Sötét a szoba, csak egy halk, lüktető zene szűrődik be a háttérből. Te térdelsz a padlón – meztelenül, a fejed lehajtva, a kezeid a hátad mögött bilincsben. Már érzed a bőr illatát, a fenekeléshez használt öv fémcsatja hidegen simul a combodhoz.
Ő előtted áll – ruhában, nyugodtan, lassan. Megáll előtted, egyik lábát felemeli, talpát az arcodhoz nyomja.
– „Kezdd ott. Nyald végig a talpam. Takarítsd le rólam a napot, mint a kis ribancom.”
A bőr sós, enyhén izzadt, és te engedelmesen nyalod. Nem kérdezel. A nyelved végigmegy a sarkától a lábujjáig, közben érzed, ahogy a saját farkad lüktetni kezd.
Ő csak néz le rád, a keze közben a hajadba túr, megszorítja, odahúzza az arcod a másik lábához. Most azt is végignyalod, belélegzed a testét. Aztán elkapja a tarkód.
– „Most a hónaljam jön. Szagolj meg. Mélyen. Nyalni fogod.”
Felhúz a földről, maga felé fordít. A karját felemeli, és odahúzza az arcodat. A hónalja izzadt, férfias, fojtóan intenzív – beszívod mélyen, majd a nyelveddel végigsimítod, ahogy parancsolta. Végigkényszerít mindkét oldalon, és közben csak annyit mond:
– „Ez vagy te. Egy mocskos kis szex rabszolga.”
Miután végignyaltad, visszalök a földre. A szemedre szemkötőt tesz – teljes sötétség. Már csak a hangját hallod, és az eszközök zörgését. Megszólal a telefonnal irányítható plug halk zümmögése. Tudod, mi jön.
Félrehúzza a feneked, és a plug könnyedén csúszik beléd – már előző este előkészített, persze. Egy koppintás a telefonon, és hirtelen beleremeg a tested, ahogy a vibrálás elindul benned.
De nem hagy élvezni. Azonnal leállítja.
– „Túl korán lenne. Most jön a szád.”
Előkerül a 2-in-1 masturbator. Ő az egyik végét – a dildót – lassan beléd tolja. Kihasználja, hogy most teljesen ki vagy szolgáltatva. A másik végét ő dugja – miközben te csúszkálsz rajta, ő használja ki, hogy úgy tömhet, hogy közben csak egy játék van beléd feszülve. Mégis úgy érzed: ő van benned. Minden centi, minden lökés az övé.
– „Minden mozdulatod a farkamnak dolgozik, érted? Csak azért létezel most, hogy engem szolgálj.”
De nem hagyja sokáig. Kihúzza, és a plug újra vibrálni kezd, miközben az egyik vibrátort a hasadhoz nyomja, majd lejjebb – a heréidhez, a gátadhoz. Összerándulsz, nyögsz, próbálod visszatartani a remegést.
Aztán felállít, és előkerül a penis sleeve. Felhúzza magára, a méret így jóval vastagabb lesz – és tudod, hogy most jön a jutalom… vagy a büntetés.
Lehajol, és a füledbe súgja:
– „Most én döntöm el, meddig jutsz el. Addig dolgozol a száddal, amíg azt nem mondom, hogy elég.”
És akkor indul a játék igazán. A szádba veszed, nyálasan, mélyen, míg ő irányítja a mozgásod. Minden másodpercben a tested remeg – a plug vibrál, a bilincs húz, a nyelved fárad, de nem állsz meg. Ez a szolgálat. Ez az odaadás.
Az első menet után még remegsz. A bilincs már nyomot hagyott a csuklódon, a testedet verejték borítja – de még csak most kezdődik az igazi szolgálat.
Ő mögéd lép, ujjai végigsimítanak a gerinceden, majd lenyomnak a földre. Széttárt térdekkel hasalsz, a plug még mindig finoman zümmög benned. Hirtelen egy csattanás – az öv érkezik, a fenekedre. Aztán még egy. És még egy. Minden ütés után egy halk nyögés hagyja el a szád. Pont ezt akarja: hallani, hogy bírod.
Aztán a plugot kiveszi. A tested üresnek érzi magát, de nem sokáig.
Előveszi a 2-in-1 játékot, csupaszon. Ő csak benedvesíti, és már tolja is beléd. Mélyen, durván. A keze a tarkódra csúszik, lenyom, így a mellkasod a földre simul, a csípőd az égnek feszül. Mozogni sem tudsz. Csak azt érzed, ahogy a műanyag feszít, ahogy ő ritmikusan döf be – minden lökéssel jobban szétfeszít.
– „Kinyitlak. Szépen, lassan. Ma mindenki beléd férne, de csak én akarok.”
Aztán, amikor már csak zihálni tudsz, kihúzza a játékot, és előveszi a sleeve-es verziót. Felhúzza magára, most már még vastagabb. Mögéd térdel, a csípőjét nekifeszíti a fenekednek, majd egyetlen lökéssel hatol beléd. Feszít. Ég. Pont úgy, ahogy akarja.
– „Most már bírod ezt is, kicsikém. És még nem is vagy készen.”
Aztán megfogja a bokád, egyik lábad a vállára teszi, az ő egyik lábát pedig a tarkódra nyomja. Tökéletes kontroll. Lefelé nézel, a feneked még jobban kitárul, ő pedig ütemesen tolja be a teljes hosszát. Nyögni kezdesz, de azonnal rászól:
– „Fogd be. A szád most nem a hangra kell. Tömöm.”
És akkor előhúzza az alsógatyáját – izzadt, forró –, és belepréseli a szádba. Te nyelsz, szopod, belélegzed minden illatát, miközben ő tovább dug. A tested remeg, a plug nélkül is bizsereg belülről, minden lökésnél nyögsz az anyagba.
Majd hirtelen leáll. Kihúzza magát, és a fenekedhez térdel. A lábujját a bejárathoz nyomja. Először csak simogat, majd beléd nyomja – egy ujj, kettő, a lábujjaival feszít, könyörtelenül. A nyögésed most már kontrollálhatatlan.
– „Most szépen letisztítod a nyelveddel.”
Megfordít, és a lábát az arcodhoz nyomja, ujjaival irányítva, lenyomva a nyelvedre. Nyalnod kell, végig, mindenhol – az izzadt bőr íze a szádba olvad.
Ezután eléd térdel, és előveszi az egyik dildót – a közepes méretűt. Behelyezi beléd, míg te négykézláb vagy előtte. A fejét hátrahajtja, és szól:
– „Nézd, mit csinálsz velem.”
A farkát kiveri az arcod előtt, és az első adag a szádban köt ki. Nem kapsz utasítást, te tudod: nyelni kell.
A szádban még ott az íze – forró, sós, határozott. A nyelved körbemossa a makkját, a szád finoman szívja az utolsó cseppeket. Ő hátradől a kanapén, elnyúlik, és csak néz le rád, ahogy letisztítod róla a saját gyönyörét.
– „Most megpihentetem magam. Te pedig kényeztetsz.” – mondja, miközben a lábát az arcodhoz húzza újra, a talpát a száddal kell masszíroznod, nyalással, csókokkal, nyelvvel. Fel-le, mélyen, hosszasan, miközben ő egy tányér ételt vesz elő, és lassan falatozni kezd.
A szádból kihúzza a lábujját – nyálasan csillog – és a szádhoz szorítja az alsógatyát, amit korábban is a szádba tömött. Neked most a saját nyáladdal kell benedvesíteni, újra és újra, miközben ő eszik. Minden falat után csak annyit mond:
– „Nyald a hónaljam. Tiszta legyen, mint egy császárnak.”
Fel kell másznod mellé, és a karját felemeli. A hónalja izzadt, férfias – te pedig engedelmesen szívod, nyalod, iszod belőle az illatát. Érzed a testmeleg bőrét a nyelved alatt. Néha megszorítja a hajad, az orrod az izzadt mélyedésbe tolja, és csak ennyit mond:
– „Lélegezz belém. Így tanulod meg, hogy kié vagy.”
Amikor végez, leteszi a tányért, és hátradől. Előveszi a telefonos irányítású plugot, és visszanyomja beléd – nem kérdez, csak egy mozdulat, és a zümmögés újra átszúrja a testedet.
A csípőd remeg, a tested feszül, de ő csak nevet:
– „Ne akarj élvezni. Ez nem a te napod.”
Aztán felemelkedik. Előhúzza a 2-in-1 játékot, amit korábban már beléd tolt és megtöltött a magjával. Most visszanyomja beléd. Nem kérdez. Nem lassít.
– „A második adag már benned lesz. És utána ki is nyalod magadból.”
Miközben dug ezzel a játékkal, a keze az arcodra csúszik. A mutatóujját a szádba tolja – mélyen, egészen a torkodig, és parancsolja, hogy szopd.
– „Ez az. Szívjad úgy, mintha a farkam lenne. Mert minden, amit megérintett, az a tiéd.”
A másik kezével a tarkódat fogja, és közben lábbal a fenekedhez nyúl, egyik ujját újra beléd tolja a játék mellett. Tágít. Feszít. Ural. És mikor már remegsz, nyögsz, nem bírod, kivonul a testből.
Kihúzza a plugot. Kihúzza a 2-in-1 játékot – melegen, nedvesen, tömve.
És az arcodhoz nyomja.
– „Nézd, mit tettem beléd. Most szépen ki fogod nyalni.”
A játékot a nyelvedhez szorítja, a saját magját követeli vissza tőled. A szád nyitva, a nyelved kilóg – és minden cseppet ki kell nyalnod belőle. Lassú, bűnös mozdulatokkal, miközben ő csak néz. Figyel. Élvez.
És a napnak még nincs vége. Csak egy újabb menetet zártál. Egy újabb adaggal beléd töltve, belőled kiszolgálva. A farkad lüktet, de még mindig nincs engedély az élvezetre. Edging. Kín. Vágy.
Ezután odalép az ágyhoz. Felveszi a kétoldalú dildót – fekete, sima, masszív, hosszú. Egyik végét óvatosan bekeni síkosítóval, majd letérdel mögéd. A testeddel játszik, mint hangszerrel – ujjai végigsimítanak a combodon, majd hirtelen egy csattanás: tenyere rávág a fenekedre. Ég, de valahogy még jobban is akarsz.
– „Még nem voltál kész. Most már kezdhetjük.”
Felállít, háttal neki. A dildó egyik végét már behelyezte magának – hosszan, mélyen –, érzed, ahogy mögéd térdel, szorosan, tökéletes irányításban. Te még mindig bilincsben vagy, nincs módod kapaszkodni.
A másik végét a bejáratodhoz nyomja. Hideg. Aztán meleg. Aztán lassan, nagyon lassan nyomni kezdi beléd.
– „Nem mozdulsz. Csak akkor tolom beléd, ha engedelmesen maradsz.”
Feszül, nyomul, és végül a dildó átszeli a határt: egyre mélyebben benned, miközben ő finoman ringatja a csípőjét, így még több jut beléd. De mindig csak annyit, amennyit ő akar.
Minden mozdulatában ott van az irányítás. Néha kihúzza szinte teljesen, hogy megérezd az ürességet, majd hirtelen visszatolja – mélyebbre, keményebben.
Egyik keze a bilincs láncára csúszik, felhúz vele kissé, így még jobban ráfeszülsz a játékra. A másikkal újabb csapást mér a fenekedre – most már teljes tenyérrel, gyors egymásutánban. Ég, lüktet, és közben belülről tölt ki újra és újra.
– „Most már tudod, hogy a tested az enyém. A ritmust én adom. És ha jól viselkedsz… talán meg is engedem, hogy elélvezz.”
A tested már remeg. A szád kiszáradt, a csípőd érzékeny, és a tested minden nyílása már ismeri az ő akaratát. De a végjáték csak most jön. Mert ő most végleg le akar igázni.
A kezeid a fejed fölé vannak zárva, bokáid egy terpeszrúdhoz fogva. Ott vagy előtte, kiszolgáltatva, szétnyitva, kitéve minden vágyának. A szádba betömi az egyik kisebb dildót, amit eddig már többször is megjárt. A tested így egyszerre van nyitva és betömve, a tied csak a szívverés és a zihálás.
Aztán jön a legnagyobb dildó. A szemed sarkából látod, ahogy bekeni bőven, ujjait végighúzza a felületén, mintha már most is érezné, milyen lesz, mikor eltűnik benned egészen.
– „Most jön az igazi szolgálat. Vagy elbírod… vagy könyörögsz.”
Az első próbánál lassan nyomja beléd. A feszítés brutális. A tested reflexből zárna, de te már megtanultad: nem zársz, csak fogadsz.
Nem engedi egyszerre végig. Kihúzza. Másodszor próbálja, mélyebbre jut, és most már a hangod is elhal a szájpecek mögött. A nyögésed elnyeli a játék. Végül a harmadik lökésnél minden tűrésed határát átléped, és a dildó teljesen eltűnik benned.
Abban a pillanatban megrázkódsz. Ő látja, érzi, és szól:
– „Engedélyt kapsz.”
A tested kirobban. A csípőd megfeszül, a tested önkéntelenül ráng, élvezel, mélyen, lassan, hosszan, úgy, ahogy egész nap vágytál rá. A sperma a hasadra, mellkasodra fröccsen, miközben még mindig benned van a dildó, a szádban a másik.
Mikor vége, összeroskadsz, a testedet elönti a melegség, a remegés. Nem mozdulsz. Nem tudsz. És nem is kell.
Ő csak föléd áll, néz rád, elégedetten, uralkodón. És még egyszer élvez – a mellkasodra. Az utolsó csepp is az övé. Aztán leguggol melléd, a farkát a szádhoz tolja, és csak ennyit mond:
– „Tisztíts meg. Utoljára.”
A nyelved újra körbetáncolja, lassan, engedelmesen, mint az első alkalommal. A teste ellazul, aztán a karjaiba vesz, kihúzza belőled a játékokat, megszabadít a kötésektől.
És csak ennyit mond:
– „Jó voltál. Most már pihenhetsz.”