Történetek

Gyakran megesett, hogy éjjelente alkoholban úszott. Szexuális lebegésben. Hogy miért csinálta ezt az egészet? Félt. Ennyi az egész. 18 éves és erős. De félt. Rettegett. Rettegett attól, hogy ez az egész véget ér egyszer. Vége szakad mindennek. Nem voltak céljai, csak reményei...

Körülbelül egy órája eszembe jutott, hogy mielőtt nekiálltunk kivinni a srácokkal az ágyat, feltettem a teavizet. Ez még koradélután volt. Levágtam tehát egy gyors rohanást, megérkezésem a konyhába mátrixosra sikerült. Már nyúltam volna a tűzhelyen a tekerős vacakért, hogy elzárjam a gázt, mikor láttam, hogy már megtettem. Kinevettem magam, mert eszembe jutott, hogy mégis elzártam...

Azt mondják a halálunk pillanatában lepereg előttünk az egész életünk. Minden jó és rossz emlék újra felelevenül. Minden élményt újra átélünk.
És most itt vagyok. Nézem a testem mellett kétségbeesve, magába roskadó embert. Nem nyúl hozzám, csak néz. Némán sír, csak rázkódik a válla, és a szeméből könnyek szöknek útjukra...

Az imént művésznek neveztem magam, habár korántsem vagyok az. Szakmám szerint, természetesen annak számítok, sőt a tény, hogy percenként pattan ki az agyamból egy vers, egy sor gondolat, egy történet, egy elképzelt valóság, az is azt bizonyítja, hogy az vagyok, de sajnos én tudom a legjobban, hogy nem így van...

Másnap, szinte repültem az iskolába. A gyerekek nevettek, csodás óráink voltak. Már vagy együtt voltunk 1 1/2 éve, amikor egy éjszakán, közös, gyertyafényes vacsi után elémtérdelt, és megkérte a kezem. Röpültem haza, hogy közöljem apámmal az örömhírt. De ő nem tudhatta meg, hogy mi is történt...

Norton legnagyobb meglepetésére az üzem előtt koszos munkások egész kis hada állt, akik egymást túl kiabálva követelték a gyár újbóli üzembehelyezését. De hiába, ugyanis a tulajdonos csődöt jelentett és így 320 ember vált munkanélkülivé, köztük Norton is. A hír letaglózóan hatott a fiatal fiúra, akinek az egyetlen lehetőséget ez a munka adta, mert ő honfitársaival ellentétben nem akart Amerikába utazni és nem is akart birkát lopni, csakhogy Ausztráliába űzzék...

Faragó Elemér reggel felkelt, felöltözött, majd megevett egy fél ecetes uborkát és meghalt. A rendőrség a helyszínelés során elkapta a megmaradt fél uborkát, bevitte az őrszobára...

Egyik reggel, ahogy felkelt, és kezdett volna dolgozni, elvégezni a befejező ütéseket, hirtelen a szívéhez kapott és meghalt. Halálát egyik segédje vette észre, aki hiába várta, hogy kinyissa az ajtót, így szólt a szomszédnak, közösen kihívták a rendőrséget és betörték az ajtót...

A lövésem célba talált. Egészen közel láttam magamhoz a lányt, mintha előttem állna. Kinyújtottam felé a kezemet és ő megfogta. Magamhoz húztam és beleharaptam a nyakába. Szívni kezdtem a vérét, ő pedig meg sem próbált védekezni. Az egész két percig tarthatott, majd ellöktem magamtól. Sikítás hallatszott...

- Apu bocsánat! Apu, nagyon sajnálok mindent! Apu, ne! Nem leszek többet rossz. Apu szeretlek.
Ez volt Pete utolsó szava mielőtt az injekciót megkapta. Perceken belül mindene lebénult és a földre zuhant. A szemei nyitva voltak és csak engem néztek. Megtalálta a tekintetemet...