Faragó Elemér reggel felkelt, felöltözött, majd megevett egy fél ecetes uborkát és meghalt. A rendőrség a helyszínelés során elkapta a megmaradt fél uborkát, bevitte az őrszobára.
Az uborka rövid vallatás után beismerte, hogy már az előző este eldöntötte, meg fogja ölni Faragó Elemért. A Bíróság tíz évre ítélte előre megfontolt szándékos emberölésért.
Amikor egy újságíró megkérdezte az uborkát, miért tette, a válasz az volt: „Nem tudtam tovább elviselni a tudatot, hogy bármikor megölhet, így megelőztem őt, ha újra élném, akkor is újra megtenném!”
Látva, milyen közveszélyes, és elvetemült az elkövető a Bíróság az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosította. Az uborka kilencven éves korában halt meg, de a hozzá beküldött gyóntatópapnak sem volt hajlandó elismerni a vétkét.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
Tetszett! :)