Történetek

- Faragatlan bunkó! – rivallt rá a lány
- Elnézést, csak nagyon siettem. Jól vagy? – kérdezte egy lágy, mégis férfias hang.
- Ehhez a hanghoz nyilván megnyerő külső is párosul… - gondolta magában Gina, mikor feleszmélt saját megjegyzésére, pirulva tekintett a férfira, aki csak vigyorgott a hirtelen őszinteségen.
- Ha így gondolod, nem mondhatok ellent. Amúgy Steve vagyok, de hívhatsz Steewonak is, amelyik jobban tetszik. – szédítően mosolyogva hadarta mindezt...

- Tehát akkor hol is vagyok? - tettem fel a kérdést. Örültem, hogy nem egy szófukar tahó buszsofőrt fogtam ki.
- Hát a Cassiopeián - mondta - Magyarul nem a Földön. Az a kő, amire valami úton módon rákerültél, az hozott ide. Ja és egy kis víz is volt a dologban - hadarta. Most kicsit sem tűnt mókásnak. Inkább komoly hangvételű volt és szemét egy másodpercre sem vette le az útról - Tudod háromféle képpen lehet idejutni...

- Mire volt jó ez az egész? – kérdezte dühösen Sora.
- Hogy mire? Nos elmagyarázom. Az emlékeket azért vettem el, hogy senki ne emlékezzen semmire. Az emlékek új élőlényeket fogok létrehozni a világomban. Ugyanis az élethez elengedhetetlenek, az emlékek. Ezenfelül a saját ízlésem szerint formálhatom őket és engem fognak szolgálni. De az emlékek miatt mindenre emlékezhetnének az új lények, ezért az A.M.G. kimossa az emlékeket,így semmire nem fognak emlékezni és tökéletes lesz minden......

- De hát miért, mi volt az ok - kérdezte és erősen rám nézett.
- Tippelj szerinted? – kérdeztem – hát, mert nem szeretem, rájöttem, hogy nem vagyok bele szerelmes.
- Kemény okok - mormolta.
- Még szép, hogy kemény okok. Minek járjak vele, ha nem szeretem - mondtam.
- Ha van egy kis cash, akkor nem csak a szerelem számít, általában ilyenek a mai csajok - kacagott egyet...

- Milyen kocsik ezek? - tettem fel a kérdést. Robi rögtön rávágta a választ.
- Itt a Cassiopeián már évek óta vízhajtásos autókat gyártanak. A víz bontásából nyeri az energiát és a végtermék oxigén, ami a környezetbe távozik és hidrogén, amit pedig egy tartályba gyűjt össze. Tankolásnál ezt a tartályt is ki lehet üríteni, és pénzt kapsz a hidrogénért...

Végre érezhettem játékosan ügyes nyelvét... Először csak lassan nyalogatta már lucskos puncimat... Finoman szívogatta és harapdálta kisajkaimat, majd édes kis nyelve csiklóm felé vette útját, egyre gyorsuló tempóval segített a csúcshoz közel. Megérezte, hogy közeledik a végem, elkezdett dugni a nyelvével és egyik ujját érzékien bedugta a popsimba. Abban a pillanatban robbantam...

Összeszokott társaság vagyunk mi. Ahogy állok a karzaton pálcámmal kezemben, tekintetemmel még egyszer utoljára végig simogatom hűséges barátaimat. Feszült csend uralkodik közöttük, még egy pillanat, szemem sarkából látom a hold kacsintását, kezdődhet a varázslat! Az én varázslatom, a reggel bűvölete! ...

Elviharzott mellettem Barbara, nem szólt semmit. Amikor már elég messze volt elmosolyodtam, hogy ez a liba már megint kosarat kapott és gyorsan berohantam Chrishez. Ahogy beléptem azonnal rámosolyogtam Chrisre és ő is rámmosolygott. Oda mentem hozzá és adtam neki két puszit és megöleltem. De jól esett végre megölelni. Nagyon örült ennek...

Nagyon jól tudod, hogy mennyire lenyűgöz a kebleid látványa, érzése, ezért egy ideig hagyod, hadd szemléljem őket nyugodtan, és csak ezután nyitod föl még kissé álmos pilláidat, és nézel rám azzal a két mennyeien gesztenyebarna szemeddel egy kis mosoly kíséretében...

A kanyarban feltűnt egy fekete jaguár, mint egy veszedelem. Én váratlanul az úttestre léptem, többire nem emlékszem. Mikor magamhoz tértem hatalmas tömeg állt körülöttem, csak Őt nem láttam sehol, kit legjobban szerettem...