Történetek

Úgy tizenegy fele kopogtattak a Godric’s Hollow-i ház ajtaján. Peter Pettigrew egy csokor virággal, kissé idegesen lépett be James invitálására. A virágot átnyújtotta Lilynek, aki vízbe tette, majd az ebéddel foglalatoskodott, míg a két másik beszélgetett. Féregfark elmondta, hogy hol dolgozik, és említette, hogy Dumbledore megkereste a Főnix Rendjével, és örömmel vállalta...

Ha elveszünk valahol a vadonban, az eső dolgunk a tájékozódás kell, hogy legyen, még a kétségbeesést is megelőzve. Felkapaszkodtam az egyik indán – bár meg kell mondjam a zsíros kérgén koránt sem volt öröm csimpaszkodni – és a magasból végigtekintettem a rengetegen. A fekete, réveteg lombtetőn semmi hézagot, tájékozódási pontot nem találtam, így legokosabbnak az tűnt, ha elsírom magam, és csapkodni kezdek magam körül...

- Egy bonyolult bájital által előkészített átok. Vér kell hozzá, és hogy mind a két fél igyon az italból. Az átok lehetővé teszi a mások feletti uralkodást, de nem úgy, ahogy ez a szó szoros értelmében értendő.
- Hanem?
- A testben betegséget tud okozni. Belső fájdalmat. Halált. Vagy bármi mást, amit gondol. Irányítani nem tudhat, arra az imperius is elég lett volna, de ez fájdalmasabb...

Egyébként nem bírta az illetőt. Az ugyanis egyszer cigarettázott a társaságában, pedig nyomatékosan megkérte, hogy hagyja abba. A presztízsveszteség megkerülhetetlen volt, nem szerette volna, hogy ráragadjon az erőszakos jelző egy ilyen pitiáner ügy miatt. Szeretett volna bosszút állni rajta, de eddig a napig nem látta újra...

Ugyan már... csak önmagát csapná be, ha azt hinné, bármennyi esélye van nála.
Hiszen csak rá kellett nézni, elhízott testét alig bírta maga után cipelni, haja zsíros és ápolatlan volt, szemüvege vastag fekete kerete kiemelte arca kerek pufókságát, ruhái legfeljebb a késő-nyolcvanas évek divatjának feleltek meg, bezzeg az ő, az ő "pasijai"...

A féket teljes erőmmel nyomtam a ”padlóig” a kocsi kerekei csikorogva próbáltak megállni, de a jégen ez csak kipörgést eredményezett. A férfi félreugrott, de balszerencséjére pont az autó elé. Mikor a kocsi megállt gyorsan kiszálltam és oda siettem a férfihez. A férfin bőrkabát volt. Gyorsan kivettem a zsebéből a telefonját és tárcsáztam a mentőket...

Apu szerint túl naiv vagyok, de mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Azóta persze nem találkoztunk, hogy, hogy megkérdezzem miért mondta apunak - adjon intézetbe.
Ő megkönyörült rajtam és inkább anyuhoz küldött...

Folyton arról ábrándozott, hogy a kedvenc könyvéből ismert vámpírok egy éjjel eljönnek, és magukkal viszik. Szentül hitte, hogy a vámpírok nem gonoszak, kicsit sem hasonlítanak a híres Drakula grófra, (aki csupán egy kegyetlen, kiközösített földbirtokos volt, és akiről szörnyűségeket terjesztettek a népek). A vámpírok igazából nem is ölnek ember, csak egy kicsit megcsapolják őket...

Hány éjjelen át eszeltem ki őrült terveket a fiók felgyújtására, amiért én nem lehettem olyan, mint ő. De ki volt a hibás? Az asztalfiók, mert ugyanazt akarta, mint én, csak neki engedett is? Vagy talán az ajtóüveg? Vagy én? Ezen gondolkodtam volna ott sokáig, ha nem cseppekre törve és félholtan húzódok ott a földhöz, a barátságos fapadlóhoz...

- Nemsokára Mark hazaér.
Kérdőn néztem rá.
- Ő lesz a papád. Az új apukád, jó?
Ezernyi kérdés kavargott bennem. Milyen lesz? Bántani fog? Neki is van szíja? Vagy kedves lesz? Megszeretem? Ő szeretni fog? ...