Egyszer volt egy elvarázsolt nyár...

Ajánlás: Moonynak, életem egyik legszebb ajándékáért.

Egyszer volt egy elvarázsolt nyár...

Voltál már úgy, hogy kerestél egy dalt? Nem azért, mert annyira csodálatosnak tartod, hanem mert egy kellemes emlék köt hozzá. Amit nem hallasz minden nap a rádióban, nem kapod meg a boltban, és még anyu régi bakelitlemezei között sem találod.
Hiába keresed, nincs sehol. Néha az az érzés fog el, hogy talán csak álmodtad, el is felejtenéd, amikor felhangzik a legváratlanabb pillanatban. Kiszűrődik egy autó félig letekert ablaka mögül, nagyapa régi rádiójából egy sosem hallgatott műsorban meghallod a végét... De csak azért, hogy újra eszedbe jusson, és megint elkezdj kutatni. Természetesen a barátok nem ismerik, anyáék már nem emlékeznek rá...
Nem is tudod, mi az az emlék, ami miatt annyira meg szeretnéd találni, csak hallani akarod... Nem ismernéd meg az első akkordjairól, nem tudod a pontos címét, sem azt, hogy ki énekli...
Ugye ismerős az érzés?
És azt is tudod, milyen megtalálni egy ilyen elveszett dalt?
Az elfeledett emlékek a felszínre törnek. Nem öntenek el egyszerre, hanem mint egy pohár szódavíz apró buborékjai, egymás után jönnek fel, a levegőre érve aprót pukkanva, vidám pezsgéssel.

Az első akkordok felhangzása után úgy érzem, húsz évet ugrottam vissza az időbe.
Még kicsike voltam, nem tudom hány éves. Apa régi recsegős magnójából szólt ez a dal, tőlem idősebb kazettákról, anya pedig énekelte hozzá a szöveget.
Az ágyneműt tette ki a napra felfrissülni az erkélyre. Én pedig ott tébláboltam, beszívtam a tollal töltött dunnák és párnák napillatát. Akkor még elérhetetlennek tűnt az erkély korlátja, ami most már a derekamig ér csak, a nyári reggelek üdesége betöltött mindent.
Talán más számára ez nem olyan nagy dolog, de nekem ez a dal nagyon sokat adott: egy kicsi darabkát a gyerekkorom szakaszából, amiből nem sok dologra emlékszem...
Ahogy hallgatom, egyre több részlet rémlik fel. Egy-egy ismerős résznél érzem, hogy libabőrös leszek, a dal végén pedig a könnyeim nyeldesem. Mivel máshogy nem tudom meghálálni a dal küldőjének, talán ebből a csodálatos érzésből tudok egy kis részt adni ezen novellával, és egy kicsi szóval: köszönöm.

Universal: Elvarázsolt nyár

Egyszer volt egy elvarázsolt nyár, szebbek voltunk mint a napsugár.
Szinte minden díszbe öltözött, szívünkbe egy álom költözött.
Kémleltük a messzi láthatárt, néztük, hogy a fecske merre szállt.
Együtt éltünk megtaláltalak, azt hittem ez mindig így marad.

Jött a reggel, s dalodra ébredtem, fent a fák közt áttört a fény.
Amíg mind ezt melletted nézhettem, olyan boldog voltam Én.

Egyszer volt egy elvarázsolt nyár, szebbek voltunk mint a napsugár.
Szinte minden díszbe öltözött, szívünkbe egy álom költözött.
Kémleltük a messzi láthatárt, néztük, hogy a fecske merre szállt.
Együtt éltünk megtaláltalak, azt hittem ez mindig így marad.

Jött a reggel, s dalodra ébredtem, fent a fák közt áttört a fény.
Amíg mind ezt melletted nézhettem, olyan boldog voltam Én.

Egyszer volt egy elvarázsolt nyár, szebbek voltunk mint a napsugár.
Szinte minden díszbe öltözött, szívünkbe egy álom költözött.
Volt egyszer egy elvarázsolt nyár, ennek sajnos néhány éve már.
Még sem sírok, jut még Nekem nyár, új varázs egy nyári éjszakán.

/A dalszöveget a www.zeneszoveg.hu oldalról másoltam/