Történetek

Erős testalkatú srác vagyok, viszont a saját bevallásom szerint és másoké szerint is jó képű. Sőt humoros is, de hát akkor mi a gond? Bátortalan? Lehet. Nem tudom. Ami igaz, az igaz: megfordult már pár lány a szobámban, de még éretlen voltam, ahhoz, hogy megkapjam őket...

Elszaladtak az ő szobájuk ajtónyitó cipzárja előtt. Ki az előszobához.
Miközben futottak, látták a fényt, mely hosszú árnyékot vet eléjük, ami követi őket… és … a fűrészek hangját, mely már csak 3- 4 méterre lehetett tőlük és egyre közeledett. Amikor már kezdtek reménykedni, hogy megússzák az egészet, akkor jött a baj...

A hideg pengén megcsillant a fáklyák fénye. A kés a hasába vágódott, pontosan a jel közepébe. Majd újból és újból lesújtott, a vér lassan tócsába gyűlt körülötte. Még egy utolsót rúgott szabad lábával, kiáltása hörgésbe fulladt, és szép arcán szemhéja örökre eltakarta melegbarna szemeit. A fáraó magasra emelte fejét, diadalmasan ordított.
- Senki nem hagyhatja el élve szentélyemet!!! ...

- Mi lesz velünk, Uram? Mi lesz velünk, ha ily szegénységben hagysz minket? Egy szelet kenyér, mit gyermekem elé tenni tudok. S magam elől vonom meg annak felét, hogy ő nyugodt hassal térjen álomra. Éhen halunk tán, vagy a fagy visz át minket a Te országodba
S a válasz jött is nemsokára...

A nő csípője ring a zenére, közben osztja az észt vagányul, a mellei táncolnak, a szája mocskos szavakra kerekedik, szid és utál mindenkit. Furcsa, nem a szokásos le kéne kapni érzés kerít a hatalmába. Jó lenne megütni! Igen erre gondolok. Szívesen belevágnék abba a nagy arcába. Soha nem ütöttem meg nőt...

Hát...Hogy is mondjam...Valra, a vámpírok egyik legerősebbikére. Nehéz ügy, az biztos. Főleg, hogy nem tudom, hogy lehet megölni. Bármikor eltűnhet, amikor csak akar. Ellen nem érnek semmit a szívbe döfött karók meg ezüst golyók. Ellene más kell. De azt csak ők tudják. Van egy gyenge pontja, azt kéne megtalálni...

Verőfényes nap virradt Sóskásújfalu lakóira. A tehenek vidáman bőgtek a fejőgépek fölött legelészve, a földművesek vakondokat gyomláltak a kombájnnal a búzamezőkön, Pöccsentő Jankó pedig ébredése pillanatában úgy érezte, hogy a mai napon biztosan megtalálja élete értelmét...

Benjamin, Nick és Jason most már felfegyverkezve támadásba lendültek a maradék három vámpír ellen. Hősiesen belevetették magukat a küzdelembe. Amazok kézzel-lábbal, fogakkal küzdöttek ellenük. Egyikük, aki elég tapasztalatlannak látszott, beleharapott Nick vállába...

A barátom az, egy kórházban van. Vörösre kisírt szeme, se megfáradt tekintete van. Egy üvegfal mögött áll. A másik oldalon én vagyok. Minden oldalamon gépek vannak.
Belép az ajtón barátom, zokog. Leül az ágyamra és megfogja a kezem. Azt hajtogatja, hogy sajnálom, míg a sírástól el nem csuklik a hangja.
Sajnálom őt, sajnálom az egészet, nem akarok mást, mint átölelni Őt...

De nem. Nem, nem erről van az esetemben szó. Úgy látszik megszólalt az erkölcsi oldal, ami helyteleníti a világ, és a benne élő nők felszínességét. Látom a hibáikat, és elítélem őket. Nem fura? És akkor rájöttem. Nem a nőkkel van a gond. Nem is velem. Nem a rendszerrel, nem a társadalommal, nem a korral, nem. Felszínre került a női oldalam...