Történetek

Szerelmes lettem; menthetetlenül és örökre. Holott nem is ismertem. A nevét sem tudtam, ámbátor nem hiszem, hogy egy ilyen lénynek lehetne méltó nevet adni. Ez a mérhetetlen szeretet olyan hullámban tört rám, hogy levegőt venni is elfelejtettem, szemem pedig megtelt könnyel...

- Na látod, ez az! Gondolj csak bele, mekkora megtiszteltetés az, hogy itt lehetünk! – lelkendezett Dagger, figyelmen kívül hagyva barátja hangjából áradó gúnyt – Igazi elismerés ez a zenekar számára, hogy holnap este felléphetünk a város legszínvonalasabb, legismertebb gótklubjában! És mit jelent ez? Az elit zenekarok közé tartozunk! És ez nagyrészt Noir érdeme, ezt neked is el kell ismerned! Szóval, nem hinném, hogy napfényt érdemelne…

Mikor már majdnem meztelen volt, nem bírtam tovább, ki kellett mondanom mennyire kívánom, de egy rövid krákogáson kívül semmi nem jött ki a számon, viszont mindent megértett. Selymes bőre kívánta tapintásom s csókjaim sem maradtak el. Feszes mellein akár aludni is tudtam volna, de most nem ezen járt az agyam...

A fények furcsa ábrákat rajzoltak, itt- ott megvilágítottak egy- egy érdekes kinézetű alakot. Nagyjából a tömeg közepén lehettünk, mikor megláttam egy kékes bőrszínű lányt egy vékony fiúval táncolni. Éppen odahajolt a fiúhoz, majd végignyalta a nyakát, mire a fiú rángatódzni kezdett, majd a lány hátába vájta a körmeit, és közben didadalittasan felüvöltött. A lány mintha csak élvezte volna, hátracsapta a fejét, és a nyelvével hadonászott...

Gyors, nesztelen léptekkel haladok tovább. Az egyik sikátorba lépvén alvó, rongyos kamaszlányt pillantok meg a földön. A nyakába maró fájdalom ébreszti fel mély álmából. Ajkai néma sikolyra nyílnak, több nem futja az erejéből. Pihegve lehanyatlik. Nem ölöm meg, helyette fogaimat a hüvelykujjamba mélyesztem, majd a kiserkenő véremből a szájába csöpögtetek...

Gyönyörrel töltött el a szenvedésem. Kezdtem elvérezni, és egyre kevesebbet éreztem abból, ami történik. Felszabadítottam a lelkemet, de nem volt elég. Többet akartam, sírni akartam a fájdalomtól. Utolsó erőmből merítve a késsel elvettem a bűnöst magamtól, aki miatt megkívántam őt. Kivágtam a szememet, hogy többet ne láthassam a lányt, akit szeretek, és többet ne kívánhassam a kínszenvedést, a saját véremet...

- Úgy kezdődött az egész, hogy egy osztálytalálkozóra mentem a tudtod nélkül. És megjelent a régi barátnőm, aki régen folyamatosan pasizott, s mint kiderült, még most is. Szervezett egy házibulit persze meghívott rá. Elmentem, többet ittam a kelleténél és megtörtént. - hallatszódott egyre gyengébb hangerővel, mintha a lány újra átérezte volna a helyzetet...

Még mindig félálomban megpróbáltam felülni, zsibbadó végtagjaimba csak lassan áramlott vissza a vér. Ruhám átizzadt és hideg volt, mintha az egész éjszakát futással töltöttem volna a házam mögötti réten. Végigtapogattam a talpam, de nem éreztem rajta sebeket, ez legalább nyugtató, hogy nem jutottam ki a házból...

Először az alkaromat oldottam ki, és kivettem az érbe bújtatott kis csövet, közben meglepetten vettem észre magamon, hogy enyhén remegek. A cső helye körül kis folton kékre színeződött a karom, mint minden hosszasabb használat után. Lehúztam az érzékelő tapadós tappancsait a felkaromról és vállig kiszabadítottam magam mindkét oldalon. A mellkasrész következett, először mindent kihúztam a halott Gépből csatlakozóiból, aztán enyhén remegő kézzel egymás után pattintottam fel a ruha zárjait......

Az érkezés legnagyobb meglepetésemre nem fájdalmas. Ahogy az elemek közé kerülünk, az egyáltalán nem fáj. Azt hittem forró ez az egyveleg, de nem. Próbálok a felszín közelében maradni, de kevés erőm van. Egyik kezemben a fiam, másikban az én életem. Amikor már úgy érzem itt a vége mindenek, egy farönk sodródik oda és belekapaszkodom. Nem hagyom, hogy egy otromba gépszörnyeteg elpusztítsa a gyermekemet...