Párhuzamok

- Téli nap volt. Gondoltam lemegyek és megnézem a nyaralónkat, hiszen minden évben elvégzem a téli vizitet, hogy nincs-e semmi baj a házban. Tavaly például eltört a fagyban egy gázcső és ki kellett hívni a szerelőt, de egyébként semmi különös nem történik egyik évben sem. A nyaraló a Balaton közelében van innen Pesttől egy olyan jó 300 km-re. Délután 2-kor kezdtem el készülődni, bár tudtam, hogy csak sötétedés után fogok haza érni, azért nekivágtam. Az autó - ahogy szokott - nem indult be elsőre és így csak 3-ra sikerült elérnem, hogy kikanyarodjon az utcánkból.
Az út a Balatonra elég monoton ezért betettem egy kis zenét. Ilyenkor télen sokkal jobban szeretek a családommal autózni, mert tudom, ha velük vagyok, akkor nem alszom el hiszen elképesztően hangosak. De így egyedül elég nehéz volt ébren tartanom magam. Az úton csak néha-néha suhant el mellettem egy-egy autó, hiszen ki jár ilyenkor a Balatonra? Az út felénél észrevettem hogy az ablaktörlő nem igen mozog. Nem volt olyan nagy probléma, mert a kis átmeneti havazás gyorsan elállt. Amikor megérkeztem a nyaralónkhoz furcsamód már állt ott egy autó. Amikor jobban megvizsgáltam az autót láttam, hogy az egy Ford Focus nagyon szeretem azt az autót, terveztem is, hogy majd veszek egy ilyet. Aztán ott hagytam, hiszen nem különösebben érdekelt mit keresett ott. Bementem a házba és mindent leellenőriztem. Ahogy gondoltam semmi baj nem volt.

De azért az ellenőrzés elég sokáig tartott. Így hét óra volt mire visszaindultam. Korom sötét, fagyos út és esett a hó. A legutóbbi okozta a legnagyobb problémát. Hiszen nem működött az ablaktörlő. A lámpám igencsak enyhén világította meg az utat, de legalább a szembeforgalomtól nem kellett tartanom. A kazetta hamar lejárt. Nagyon fáradt voltam, az ablakon már alig láttam ki. A környezett kezdett elmosódni körülöttem. A fákat már csak egy összeálló moszatként láttam, amikor hirtelen egy férfi alakja jelent meg a fényszóróm sugarában.

A féket teljes erőmmel nyomtam a ”padlóig” a kocsi kerekei csikorogva próbáltak megállni, de a jégen ez csak kipörgést eredményezett. A férfi félreugrott, de balszerencséjére pont az autó elé. Mikor a kocsi megállt gyorsan kiszálltam és oda siettem a férfihez. A férfin bőrkabát volt. Gyorsan kivettem a zsebéből a telefonját és tárcsáztam a mentőket. A férfinál találtam egy pénztárcát, amiben egy pár csekken kívül nemigen volt semmi. Viszont találtam a zsebében egy elbocsátó levelet. Valami nagyon furcsa érzés fogott el. Az elbocsátó levél a S.-tól jött és én is ott dolgozom. A boríték nem volt meg és a sablonos levélen nem volt rajta a címzett neve. A papírt épp olvasni kezdtem volna, amikor megérkeztek a mentők. Eltettem a levelet a zsebembe és a mentősök mondták, hogy várjam meg magukat. Mivel nem vagyok egy nagy rendbontó és tisztességesnek tartottam, ha megvárom a rendőröket, hát ott maradtam. És innen már ismerik a történetet
- Megmutatná azt a levelet?
- Természetesen. Tessék végül is nem az enyém.
- Köszönjük! A bíróságon még találkozunk!

2 évvel később

- Téli nap volt. Gondoltam lemegyek és megnézem a nyaralónkat, hiszen úgysem volt semmi dolgom. Persze semmi különös nem történik egyik évben sem. A nyaraló a Balaton közelében van innen Pesttől egy olyan jó 300 km-re. Délután 2-kor kezdtem el készülődni, bár tudtam, hogy csak sötétedés után fogok haza érni, de nem izgatott, hiszen már senki nem várt itthon, hát gondoltam neki vágok. Az autó, ahogy szokott simán beindult, hiszen az egyik legjobb típusú Ford volt, egy Focus. Mindig is szerettem volna egy olyat.
Az út a Balatonra elég monoton de nem tettem be zenét. Már megszoktam, hogy így egyedül vagyok. Az úton csak néha-néha suhant el mellettem egy-egy autó, hiszen ki jár ilyenkor a Balatonra? Nagyon havazott de az én megbízható autóm tökéletesen ment és semmi baj nem volt egész úton. Amikor megérkeztem a nyaralónkhoz eszembe jutott a családom. A gyerekek és az anyjuk. Azt hittem, hogy sikerült már teljesen kiverni a fejemből az emléküket. De nem. Nem rég hagytak el, amikor kijöttem a börtönből és kiderült, hogy kirúgtak. Aztán bementem a házba. Mindent leellenőriztem, de ahogy gondoltam semmi baj nem volt.

Az ellenőrzés elég sokáig tartott. Így hét óra volt mire visszaindultam. Korom sötét, fagyos út és esett a hó. Beszálltam a kocsiba, de az nem indult el. Mivel idejövet láttam a közelben egy benzinkutat, hát elindultam az út szélén. Az elemlámpám igencsak enyhén világította meg az utat, de legalább nagy forgalomtól nem kellett tartanom. Nagyon fáradt voltam. Egyszer csak a távolban feltűnt egy fénycsóva. Végre! – gondoltam - legalább nem kell annyit gyalogolnom. - Reménykedtem, hogy felvesz. Amikor már egész közel volt láttam, hogy nem nagyon óhajt lassítani hát beálltam elé. És innen már ismerik a történetet.
- Igen… És mondja csak, amikor itt a kórházban felébredt mindene megvolt? Nem hiányzott semmi?
- De… Az elbocsátó levél a S.-tól.
- Köszönjünk! Az esti viziten még találkozunk!