Történetek

Eddig történt: Jonetta "Johnnie" Green ismét nyakig találja magát a pácban, amikor régi ellenfelét, a homofób Alexander Ballantine polgármestert meggyilkolják, és mindenki őt gyanúsítja, nem is minden ok nélkül. A polgármester halála előtt azzal akart politikai tőkét kovácsolni az újraválasztásához, hogy a homoszexualitása miatt amúgy is megvetett Johnnie-t korrupt zsarunak tünteti fel, akivel le kell számolni. Kettejük küzdelme közben, a Ballantine által feltüzelt sajtó zaklatása...

És eljött az este. Elkészült a hatalmas halotti máglyára hasonlító tábortűz váza. Kifaragták a nyársaló vesszőket. Az asszonyok előkészítették a leszeletelt szalonnákat, pecsenyeszeletkéket, hagymakarikákat és kezdődhetett a nap megkoronázása, a nyársalás. Békésen ülték körül, gémberedett tagjaikat kinyújtóztatva a tábortüzet a hurcolkodásban megfáradtak.Javában folyt a nyársalás és borozgatás, amikor az utca másik feléről köcsögduda és hegedű hangja mellett a két öreg cigány, Tilinkó...

Eddig történt: Miután elvesztette élete szerelmét egy autóbalesetben, Noemí Leone mély depresszióba zuhan, és a munkától és az alkoholtól remél megnyugvást. Önpusztító hétköznapjainak azonban egy csapásra vége szakad, amikor egy Terri Bledsoe nevű lány lép be az irodájába, azt állítva, hogy Noemí öccsének, Anthony-nak a gyermekét várja. A Leone-család közös döntésének megfelelően Noemí magához veszi a lányt, hogy vigyázzon rá, és a gyermekére. Bár kapcsolatuk a kezdetektől fogva meglehetősen...

összetörök ebben a jégveremben. roppannak a csontjaim. a hús lerohad. rágnak a bogarak. miért hiányzol ennyire? jég. jeges. hosszú kínos csend. sokáig csak csend. nem tudok megolvadni. nem tudok kitörni. szakítsd át a gátakat. törd át a falakat. nekem kéne. keresztre feszítve csorog lefelé...

"Hol elcsitul majd népeknek üvöltő hangja,hol elveszik egy hangnak gitárban szőtt húrja,ott lészen majd nyughelyem,áldott pihenésem,és remélem még megélhetem áldott ébredésem."

És már jött is a következő varázslat. Ael karja, a könyökétől az ujjai végéig sisteregni kezdett, majd egy villámnyilat hajított Vayne felé. Az ember félreugrott, de ennek ellenére is megérezte azt a néhány kis szikrát, ami az oldalába mart. Talpra akart állni, ekkor azonban egy finom mívű, fekete csizma taposott az arcára.

Napos tengerparton vagyok, lágyan csapkodó hullámoktól kapom a hűs simogatást, de nem egyedül, van még ott valaki. Régen halott lány ül mellettem. Tudom, hogy csak emlék, mégis valóságosnak tetszik, azzal a meztelen, napbarnított testével, ahogy finom ívű szájával rám nevet, és haja szeszélyesen libben a szélben. Hullámos tincsei a vállán játszanak, majd a mellei között húzódó völgyhöz kóborolnak, ahol a víz tükörképe táncol.

Egy tágas, pazarul felszerelt konyhában tüsténkedem tizedmagammal. Korombeli nők, férfiak, de van pár fiatalabb is.
Még nehezen találom fel magam a többiek között, hiszen ebbe a szituba véletlenül pottyantam. Igazából helyettem itt most a kolléganőmnek kellene valakit megfőznie magának, mert ez amolyan ismerkedős-főzőcskés randi, amelyre az interneten bukkant rá.

– Ne ácsingózzatok itt már, hozzátok a disznóölő kést, elvágom a nyakát, megnyúzom, aztán lehet főzni a kecskepörköltet! Guszti azonban megállította őket. Megesett a szíve a kecskén.– azt mondjátok, kaukázusi, és hogy törpekecske?– az Gusztibátyám, vándorcirkuszosoké volt, lesett a trapézról és eltörött a lába, ezért került kényszervágásra.– Azt is mondod, hogy cirkuszos, talán még táncolni is tud? Nem engedem levágni!

Másnap indulnak. Már korán reggel jár az autó motorja. Mindenki búcsúzkodik. Gyengének és tehetetlennek érzem magam. Alig állok a lábamon a fáradtságtól. Egy szót sem szólt hozzám azóta. Még csak rám sem nézett.
Görnyedten várom, hogy én következzek a búcsúzásban...