Angyal

Angyalt láttam.
Üdét, fényeset, illatosat. Szárnyának hófehér tollai jelképezték lelkének tisztaságát, s bizton tudom, ha csak ezeket látom, mint törékeny tüneményt ölelem magamhoz. Ám tekintetem továbbsiklott, s a hátát rejtő bőr alatt megbúvó izomkötegek megerősítettek hitemben, miszerint ezek a gyönyörű lények erősebbek mindennél. Hosszú, barna haja laza tincsekben kavargott; szemei szomorkásan csillogtak, szája mégis derűs mosolyra húzódott. ˝Micsoda ellentét…˝ sóhajtottam fel, s pihegve bújtam vissza a rejtekemül szolgáló szikla mögé.

Szerelmes lettem; menthetetlenül és örökre… Holott nem is ismertem. A nevét sem tudtam, ámbátor nem hiszem, hogy egy ilyen lénynek lehetne méltó nevet adni. Ez a mérhetetlen szeretet olyan hullámban tört rám, hogy levegőt venni is elfelejtettem, szemem pedig megtelt könnyel… Szégyenpír kúszott arcomra, aztán egy kiszáradt fűcsomóba megkapaszkodva újra kilestem. Ott állt, teljes fényében, csupán egy laza nadrágot viselt, s azokat a gyönyörű szárnyait… Sírhatnékom támad, ahányszor csak arra gondolok, hogy más helyzetben talán érinthettem volna hamvas bőrét, selymes haját. Nekem ő volt a legszebb, akármi is történjen. Csendesen állt a szirten, s bámulta a fölé kifeszített eget. Ha abban a pillanatban valaki azt mondja nekem, hogy Isten neki és miatta teremtette a Földet, feltétlen elhiszem.

Erőt vettem magamon, s döntöttem: ki kell lépnem, meg kell mutatkoznom. Nincs jogom így leselkedve kutakodni utána. Felálltam, bár még így is alig látszódtam ki a hatalmas kődarab mögül, s gyámoltalanul megköszörültem torkomat, majd kisompolyogtam a kavicsos földre. ˝Krhmm…˝ hallattam hangomat még egyszer, aztán reszketve vártam, hogy megforduljon.
Ajkai hangtalan sikolyt formáltak, s több lépésnyit hátratántorodott a párkány felé. ˝Ne˝ kaptam volna utána, ám kezemből remény helyett apró tűzcsóva robbant ki, hogy sziszegése elnyomja rikácsolásomat. Fejemhez kaptam; hegyes szarvaim tenyerembe vágtak, patáimmal a földet kapartam.
Az Angyal hangtalanul zúgott le a mélybe és én, az Ördög oltottam ki a legszebb és legtisztább lényt a Világon. Én tettem, mert olyan bűnt követtem el, ami nem fér bele a mostani világképbe. S ha csak egy pillanatra is, Ördög szeretett Angyalt, s Angyal félt Ördögöt.