Történetek

Ekkor már majdnem úgy vonyít, mint mikor kiszedtem a fülbevalóját. Kicsit várok, mielőtt újra beledöfök egyet. Abbahagyja a sikítást, piheg. Szemében a rémület tükröződik. Szerintem, végre megértette, hogy nem fogok neki segíteni. Ezt akartam elérni, egyelőre. Aztán csak fog vallani is. Újabb tűt izzítok és szúrok...

Miért tette? Miért alázta meg? Miért volt ily bolond? Jön a válasz is rögtön. Mert SZERETTE. Sőt még most is szereti, mindazon által, amit vele átélt, azok után, amit vele tett.
Ahogy ott ül gondolatai fogságában a múlton gondolkodva, leül mellé valaki...

- Szóval van-e olyan ember, aki vállalkozna arra, hogy eljön velem a következő állomásra? Akár már most is elindulnánk, hogy minél előbb kijussunk innen, hisz nincs nagyon táplálékunk itt lent, tehát sürget az idő. 5-6 emberre lenne szükségem. Egy fiú már mondta, hogy eljön...

Olyan érzésem lesz, mintha ő is ott volna velem. Aztán akaratlanul is beleszívok. Kicsit tényleg megnyugtat. Már nem is vagyok ideges, s ha szomorúnak szomorú maradtam, a könnyeim elpárologtak. Azóta táplálok egy KESERŰ emléket magamban...

Volt egyszer egy vak lány, aki utálta önmagát ezért. Mindenkit utált a barátján kívűl. Egyik nap mon...

Nagy nehezen szereztem egy panellakást, egy fapados autót, egy tucat csinibabának a telefonszámát és persze némi társadalmi elismerést. Aztán jön a negyedikről az a hülye cserép és puff, filmszakadás...

Egy hosszú, fekete kabátos férfi közeledett az utcán, majd befordult a sikátorba. Léptei visszhangot vertek az üres téglafalakon. Magas alak volt, borostás arca, mélyen ülő ezüstös szeme, mellyel egyfolytában az ablakokat kémlelte. Észre vehettem volna, ha a szemet nem borítja el a jól ismert rózsaszín köd, de én csak magammal foglalkoztam, és egy másodpercre sem engedtem volna el a tekintetemmel a lányt...

Oldalra néztem. Arcodat kirajzolta a holdfény, s én a szemedbe néztem. Elengedtem a kezed. Lassan közelítettem feléd, meg akartam simogatni az arcod. Vártam, hogy az ujjam érezze a bőröd, de semmit sem érzett… Eltűntél...

Hana talán gyorsabban beilleszkedett, mint én. Nekem négy év kellett hozzá. Megkésve érkeztem, mert kórházba kerültem a bepisilésem miatt. Az orvosok úgy okoskodtak, hogy esetleg vizeletvisszatartási problémáim vannak. Ezen feltételezésük bizonygatása két hetet elvett az életemből. Azután négyet...

Kicsi gyermekek orra hagy nyomot az ablakon, a kályhában lobog a láng, lassan aludni megy már. Csendesednek az emberek is. Mind méláznak, mi volt, mi lesz? Elmúlt az idő, magunk mögött hagytunk minden jót és rosszat. Csurog az én könnyem is az arcomon, kimos minden emléket a lelkemből, de csak egy időre...