Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Történetek
Apám ment elől, szorosan mellette előre szegezett puskákkal a postás fia, és a kalapos. Mögöttük pár méterre a hentes, és az a másik férfi, akinek két vadászkés volt a kezében. Amikor apám bedugta a fejét a kő mögé, vonítás hallatszott, és egy dühödt morgás. Egy hatalmas alak kiugrott a fedezék mögül, és apámra vetette magát...
Ekkor már majdnem úgy vonyít, mint mikor kiszedtem a fülbevalóját. Kicsit várok, mielőtt újra beledöfök egyet. Abbahagyja a sikítást, piheg. Szemében a rémület tükröződik. Szerintem, végre megértette, hogy nem fogok neki segíteni. Ezt akartam elérni, egyelőre. Aztán csak fog vallani is. Újabb tűt izzítok és szúrok...
Beküldte: Anonymous ,
2006-09-14 00:00:00
|
Egyéb
Miért tette? Miért alázta meg? Miért volt ily bolond? Jön a válasz is rögtön. Mert SZERETTE. Sőt még most is szereti, mindazon által, amit vele átélt, azok után, amit vele tett.
Ahogy ott ül gondolatai fogságában a múlton gondolkodva, leül mellé valaki...
Ahogy ott ül gondolatai fogságában a múlton gondolkodva, leül mellé valaki...
- Szóval van-e olyan ember, aki vállalkozna arra, hogy eljön velem a következő állomásra? Akár már most is elindulnánk, hogy minél előbb kijussunk innen, hisz nincs nagyon táplálékunk itt lent, tehát sürget az idő. 5-6 emberre lenne szükségem. Egy fiú már mondta, hogy eljön...
Olyan érzésem lesz, mintha ő is ott volna velem. Aztán akaratlanul is beleszívok. Kicsit tényleg megnyugtat. Már nem is vagyok ideges, s ha szomorúnak szomorú maradtam, a könnyeim elpárologtak. Azóta táplálok egy KESERŰ emléket magamban...
Volt egyszer egy vak lány, aki utálta önmagát ezért. Mindenkit utált a barátján kívűl. Egyik nap mon...
Nagy nehezen szereztem egy panellakást, egy fapados autót, egy tucat csinibabának a telefonszámát és persze némi társadalmi elismerést. Aztán jön a negyedikről az a hülye cserép és puff, filmszakadás...
Egy hosszú, fekete kabátos férfi közeledett az utcán, majd befordult a sikátorba. Léptei visszhangot vertek az üres téglafalakon. Magas alak volt, borostás arca, mélyen ülő ezüstös szeme, mellyel egyfolytában az ablakokat kémlelte. Észre vehettem volna, ha a szemet nem borítja el a jól ismert rózsaszín köd, de én csak magammal foglalkoztam, és egy másodpercre sem engedtem volna el a tekintetemmel a lányt...
Oldalra néztem. Arcodat kirajzolta a holdfény, s én a szemedbe néztem. Elengedtem a kezed. Lassan közelítettem feléd, meg akartam simogatni az arcod. Vártam, hogy az ujjam érezze a bőröd, de semmit sem érzett… Eltűntél...
Hana talán gyorsabban beilleszkedett, mint én. Nekem négy év kellett hozzá. Megkésve érkeztem, mert kórházba kerültem a bepisilésem miatt. Az orvosok úgy okoskodtak, hogy esetleg vizeletvisszatartási problémáim vannak. Ezen feltételezésük bizonygatása két hetet elvett az életemből. Azután négyet...