Történetek

Elszaladtak az ő szobájuk ajtónyitó cipzárja előtt. Ki az előszobához.
Miközben futottak, látták a fényt, mely hosszú árnyékot vet eléjük, ami követi őket… és … a fűrészek hangját, mely már csak 3- 4 méterre lehetett tőlük és egyre közeledett. Amikor már kezdtek reménykedni, hogy megússzák az egészet, akkor jött a baj...

A hideg pengén megcsillant a fáklyák fénye. A kés a hasába vágódott, pontosan a jel közepébe. Majd újból és újból lesújtott, a vér lassan tócsába gyűlt körülötte. Még egy utolsót rúgott szabad lábával, kiáltása hörgésbe fulladt, és szép arcán szemhéja örökre eltakarta melegbarna szemeit. A fáraó magasra emelte fejét, diadalmasan ordított.
- Senki nem hagyhatja el élve szentélyemet!!! ...

- Mi lesz velünk, Uram? Mi lesz velünk, ha ily szegénységben hagysz minket? Egy szelet kenyér, mit gyermekem elé tenni tudok. S magam elől vonom meg annak felét, hogy ő nyugodt hassal térjen álomra. Éhen halunk tán, vagy a fagy visz át minket a Te országodba
S a válasz jött is nemsokára...

A nő csípője ring a zenére, közben osztja az észt vagányul, a mellei táncolnak, a szája mocskos szavakra kerekedik, szid és utál mindenkit. Furcsa, nem a szokásos le kéne kapni érzés kerít a hatalmába. Jó lenne megütni! Igen erre gondolok. Szívesen belevágnék abba a nagy arcába. Soha nem ütöttem meg nőt...

Hát...Hogy is mondjam...Valra, a vámpírok egyik legerősebbikére. Nehéz ügy, az biztos. Főleg, hogy nem tudom, hogy lehet megölni. Bármikor eltűnhet, amikor csak akar. Ellen nem érnek semmit a szívbe döfött karók meg ezüst golyók. Ellene más kell. De azt csak ők tudják. Van egy gyenge pontja, azt kéne megtalálni...

Verőfényes nap virradt Sóskásújfalu lakóira. A tehenek vidáman bőgtek a fejőgépek fölött legelészve, a földművesek vakondokat gyomláltak a kombájnnal a búzamezőkön, Pöccsentő Jankó pedig ébredése pillanatában úgy érezte, hogy a mai napon biztosan megtalálja élete értelmét...

Benjamin, Nick és Jason most már felfegyverkezve támadásba lendültek a maradék három vámpír ellen. Hősiesen belevetették magukat a küzdelembe. Amazok kézzel-lábbal, fogakkal küzdöttek ellenük. Egyikük, aki elég tapasztalatlannak látszott, beleharapott Nick vállába...

A barátom az, egy kórházban van. Vörösre kisírt szeme, se megfáradt tekintete van. Egy üvegfal mögött áll. A másik oldalon én vagyok. Minden oldalamon gépek vannak.
Belép az ajtón barátom, zokog. Leül az ágyamra és megfogja a kezem. Azt hajtogatja, hogy sajnálom, míg a sírástól el nem csuklik a hangja.
Sajnálom őt, sajnálom az egészet, nem akarok mást, mint átölelni Őt...

De nem. Nem, nem erről van az esetemben szó. Úgy látszik megszólalt az erkölcsi oldal, ami helyteleníti a világ, és a benne élő nők felszínességét. Látom a hibáikat, és elítélem őket. Nem fura? És akkor rájöttem. Nem a nőkkel van a gond. Nem is velem. Nem a rendszerrel, nem a társadalommal, nem a korral, nem. Felszínre került a női oldalam...

Gyakran megesett, hogy éjjelente alkoholban úszott. Szexuális lebegésben. Hogy miért csinálta ezt az egészet? Félt. Ennyi az egész. 18 éves és erős. De félt. Rettegett. Rettegett attól, hogy ez az egész véget ér egyszer. Vége szakad mindennek. Nem voltak céljai, csak reményei...