Amy Davis titkos naplója... 2. rész

Február 6. -hétfő

Most ébredtem (9:00). A reggeli már itt van a kisszekrényen, de nem nagyon kell, nem vagyok éhes. Jé itt van a discmanom és benne van a kedvenc CD-m. Biztosan megtalálták a helyszínen és elhozták vagyis inkább szerintem Christoph hozhatta el. Christoph nincs itt és elég rossz nélküle, dehát én űztem el. Szerelmes vagyok tudom és érzem és így talán jobb is, hogy nincs a közelemben. Ha Tom felhív, megmondom neki, hogy nem vagyok bele szerelmes és nem is leszek az soha. Szegény, egy világot fogok összetörni benne. Jujjj!Azt hiszem eszek egy picit, mert megéheztem. Az orvosok azt mondták, holnap elhagyhatom a kórházat és mehetek haza, de hova haza?Nincs nálam pénz, hogy haza tudjak menni Lutonba. Ezt meg is mondtam az orvosnak.
- Ne aggódjon maga körül már minden el van intézve-nyugtatott egy orvos
- Micsoda? Gyerekotthonba fogok kerülni? - már majdnem sírtam
- Nem dehogy nyugalom - csitítgatott-holnap be fog jönni magáért egy fiatalember vagyis az unokatestvére aki haza viszi-mondta az orvos
Aki unokatestvérnek adta ki magát az Christoph tuti, de jó lenne ha meg lenne a száma. Hálás vagyok mindenért, amit értem tett, de nem mutathatom ki neki mert még elragadna a vágy és még valami hülyeséget csinálnék, mert most, hogy már tudom, hogy tudok smárolni nem félnék lekapni, de ez bunkóság lenne tőlem. Minek kellett nekünk ide jönnünk!Csak baj lett belőle. Jajjj most úrrá lett rajtam a szomorúság és sírok. Ha anya itt lenne most kérhetnék tőle tanácsot a Christoph ügyben. Egyáltalán most kivel fogom megbeszélni női bajaimat?Már most hiányoznak a szüleim akkor mi lesz még vagy 50évig!?

Picit később

Elhatároztam magam és felhívtam Tomot. Érdekes, hogy felvette mert elméletileg suliban kéne lennie de biztos szünet volt. Nemrég tettem le a telefont.
- Szia Tom. Mondanom kell neked valami fontos dolgot-belekezdtem
- Szia bébi. Hogy vagy picinyem? Már nagyon hiányzol és nagyon nagyon szeretlek. Képzeld. … - lelkendezett.
- Hé Tom, tudsz figyelni - szavába vágtam.
- Öö. . . , bocsi drágám mondd csak – elhalkult.
- Figyelj, azt kell neked bevallanom, hogy... - egy kicsit haboztam - hogy nem vagyok beléd szerelmes és nem is leszek az soha. Irántad csak őszinte szeretetet érzek és jó veled lenni. Ezért szeretném, ha nagyon-nagyon jó barátok lennénk és semmi több-elhadartam
- Tessék?Jól hallottam? - kérdezte csodálkozva
- Őőő, igen, ugye nem haragszol-kicsit félve mondtam
- Biztos az a pasi tetszett meg aki ott van veled, tuti. És. . . és csalódtam benned mert nagyon szeretlek-kiabált
Hát persze, hogy Christoph miatt, de ezt nem mondhattam meg neki.
- Kérlek ne haragudj-már sírtam
- Huh, oké, oké. . . sorry, hogy kiabáltam, akkor csak haverok - mondta szomorúan.
- Köszi, nagyon aranyos vagy és szeretlek de csak mint havert-letettem
Ejha. Ezt megdumáltuk, jól elintéztem. Még Christophot kéne valahogy elintézni. Bejöhetne már értem.

14:00

Mindjárt itt hagyom a kórház szobáját végre, most kint vagyok a mosdóban mert valahogy helyre kéne rázni az ábrázatom de nem nagyon érdekel. Hát itt van Christoph a szobában vár. Akart adni egy puszit az arcomra de elhúztam magam. Nem szólt semmit csak sóhajtott egy nagyot. Jajj Istenem de jó ez a pasi. Elmondtam neki, hogy szakítottam Tommal.
- De hát miért, mi volt az ok - kérdezte és erősen rám nézett.
- Tippelj szerinted? – kérdeztem – hát, mert nem szeretem, rájöttem, hogy nem vagyok bele szerelmes.
- Kemény okok - mormolta.
- Még szép, hogy kemény okok. Minek járjak vele, ha nem szeretem - mondtam.
- Ha van egy kis cash, akkor nem csak a szerelem számít, általában ilyenek a mai csajok - kacagott egyet.
- Hát én nem vagyok ilyen egyenlőre és nem is szeretnék olyan lenni. Nekem az a fő, hogy a pasi kedves legyen és mindennél jobban szeressen - és szúrósan belenéztem abba a két szép barna szemébe.

16:00

Tyűha. Gyönyörű ez a ház. Azért írok csak most mert megkértem Christophot, hogy vigyen körbe a városon. Egy tök szuper fekete BMW-je van. Most meg itt vagyok egy szobában amit én választottam és annyira jól néz ki. Bordó és hatalmas. Velem szemben van a Christoph hálószobája. Az is tök jól néz ki. Kék és bazi nagy. Mellettem van egy fürdőszoba-az is nagyon király. Az egész ház hatalmas szerintem elfogok tévedni benne. Megismerkedtem a takarítónővel, Marthaval. Neki 14:00-kor jár le a munkaideje, de most Christoph megkérte, hogy extra takarítást végezzen a tiszteletemre. így még épphogy elkaptuk mert már hazafelé mentében volt. Aranyos asszonyka csak olyan egy kicsit mint a lassított film. Szerintem jól kifogunk jönni egymással. Remélem tőle majd kérhetek tanácsokat.
Nemrég mondta meg Christoph, hogy holnap lesz anya és apa hamvasztása, az urnák idefognak kerülni a házba. Holnap még végső búcsút vehetek tőlük. Csak én és Christoph leszünk ott. Úgy döntöttünk közösen, hogy inkább hamvasztás lesz.
- Figyelj nincsenek valami női cuccaid, feketék mert nekem most csak az a ruhám van ami rajtam van-kérdeztem szemlesütve Christophot
- Ne aggódj elmehetünk. . . -mondta de közben valaki csöngetett

Éppen a konyhában ültem, amikor betoppant egy kb. 160cm magas hidrogén szőke csajszi. Tökre rózsaszínben vagy egy 10cm-es csizmában. A szája tuti fel van fújatva - de nagyon. Amikor levette a kabátját egy rózsaszín vállpántos trikó volt rajta de a mellei úgy virítottak belőle, hogy csak na. Tuti szilikon.
- Bemutatom neked Barbara Smith-t - mondta Christoph
- Szia Amy Davis vagyok-mondtam mosolyogva
- Hello... -csak ennyit mondott a csaj és közben erősen rágógumizott csak úgy csamcsogott
Jézusom hát ez a csaj nem szimpi ezzel tuti nem jól fogok kijönni. Hogy néz ez ki? Christoph. .. , szegény.
- No és hol laksz, minek jöttél és meddig leszel?-kérdezte Barbara undorral az arcán
- Lutonban lakom, Christophoz készültem látogatóba a szüleimmel, nem tudom meddig maradok-itt ránéztem Christophra
- Menj már ki egy picikét, beszélni akarok a pasimmal, ha nem zavar - nézett rám Barbara.
- Nem kell kimenned, nyugodtan itt maradhatsz nekünk Barbarával nincs mit megbeszélnünk - Christoph rám majd Barbarára nézett
- De én azt akarom, hogy kimenjen - Barbara már szinte kiabált elég vékony hangján és elég sipíkolósra sikeredett
Én felálltam és kisétáltam nem szóltam semmit. Mikor a lépcsőhöz értem hallottam, hogy Barbara azt mondja:
- Meddig fog ez itt maradni?Remélem nem sokáig mert már régen voltunk kettesben, úgy. . . -megakarta csókolni Christophot de ő elhúzódott és idegesen ezt mondta:
- Hagyj engem békén hányszor megmondtam már, hogy vége és, hogy kopj le mert már rég nem szeretlek, ahhoz pedig semmi közöd, hogy Amy meddig marad mert ez az én házam. És most kérlek menj el mert még dolgom van-jól helyben hagyta
Hallottam, hogy Barbara sírva rohan kifelé ezért gyorsan beszaladtam a lenti fürdőszobába. Mikor kiért Barbara a házból én is kimerészkedtem a fürdőszobából. Vissza mentem a konyhába és Christoph ott állt a hűtőnek támaszkodva és a fejét fogta.
- Szégyellem, hogy miattam veszekedtetek-leálltam vele szemben.
- Semmi okod, hogy szégyelld magad. Nagyon utálom ezt a buta libát de sehogy se tudom lekoptatni. Neked nem kell félned tőle csak nyugodtan szólj vissza neki-bíztatott és mindkét kezét a vállamra tette és nagyon közel volt egymáshoz az arcunk. Hogy ne ragadjon el a vágy inkább letettem a kezét a vállamról és felmentem a szobámba.
Most itt ülök és csak a szüleimre gondolok. El is felejtettem, hogy mielőtt Barbara megérkezett volna menni akartunk Christophal vásárolni. Remélem nem felejtette el de én inkább nem szólok. Most valaki kopog.

20:00

Christoph kopogott.
- Akkor mehetünk vásárolni?Utána pedig elmehetnénk kajálni valahova, benne vagy? - kérdezte lelkendezve. mintha mi sem történt volna
- Oké - csak ennyit mondtam és már álltam is fel.
Most már itthon vagyok. Vettünk ruhákat és csak feketéket. Szép ez a London, egy csomó helyen voltunk. A vásárlás után pedig elmentünk enni. Már nem emlékszem az étterem nevére de elég puccos hely volt és a kaja is király volt. Tele ettem magam. Szokásosan sajtot rendeltem mert az a kedvenc kajám.
Nagyon elfáradtam és holnap pedig. . . Mennem kellene tusolni. Hopsz akkor még törölközőt kell kérnem. Szegény Christoph mennyi mindent kérek tőle. Szivesen kimutatnám a hálámat de nem tehetem. Akkor megyek és megkeresem Christophot, remélem nem tévedek majd el a házban.

21:00

Már letusoltam. Nem tévedtem el a házban. Christophot a konyhában találtam.
- Ő..., kérhetnék tőled törölközőt, ha nem nagy baj. Sorry, hogy ennyi mindent kérek de tudod, hogy semmim sincs-kezdtem
- Persze, hogy kérhetsz, tőlem te bármit kérhetsz-elmosolyodott
Hűha tényleg mindent, no nehogy már. Nem hiszem, hogy mindent. Ezt azért nem mondtam ki.
- Fent a fürdőszobában találsz – mondta.
- Biztos megfogom találni? – kérdeztem.
- Biztos - odajött hozzám és megakart ölelni, de gyorsan elmentem.
Én nem tudom de úgy érzem mintha érezne irántam valamit. Hát nem tudom.
Előbb jöttem ki a zuhany alól. Jól esett. Most már az ágyamban vagyok. Jó meleg ágyikó. Jó itt Christophnál. Nohát megint kopognak. Tuti Christoph vajon mit akar?

22:15

Christoph volt az.
- Akarsz beszélgetni vagy nagyon fáradt vagy?
- Dumálhatunk, nem vagyok annyira fáradt-hazudtam mert már nagyon fáradt voltam de elnézek egy szép pasit akár órákig is.
- Oké, ő... - és csak nézett.
- Igen? – kérdeztem.
Hoszzú percekig csak bámultunk egymásra. Muszáj volt megtörnöm a csendet.
- Te tényleg zsaru vagy?Az jó én is lennék az, én legszívesebben nyomozó lennék. -lelkendeztem, persze ez nem volt igaz, de muszáj volt valamit mondani - Christoph jól vagy? - kérdeztem, mert még mindig csak bámult.
Még mindig csak nézett.
- Hééé, jól vagy?Szerintem nagyon álmos lehetsz jobb lesz ha lefekszel-és kicsit megveregettem az arcát.
- Bocsi, bocsi tényleg fáradt vagyok. Megyek is, akkor jó éjt aludj jól, ha pedig valami baj van itt vagyok a szomszédban. – kiment.
Nem tudtam elaludni folyton csak Christophra gondoltam. Már kezdek álmos lenni, megyek is. Majd holnap írok.

3:30

Nemrég jöttem fel a konyhából mert felébredtem egy rémálomból és nem tudtam visszaaludni. Lementem és Christophot is ott találtam fél mesztelen csak egy pizsama nadrág volt rajta. Mikor megláttam megállt a szívem-hogy ennek a teste is milyen jó, fúha.
- Hello, hát te? - kérdeztem ,de nem néztem rá
- Nem tudtam aludni és gondoltam iszok egy kis tejet az segít-felém mutatta a tejet
- Akkor azt hiszem én is iszok egy kicsit mert én sem tudok aludni és még ez a rémálom is-elhalkultam
- Rémálom?Rosszat álmodtál-kérdezte szemöldökét felvonva
- Aha, nagyon rossz volt inkább nem is beszélek róla-elkezdtem könnyezni.
Éppen leültem volna amikor odajött Christoph és jó szorosan megölelt. Most nem elleneztem mert jól esett, ha mindig rosszat álmodtam akkor anya is megölelt.
- Kérlek, ne haragudj amiért nem voltam éppen melleted-súgta a fülembe
- Nem, nem semmi baj, nem lehetsz mindig melletttem-nyugtattam
- De igen, én mindig melletted akarok lenni-mondta halkan
Én kicsit elhúztam magamtól és a szemébe néztem, és majdnem elragadott a vágy olyan tüzesen nézett úgyhogy inkább eljöttem tőle vagyis eljöttem volna de visszatartott és mégegyszer megölelt.
- Mondd csak, miért húzódsz el mindig tőlem? - kérdezte halkan.
Én csak megvontam a vállamat. Nem mondhattam meg az igazat és eljöttem tőle. Ránéztem még egyszer és feljöttem.
Húú anyám. Olyan jó volt ahogy átölelt végig futott rajtam a hideg de éreztem tesete forróságát. Nagyon jó volt.

Február 7. -kedd

Épp most jöttem fel a konyhából. Megreggeliztem. Christoph még nem volt ott . Most 10:00 van, de Christophot még mindig nem láttam. Nem tudom hol lehet.

11:00

Még mindig nem láttam. Itt van Martha. Azt mondta ő sem látta.
- Már tudom, hol van, keddenként be kell mennie a rendőrségre papír munkát végeznie-mondta Martha
- Meddig lesz ott? – kérdeztem.
- Olyan kettőig –mondta.
Háromtól lesz anya és apa hamvasztása remélem ideér.
Most nem tudom, mit csináljak. Unatkozom.

14:30
Christoph még mindig nincs itt. Hol lehet már? Áááá már látom az autóját. De jó. Le is megyek. Majd ha visszajöttünk írok.

17:00

Nagyon szörnyű volt látni anyát és apát végig sírtam, de nem öleltem meg Christophot. Anya és apa falfehérek voltak. Inkább nem is gondolok rá.
Christoph tök jól nézett ki tiszta feketében. Most felgofom hívni Cloét és elmondok neki mindent.

17:30

Cloéval kb félórát beszéltem. Végig bőgtem már Cloé is majdnem sírt.
- Jaj Cloé olyan kár, hogy nem vagy itt. Annyira rossz. Már biztos tudod, hogy a szüleim meghaltak és ma volt a hamvasztásuk. Még jó, hogy itt van Christoph, ja ő az a pasi akihez éppen jöttünk volna. Nagyon aranyos és nagyon szeretem. Mindig ő vigasztal, de szerintem egyszer majd biztos megún és akkor mehetek egy gyerekotthonba. Jajj Cloé annyira félek nem akarok gyerekotthonban élni. Valamikor majd azt hiszem, ha lesz rá alkalmam meglátogatlak. Azt sem tudom, hogy mi lesz így a házunkkal. Annyira félek. -sírtam
Cloé nyugtatgatott, hogy nem lesz semmi baj. Remélem.

18:00

Bejött Christoph, sírva talált meg. Nem szeretem, ha sírni lát.
- Hallottam, hogy miket mondtál a barátnődnek a telefonba - megsimította az arcomat
Nem tudtam megszólalni csak sírtam és magam elé néztem.
- Ne aggódj nem foglak megunni és valamikor elmehetünk Lutonba-mosolygott
Én csak ránéztem és elmosolyodtam.
- Azt hiszem most kimegyek, nyugodtan sírd ki magad-felállt és kiment
Ez érdekes hol vannak az ölelései?Most sem és a hamvasztáson sem ölelt meg. Lehet, hogy azért mert látja, hogy mindig elutasítom. Ezt nem hagyhatom, mert nagyon hiányoznak az ölelései.

18:30

Miután kiment utána szaladtam és még a folyosón találtam. Szemben álltam vele csak nézett rám és én is csak néztem rá sírva. Aztán pedig vissza mentem a szobámba. Inkább nem öleltem meg. Jobb lesz ez így, hogy csak haverok leszünk. Még mindig sírok. Lemegyek a konyhába és bekapok valamit.

19:15

Mikor leértem a konyhába még mindig sírtam és kit találtam ott?No kit?Hát azt az undorító cicababát. Pedig már elhatároztam, ha lent lesz Christoph megölelem, de így nem lett belőle semmi.
- Jé, hello te még mindig itt? - Barbara Christoph ölében ült.
Szóval ez a Christoph még mindig nem veti meg ha hagyja, hogy az ölében üljön.
- Hello - sírva mondtam
Oda mentem a hűtőhöz és kivettem belőle egy joghurtot. Leültem az asztal másik végére. Szépen kinyitottam a joghurtomat és amikor felnéztem azt láttam, hogy smárolnak. A francba! Még jobban rám jött a könnyezés. A joghurtomba bele se kóstoltam, hanem megfogtam és a szemétbe dobtam.
Már itt vagyok a szobámban és sírok. Van itt egy hifi bele tettem a kedvenc Cd-met és most Evanescence:You megy, valahogy most pont alkalmas ez a szám. Én csak sírok, sírok és sírok. A szüleimre és Christophra gondolok. Hallkan énekelek Amy Lee-vel. Egész jó hangom van-szerintem. Ennek a dalnak a szövegét pedig már kívülről fújom. Olyan szomorú vagyok most őszintén Christoph miatt.
Most kopog Christoph és kérdezi:
- Bemehetnék, beszélnünk kell
- Kérlek most ne, majd később-még mindig sírva mondtam
Leültem az ajtónak támaszkodva és úgy sírok és énekelek. Lassan vége a számnak. Kimegyek és megmosom az arcom.

19:30

Amikor kinyitottam az ajtót láttam, hogy Christoph ott ült az ajtóm előtt. Nem szólt semmit és én sem szóltam semmit. Bementem a fürdőbe és megmostam az arcom. Amikor belenéztem a tükörbe láttam, hogy Christoph mögöttem áll és ránéztem. Utána megtöröltem az arcom. Még mindig ott állt. Most megölelhettem volna, de nem tettem. Ő viszont maga felé fordított, de még mindig nem szólt semmit. Meg akart csókolni. Tényleg. Ezt nem hiszem el. Én persze, hogy nem hagytam. Elfordítottam a fejemet. Nem néztem rá
- Ezt nem hiszem el te megakartál csókolni? - ő bólintott egyet-dehát előbb még Barbarával smároltál, nem szégyelled magad - mondtam megvetően
- Azt nem én akartam, hanem ő smárolt le – mentegetőzött.
- Azt hiszem egy csókhoz két ember kell és ha te nem akartad volna nyugodtan elfordíthattad volna a fejed-mondtam elég idegesen
Ezután pedig odébblöktem Christophot, kirohantam és jól becsaptam a szobám ajtaját.
Istenem. Én is megcsókoltam volna szivesen de az rontott volna a büszkeségemen.

21:30

Azt hiszem, hogy lefekszem mert már álmos vagyok és nagyon kiborított ez a mai nap. Előbb jött egy SMS ezzel a szöveggel:
, , Remélem nem haragszol rám, meg kellene beszélnünk a dolgot és még azt is, hogy akkor holnap megyünk-e Lutonba. Kérlek, gyere le a konyhába. Christoph, ,

Most lemenjek? Lemegyek. Lesz ami lesz. Megígérem, nem hagyom, hogy lekapjon.

22:15

Most értem fel. Christoph már lent volt ott ült az asztalnál. Én leültem az asztal másik végére minél messzebre tőle.
- Kérlek bocsáss meg amiért hülyeséget akartam csinálni, de én érzek irántad valamit azóta mióta megláttalak.
Hűha. Ennek örültem de nem mutattam ki csak néztem magam elé.
- Akkor holnap megyünk Lutonba? – kérdeztem.
- Oké mehetünk kb. olyan 9:00 felé indulhatunk?
- Tőlem nekem mindegy mikor - mondtam kisírt szemekkel.
Már éppen felálltam amikor Christoph odajött és megszorította a karomat
- Haragszol rám? - kérdezte kétségbeesetten.
Én csak megráztam a felejemet és felmentem.
Most már inkább alszom majd holnap.

Február 8. -szerda

8:00

Már fel vagyok és el kezdek készülődni, mert valahogy ki kell néznem. Vettünk egy jó farmert, azt és egy fekete pólót veszek fel. A hajamat öszzefogom. Utána lemegyek reggelizni.

8:30

Most jöttem vissza a konyhából. Minden úgy volt ahogy leírtam. Ahogy kész lettem egész jól néztem ki.
Amikor leértem a konyhába egy hatalmas rózsacsokor volt az asztalon. Biztos nem nekem van itt hanem annak a cicababának. Kivettem a hűtőből a kaját és leültem, hogy megegyem. Amikor már majdnem befejeztem bejött Christoph.
- Jó reggelt! Milyen jól nézel ki ma reggel!Jól aludtál? - kérdezett vidáman.
- Jó reggelt! Jól aludtam, mert vártam a mai napot, hogy végre találkozhassam a barátaimmal - mondtam, miközben vizet tettem fel kávénak - Kérsz kávét? – kérdeztem.
- Aha - kivett a hűtőből valami kaját
A csokorról nem volt szó.
Kész lett a kávé, megittam és feljöttem.
- 9:00-kor indulunk, gyere le az ajtó elé. - kiáltott utánam.
- Oké - kiáltottam vissza.

8:50

Mindjárt 9:00. Lassan lemegyek. Ha haza értem leírom mi volt.

18:00

Nemrég értünk haza. Jó volt. Amikor leértem Christoph már az autójában ült. Én is beültem mellé.
- Beszélnünk kellene a jövőről - kezdte és beindította a motort
- Aha - csak ennyit mondtam
- Figyelj ha akarod és nem bánod én szívesen örökbe fogadlak, hogy ne kelljen gyerekotthonba kerülnöd-mondta
Hűűű. Örökbe fogadni?MI?De igaza van mert akkor nem kerülnék gyerekotthonba.
- Ő. . . , nem tudom, de ha akarod, akkor oké, még mindig jobb nálad mint gyerekotthonban-a tájat nézve mondtam
- Akkor ezt megdumáltuk, akkor örökké együtt fogunk élni-mosolyogva mondta
Jézusom, örökre?
- Nem biztos, hogy örökre, mert 18 éves korom után elköltözhetem nem? - kérdeztem és még mindig nem voltam a legjobb kedvemben a tegnap után
- Ja, tényleg-kicsit szomorkásan mondta.
- Mi legyen a házzal és a sulival? Mert ha itt fogsz élni Londonban, akkor suliba is ide kell járnod. A házat pedig szerintem elkéne adnod és lenne pénzed-adta az ötleteket
- Igen, igazad van-helyeseltem-ha eladom a házat lesz pénzem továbbtanulásra is. Tudsz valami normális sulit itt Londonban? - kérdeztem kicsit jobb kedvvel.
- Aha, nincs messze a háztól egy gimi – mondta.
- Gimi?Az jó lesz mert most is gimibe jártam – mondtam - akkor ezt megdumáltuk, ma el kell búcsúznom a többiektől.

Amikor beértünk Lutonba mondtam neki, hogy legelőször a suliba menjünk. Jajj, amikor beértem óra volt. Christoph azt mondta, hogy megvár az autóban.
Bekopogtam az ajtón. Ms. Maxima Andersen volt bent. Bementem.
-Sziasztok. Csak azért jöttem, hogy elbúcsúzzak tőletek mert Londonban fogok élni és suliba is oda fogok járni-már könnyezve mondtam
A többiek megkérték a tanárt, hogy menjen ki, hogy búcsúzkodni tudjunk. Mindenki sorba elbúcsúzott tőlem. A lányok többsége sírt még a cicababákból is. Tom nem volt suliba. Mondtam Cloénak, hogy írjon neki egy SMS-t, hogy jöjjön le a sulihoz. Azt írta vissza, hogy lejön és, hogy 5perc mulva itt lesz. Mindenkitől elbúcsúztam és eljöttem. Amikor leértem Tom még nem volt ott. Intettem Christophnak, hogy egy picit még várjon. Amikor megérkezett Tom azonnal megöleltük egymást. Én sírtam. Christoph ezt végig látta. Elmondtam mindent Tomnak. Nagyon szomorúan nézett. Azt mondta, hogy soha nem fog elfelejteni engem.
- Kaphatok egy búcsúcsókot?-kérdezte Tom reménykedve
Én nem szóltam semmit hanem lekaptam. Lehet, hogy csak azért, hogy Christophot féltékennyé tegyem?Nem tudom, de jól jött.
- Nagyon szeretlek Tom és én sem felejtelek el soha. Be kell vallanom valamit-elmosolyodtam - nekem te voltál az első pasim és mindig az is maradsz.
Tom csak mosolygott. Elváltunk. Tom elment. Vártam egy picit és csak az iskolát néztem. Ezután pedig visszamentem az autóhoz és beszáltam.
-Ó, milyen megható volt-mondta Christoph kicsit gúnyosan
Nem szóltam semmit csak könnyeztem. Remélem kicsit sikerült féltékennyé tennem. A házig már nem szóltunk semmit. Amikor odaértünk megkerestem a dugi kulcsot és kinyitottam az ajtót. Annyira jó volt bemenni. Limbó azonnal a nyakamba ugrott.
- Szedd össze a holmijaidat amiket magaddal akarsz hozni és még beugrunk a helyi újság nyomdájába, hogy beletegyék, hogy a ház eladó-mondta nem nagy kedvességgel
- Oké, ugye Limbót is magammal vihetem?-kérdeztem én viszont elég kedvesen
- Hát persze-kicsit megenyhülten mondta-akkor igyekezz-megint bevágta a szigorú pofát
- Mi van veled miért vagy ilyen morcos?-kérdeztem és ránéztem
Szerintem féltékeny lett. Ez az. Ezt akartam. Nem válaszolt.
Összeszedtem a cuccaimat egy bőröndbe. Limbóra rátettem a pórázt és elindultunk. A kulcsot magammal vittem. Megálltunk a nyomdánál Christoph bement én kint megvártam. Limbó az ölemben ült. Visszaért Christoph és elindultunk. Végleg ott hagytam Lutont. Nagyon szomorú voltam.

Most itt vagyok a konyhában. Limbó kint van és úgylátom jól érzi magát új helyén. Most bejött Christoph. Kérdezte, hogy mit írok mondtam, hogy csak úgy, semmi különöset, hogy csak firkálok. Olyan haragosan beszél velem azóta, hogy lekaptam Tomot.
- Mi a baj? Miért beszélsz velem ilyen haragosan a délután óta?-kérdeztem és lassan felálltam.
Ő csak állt a szekrénynek támaszkodva.
- Mert olyan jó annak, akit ma Lutonban megöleltél és megcsókoltál-mondta szemrehányóan
Magamban mosolyogtam. Nem tudtam, mit csináljak. Oda mentem a hűtőhöz és kinyitottam mintha vennék ki belőle valamit, hátha megölel, de nem. A francba már olyan régen ölelt meg és ez nekem hiányzik. Ha most megölelt volna biztos nem ellenzem. De mindegy.
Nem tudom, hogy miért nem akarok ebbe a kapcsolatba belépni. Talán mert 9 év van közöttünk és ő olyan dolgokat is akarna amit én nem és félek egy kicsit tőle. Úgyhogy feljöttem a szobámba.

20:00

Előbb ment ki Christoph. Megbeszéltük, hogy hívhatom Chrisnek is és, hogy holnap elmegyünk a suliba és beiratkozom. Valahogy nem nagyon várom. Mi lesz ha nem fognak szeretni és kiközösítenek. De muszály suliba járnom. Most megyek letusolok és le is fekszem.

21:00

Jaj, most úgy szégyellem magam. Amikor már kijöttem a zuhany alól éppen a törölközőmért nyúltam amikor, istenem, amikor Chris benyitott. Olyan ciki volt. Azt hittem ott helyben összeesek. Hogy lehetek ilyen feledékeny, hogy nem zártam be az ajtót. Igaz, hogy csak hátulról látott és csak 1 másodpercre de nagyon nagyon égő volt. Azonnal kiment ahogy meglátott. Amikor már felöltöztem alig mertem kimenni. De muszály volt. Ahogy kiléptem Chris ott állt az ajtó előtt háttal.
- Kérlek bocsáss meg nem direkt volt de tényleg, ugye nem haragszol? - még mindig háttal állt és a plafont nézte
- Én kérek bocsánatot, hogy elfejtettem bezárni az ajtót - elnevettem magam.
Chris felém fordult és összenevettünk.
No most már tényleg lefekszem. Holnap leírom, hogy mi volt a suliban

Február 9. -csütörtök

10:00

Elmentünk a suliba, megkerestük az igazgatói szobát. Chris ismeri az igazgatót, pasi olyan 40év körüli és egész kedves. Azt mondta, hogy az 1. osztályba fogok járni, ahova mindössze 15-en járnak - hát jó kevés szó se róla. 14 fiú és 1 lány. Uramisten milyen osztályba fogok én kerülni?Még az osztályfőnök is pasi, most hirtelen nem jut eszembe a neve. Csak 1 lány?
Az igazgató bevezetett az osztályba és bemuatott a többieknek. Egész kedvesek voltak. A lányt Rebeca-nak hívják és nagyon kedves. Remélem, jól ki fogok jönni vele. Nagyon alacsony, barna haja és zöld szeme van. Nem a legszebb. Azt mondták a fiúk, hogy okos csajszi. De jó akkor lesz valaki, aki súg. A fiúk nagyon kedvesek voltak velem. Azt mondták, hogy örülnek, hogy jött végre egy lány. Nem rossz pasik. Egész jól néznek ki. Akkor a következők:George, Tomas, Steve, Paul, Peter, David, Daniel, Fred, Matthew, Oliver, Robin, Rod, Nick, Jamy.
David nagyon nagyon jól néz ki, de van csaja. Kááár. Daniel sem panaszkodhat ő is szép. A többi pedig elmegy.
Hétfőn fogok kezdeni. Már nagyon várom. Rebecaval már puszipajtások lettünk.
Chris nem jött be az osztályba, kint megvárt. Amikor kiértem elmeséltem neki
- Képzeld, milyen jó osztályom lesz 14 pasi és csak 1csajszi. Tök király lesz-nevettem
- Azt képzelem-mondta kicsit aggódva

11:15

Most már itthon vagyok. Chris is itthon van. Kint van és Limbóval játszik. Milyen aranyosak így együtt. Martha ma nem jött mert lebetegedett. Valaki csenget. Megnézem ki az.

12:00

No ki volt az? Csakis az a liba Barbara.
- Hello! Mondd, csak mikor szándékozol hazamenni? - kérdezte és közben fröcsögött a nyála.
- Nem fogok hazamenni, örökké itt fogok lakni, örülsz? - mondtam kicsit gúnyosan
-Ha rá mered tenni a kezedet Chrisre könnyen baja eshet - híresztelte és kiment Chrishez
Jézusom. Akkor még rá sem nézhetek Chrisre nemhogy valami baja esik. Istenem. Nem mondhatom el Chrisnek. Ez most nagyon megijesztett.

14:00

Már elment az a nőszemély. Végre. Még mindig kétségbe vagyok esve. Ez nem lehet igaz, hogy megfenyegetett ez a liba. Most mit csináljak elmondjam Chrisnek?Nem. Nem fogom. Azt hiszem elmegyek egy kicsit sétálni.
- Most elmegyek egy kicsit sétálni mert magányra van szükségem. Van a közelben valami park szerűség? - kérdeztem Christ.
- Egyedül? Igérd meg, hogy nem fog bajod esni. Nem messze van egy park a gimi mellett. De nagyon vigyázz magadra és kérlek legkésőbb 18:00-ra gyere haza, mert van egy meglepetésem.
- Megígérem, hogy nem lesz semmi bajom. Meglepetés? Imádom a meglepiket – mosolyogtam.

17:45

Most értem vissza a sétáról. Jó volt, jól esett egy kicsit kiszellőztetni a fejemet. Chris írt egy SMS-t:
, , Gyere át a szobámba, ,
Nincs mit vesztenem, átmegyek

18:15

Úristen. Amikor átmentem és kinyittam az ajtót egy csomó gyertya volt a szobában szétrakva és mind égett, gyönyörű volt. Aztán megláttam Christ kezében pezsgővel. Én csak álltam ott.
- Gyere-hívott Chris
- Nem lehet, nem szabad-mondtam könnyezve és visszarohantam a szobámba.
Bekulcsoltam az ajtómat és a párnámba sírtam. Chris kopogott és kérdezte:
- Mi a baj, miért nem akarod, hogy mi ketten... ? - kétségbeesett hangon kérdezte
Nem feleltem semmit. Írtam neki egy SMS-t ezzel a szöveggel:
, , Kérlek ne haragudj rám, de nem szabad, nem lehet és téged nem zavar a korkülönbség?, , -ennyit írtam. A korkülönbségre fogtam pedig nem az volt az oka. Már írt is vissza:
, , De miért nem szabad? A szerelem nincs korhoz kötve. , ,
Úristen ez szerelmes belém? Én is az vagyok. Legszívesebben odarohantam volna hozzá és megcsókoltam volna, de nem lehetett mert lehet, hogy Barbara megtudja és. . . és még ki tudja mit csinálna. Úgyhogy én már ki sem jöttem a szobámból egyetlen percre sem. Nem tudom mi lesz.

Folyt. köv.