Történetek

Óriási léptekkel rohantam vissza a házba, és újra bezárva magam mögött az ajtót, leültem a nappaliban. A telefon újra csörögni kezdett a kezemben, én pedig éreztem az egyre inkább elhatalmasodó félelmet, és a feszítő görcsöt a gyomromban...

A talpraesett lány meglehetősen makacsul ment a saját maga választott úton. Szülei több fiatalembert is kinéztek a számára megfelelő férjnek, de óhajtásaik ellen egy snájdig, Ausztriát és Olaszországot is bejárt, de szegény fiatal borbélylegényt választott férjül, aki a társaság kedvence volt. A férfiak a remek kártyapartnert, a hölgyek az egyik legjobb táncost és széptevőt szerették benne...

Lelökött az ágyra és rám mászott. Ismét a nyakamat nyalogatta, közben a jobb kezével bemászott a pólóm alá és a hasamat simogatta, lassan felfelé haladva. Megcsókolt és újra hozzám bújt, gyengéd lökésekkel kiegészítve az amúgy is orgazmus közeli helyzetet. Úgy kapcsolta ki a melltartóm, hogy észre sem vettem. Lehúzta rólam a felsőm és egy fél másodpercig elmerült a látványban. Aztán mindkét kezével megfogott és lágyan masszírozott, majd nyalogatott. És még mindig nem hagyta abba a mozgást....

Laza mozdulattal a hátadra dobtam a tőled jó egy méterre búslakodó pólódat - bocs, nem figyeltem az éjjel, merre szállnak az akkor feleslegesnek tűnő ruharabjaid-, mert kezdett hideg lenni, én pedig nem szeretem, ha úton-útfélen a nyakamba tüsszögnek. Kis tűnődés után aztán megszántalak és finoman eligazgattam rajtad a felsőt, mert mégsem illik így félvállról venni a barátom egészségét…

Kilépek a sikátorból. Nem ügyelek arra, hogy lépteim ne csapjanak zajt, így a nő észreveszi közeledésemet. Nem áll meg, s nem is gyorsít tempóján, csak tüzetesen megnéz, úgy tűnik, ad a külsőre, s nem csak a magáéra. Tekintete végigsiklik öt-hat fonatba rendezett, fekete hajamon, hófehér bőrömön, vörös szemeimen, vértelen ajkaimon, majd ruházatomat is szemügyre veszi...

-17 és fél perc a menet idő az Astoriától a Déliig, most hat óra 7 perc, ami annyit tesz, hogy egészen pontosan öt perce vagyunk úton, tehát 12 percem van, hogy elérjem a vonatot, ami hat óra ötven perckor indul az ötös vágányról Nagykanizsára Érd-alsón vagy Felsőn át Gárdony érintésével. Ha Gárdony érintésével, akkor az annyit jelent, hogy negyvenhárom percem van még hátra...

Pár nap múlva ismerős felhő jelent meg. Pont olyan, mint tíz ével ezelőtt. Csak most zöld csíkok voltak benne, mint az apró kis folyók, vagy kábelek mennének benne, járnák át az egészet. Kancsó fölé ért a felhő, majd, mivel ott volt útban a híd a „krumpli traszport- hoz”, így kicsit visszatolatott, és egy antennás, kerekes krumpli jött ki a felhőből...

Most pedig itt vagyok, s próbálom csalódottságomat leplezni. Azt gondoltam, hogy nehéz dolog lesz olyan vezetőt találni, aki a lehető legmesszebbre juttat a hegyek között megbúvó, barlangokkal telelyuggatott völgy felé, de azt nem, hogy az a néhány ember ilyen sokat fog kérni érte. Végül úgy döntöttem, hogy ráérek holnap kiötleni, hogy s mint jussak el imádott lényeimhez, hisz már jócskán elrepült fejem fölött az éj nagy része, nyomasztó gondolataim pedig egyre csak szaporodtak...

Villany lekapcsol, teljes sötétség, és ott fekszünk egymás mellett. Még jó, hogy nem tudok aludni. Próbálunk beszélgetni, de velem nem nagyon lehet. A bor egy kicsit elkábított, és közben zavarban vagyok, hogy mit kezdjek a kisgatyós pasival. Megkérdezi, felteheti a fejét a szivacsra, mert kényelmetlen a föld. Nem mondhattam nemet. Néhány másodperc és már egész testével az ágyon van...

Voltál már úgy, hogy kerestél egy dalt? Nem azért, mert annyira csodálatosnak tartod, hanem mert egy kellemes emlék köt hozzá. Amit nem hallasz minden nap a rádióban, nem kapod meg a boltban, és még anyu régi bakelitlemezei között sem találod...