Folytasd!

A történetem egy rendkívüli emberről életét kíséri végig, hogy mikként cselekszik a legnehezebb helyzetekben, amikor minden kilátástalanba fordul át.

Norton Írországban született 1927-ben. Az apja nagyon vallásos ember volt, nem egyszer követett el bűnt Norton húga ellen az Isteni szentség nevében. Rendszeresen okította a két gyermekét az öv mindenkit meggyőző erejével. Szíjja igazán kemény leckéket adott a két gyermeknek. Megtanította nekik többek között, hogy mikként kövessék az Úr szavát és, hogy az élet igazán kemény és véres betűkkel vési a jövőt. Édesanyjuk korai halálát követően a két testvér még inkább egymásra lett utalva. Csak ők ketten voltak egymásnak. Norton és Ashley között 2 év volt, mégis Norton apja helyett volt apja a lánynak. Édesatyjuk keménysége és az erkölcs ellen elkövetett förtelmes bűne ellenére szerette őket, de ezt a legnagyobb kínok közt se lett volna képes kimutatni. Vasárnaponként a templomban a prédikációkat hallgatta, aztán az örömöket a saját lányánál kereste. Mindenki tisztelte az öreget, senki sem sejtette, hogy mi zajlik a háttérben.

Egyetlen szem és fültanúja Norton volt. Mélyebb sebet vágott a lelkébe az amit egyszer, egy alkalommal meglátott, mint az azt követő dühroham, amikor is az apja eltörte a kisfiú karját. De minden szörnyűség, iszonyat és szenvedés ellenére Ashley és Norton megőrizte az emberségét és az életbe vetett hitét. Szerettek élni, jobban, mint bárki egész Írországban. jöhetett háború, pusztulás a világra, jöhetett járvány vagy bármi más, ők éltek, és nem ejtettek könnyeket. Megedződtek a hosszú évek alatt, mit édesapjuk nevelő kezei alatt elszenvedtek. Norton 18 születésnapja egy keddi napon érte őt utol. A természet volt neki az ajándék, és az élete, de Ashley mint minden évben, 1947-ben is meglepte egy saját maga által faragott kis szoborral, amit Norton, mint minden évben, örömmel fogadott. Egész kis gyűjtemény sorakozott már a polcán. Szokványos napnak indul ez a kedd is. De a vége mégis máshogyan alakult. A hajnali kis ceremóniát követően Norton elindult a gépgyárba, ahol munkát kapott évekkel ezelőtt. Ashley otthon a kertet gondozgatta, aztán indult volna a szomszédos telekre, a végtelennek ható búzamezőkkel arrébb lévő McGanaway birtokra, dohányt fűzni.

Norton legnagyobb meglepetésére az üzem előtt koszos munkások egész kis hada állt, akik egymást túl kiabálva követelték a gyár újbóli üzembehelyezését. De hiába, ugyanis a tulajdonos csődöt jelentett és így 320 ember vált munkanélkülivé, köztük Norton is. A hír letaglózóan hatott a fiatal fiúra, akinek az egyetlen lehetőséget ez a munka adta, mert ő honfitársaival ellentétben nem akart Amerikába utazni és nem is akart birkát lopni, csakhogy Ausztráliába űzzék. Ő itt akart élni, Ír földön a családjával. De nem szállhatott szembe az önkényuralóm bitang, és kizsákmányoló vezetésével. Az állam nem gondoskodott a sajátjairól. Töretlen hittel és optimizmussal ballagott, hitt, hogy még nincs minden veszve. A kertjük kapujába lépve már egészen biztosra vette, hogy vége mindennek. Az arca vérvörös lett, hirtelen támadt optimizmusa mostmár őrjöngő dühbe váltott át. Hallotta a zajokat, tudta, hogy mi történik, de nem hitte el. "olyan rég óta nem tette, lehet, hogy többet nem is fogja" Gondolták hetekkel ezelőtt ő és a testvére, ám a mai napon Ashley nem mehetett a McGanaway birtokra, előbb még teljesíteni kellet apjával szembeni "kötelességét". Innentől fogva Norton kívülről látta az eseményeket. Nem tudta kontrollálni a tetteit.
Napokkal később a hivatalos jegyzőkönyvbe a következő sorok kerültek: "Rendkívűl brutális, embertelen módon végeztek az ír családapával. Több, mint száz késdöfést számoltak a csendőrök a holtesten. A férfi a felismerhetetlenségig összeroncsolt állapotban hevert a szoba közepén. Feltehetően egyetlen fia követte el az embertelen gyilkosságot..." Ezzel Nortont törvényen kívül helyezték az országban. Írország hivatalosan is ellenségének kiáltotta ki a fiút, aki a határozat érvénybeléptetésével egyidejűleg lépte át a húgával az országhatárt, de nem nyugat felé, hanem a kommonizmus által megszállt ország irányába: Magyarország felé.