojts meg- kezdtünk el nevetni.
- Akkor ma vásárlás - jelentette ki boldogan.
- Úgy bizony! Angollal kezdünk, majd jön a többi unalmas óra. A harmadik szünetben a hangos bemondón meg mondták, hogy elmarad az utolsó, azaz a hatodik óránk. Ennek mindketten örültünk mert egy óra vásárlás csak jól jöhet. Mikor végre abba hagyta a tanár a szövegelést és kicsöngettek az utolsó óráról is megbeszéltük Hollyval, hogy a pláza előtt találkozunk, mert először mindenki haza viszi a táskáját. Amikor haza értem furcsa dologra lettem figyelmes. az ajtó nyitva volt,de senki nem volt otthon.
- Hahó, hahó van itt valaki? Fura, na mindegy biztos csak elfelejtették bezárni az ajtót. Mikor rohantam fel a szobába a lépcsőn, furcsa bűz csapta meg az orromat. Akkor éreztem ilyet, amikor a kutyánk Suzy meghalt, csak ez a szag most sokkal erőteljesebb volt. Mikor végre felértem földbe gyökerezett a lábam. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Véres húscafatok voltak a szobám előtt a szobámban, meg maga a hulla. A férfinek aki ott feküdt fel volt vágva a mellkasa. Nem volt benne semmi. A belei a földön és egyéb helyeken lógtak. Az egész fal tiszta vér volt. Az arca meg volt nyúzva. Csak párhelyen volt rajta hús. A végtagjai összevágva. Látszott az emberen, hogy sokat szenvedett mielőtt meghalt. Futni és sikítani akartam,de egy szó sem jött ki a torkomon. A lábam pedig földbe gyökerezett.
A hátam mögül zajt hallottam. Villámgyorsan megfordultam, de senki nem volt ott. Lehet hogy csak beképzeltem magamnak ezt az egészet. De újból hallottam azt a csoszogást. Apám volt ott. A kezében egy véres olló szerűség amivel a műtét előtt szokás felmetszeni a beteg mellkasát. Ez nem lehet igaz! Apám tette volna ezt? Valójában a szüleim kegyetlen gyilkosok voltak?Apám egyre közeledett felém én pedig csak hátráltam. Anyám is ott volt mögötte,csak neki nem az egész keze volt véres hanem a csuklójától lefelé. Úgy látszik anyám asszisztált a gyilkossághoz. Egy egész világ tört össze bennem. Az egész életemet hazugságban töltöttem. Ahogy egyre hátráltam újabb holttestekre bukkantam, akik brutálisan meg voltak gyilkolva. Néhánynak a feje volt csak meg,de olyan is volt amelyiknek a végtagjai hiányoztak viszont közülük azok voltak a legborzasztóbbak, akik meg voltak nyúzva. Apám gonoszan elvigyorodott amikor látta hogy már nem tudok hátrébb menni a faltól.
- Apa ne tedd ezt- könyörögtem neki, bár tudtam hogy soha nem bocsátanék meg neki ezért.
- Ohh kislányom,te tényleg azt hitted hogy igazi orvos vagyok? Arra nem is gondoltál hogy azért jövök haza ilyen későn mert egész életemben embereket öltem? Még csak az a bűz sem tűnt fel a kezemen - igaza volt,mert sokszor úgy jött haza hogy ilyen orrfacsaró bűzt terjesztett, de ezeket az eseteket műtét gondolatával kimagyaráztam.
- Miért apa? Miért tetted ezt?
- Ebből élünk, ha nem vetted volna észre. Anyáddal szépen kiterveltük a halálod, csak nem gondoltuk hogy ilyen hamar sor kerül rá- a jeges rémület végig futott a hátamon. Észre se vettem, hogy akit eddig anyámnak hittem, de csak egy gyilkos volt, eltűnt apám mögül. Mikor visszatért különböző nagyságú kések voltak nála és orvosi műszerek amelyek élesek és veszélyesek voltak. Egy ember is nála volt aki már félig halott volt, úgy megkínozták. Elkezdte az ember lábáról lemetszeni a húst. Majd a kezéről is így szabályosan csak négy csont állt ki a testéből. Nem bírtam tovább nézni, ezért elfordultam és némán zokogtam.
- Na ne vesztegessük tovább az időt kislányom. Lássunk hozzá.
- Ne kérlek szépen titeket hagyjatok.
- Itt már a könyörgés nem használ!
- Apám elkapott és lefogott, míg anyám a legnagyobb késsel közelített felém. Én kitéptem magam a kezéből és amilyen gyorsan csak tudtam rohanni kezdtem. A rendőrségre mentem és feljelentettem őket. A feljelentésem után egy órával el is kapták őket. Életfogytiglan börtönre ítélték őket. Nem sajnáltam egyiket sem. Én a nagyszüleimhez kerültem,akik tisztességesen neveltek tovább.