Faragó Elemér reggel felkelt, felöltözött, majd megevett egy fél ecetes uborkát és meghalt. A rendőrség a helyszínelés során elkapta a megmaradt fél uborkát, bevitte az őrszobára.
Az uborka rövid vallatás után beismerte, hogy már az előző este eldöntötte, meg fogja ölni Faragó Elemért. A Bíróság tíz évre ítélte előre megfontolt szándékos emberölésért.
Amikor egy újságíró megkérdezte az uborkát, miért tette, a válasz az volt: „Nem tudtam tovább elviselni a tudatot, hogy bármikor megölhet, így megelőztem őt, ha újra élném, akkor is újra megtenném!”
Látva, milyen közveszélyes, és elvetemült az elkövető a Bíróság az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosította. Az uborka kilencven éves korában halt meg, de a hozzá beküldött gyóntatópapnak sem volt hajlandó elismerni a vétkét.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
Tetszett! :)