A fáraó haragja 4.

A két fiú szó szerint úszott a hatalmas vagyonban, a gazdagság érzése minden másról elterelte figyelmüket.
-20 évesen meggazdagodni, ez sirály!
-Meg 21. Gyere haver! Keblemre!
- Mi ez a szöveg?
Összenevettek és egymás kezébe csaptak, és folytatták az ujjongást. Egyszerre dobálták fel az aranypénzeket, ujjongva kiabáltak, hátat fordítva a fáraó sírjának. A fáklyák fénye kísérteties árnyékot vetett a falakra. A lobogó tüzeket most egy szellő eltérítette felfelé tartó útjuktól.
- Mindjárt jövök, megnézem mi a helyzet a többiekkel. -mondta Nick, és kilépett a kamrából.
- Ne siess annyira, idetalálnak maguktól is. - de addigra Nick már messze járt.
A múmia pedig könnyedén nyomta oldalra a sír fedelét. Anthony meg sem hallotta az egymáshoz súrlódó kőfelületek zaját, mert a földre hulló pénzérmék elnyomták a rövid hangot. De semmit sem segített volna rajta, ha hamarabb veszi észre a felé közelítő veszedelmet. A fáraó megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy hatalmas ereje van. Jobbra nézett, és ekkor tárult szeme elé, mit tesznek a sírrablók. Hasizmait megfeszítve ült fel, megfogta a sír szélét, és egy pillanat alatt kiugrott a szarkofágból. Hajlott ívű, finoman megmunkált tőrén fogást váltott, szúrásra készen indult el kincsei háborítója felé. Egy méterrel megállt mögötte, és hatalmasat hördült:
- Átkozott szentségtörő!

Anthony tágra nyílt szemekkel megmerevedett. Tenyeréből kihullottak a nagyértékű érmék. Fél pillanat alatt tett egy 180 fokos fordulatot, és szembetalálta magát egy hatalmas, izmos testtel, mely mindössze egy koszos kötényt viselt a derekán, meg a kés tokját az övén plusz, mellékesen a tok tartalmát a kezében.
Nem akart magához térni kábulatából. Végül lassan lenyomva az adóvevő gombját, megszólalt:
- Na jó, fiúk, nagyon élethű volt. Kandi kamera? Hol vannak a kamerák? Hol szedtétek össze ezt a melákot? Meg kell mondjam, jó munkát végeztetek, tényleg ijesztő feje van, mintha a középkorból jött volna, de engem nem vertek át. Egyébként nincs nagyon túlöltözve a tag.
- Mi van? Miről beszélsz? - jelentkezett be Nick.
- Hha. Ez nem jött össze. Különben is, ha egy fáraó, miért nem ógörögül szólalt meg?
A fáraó összehúzta hatalmas karizmait.
- Ennek meg mi a baja?
Senki sem értette. Csak Jake.
A múmia felemelt karját, megszorította Anthony nyakát, és felemelte őt a földről, saját kincsei közül.
- Most százszorosan meglakolsz bűneidért!

Tony erőlködve kalimpált a levegőben lábaival, kezeivel görcsösen markolta fogvatartója karját. A fáraó szinte minden erőkifejtés nélkül hajította el a fiút. Alighanem most esett le Tonynak, hogy itt nincs szó semmiféle átverésről, a kinyitott szarkofág mindent elárult. Oldalával ütközött a falnak, felkiáltott fájdalmában, és a földre csúszott. Érezte, hogy két bordája eltörött, a bal válla kimozdult helyéről. De azt is sejtette, helyzete reménytelen, nem lesz hosszú életű.
- Nem akartam rosszat! Hagyjon! Nem vittünk ki semmit!
Az uralkodó hozzálépett. Tony ép karjával lecsatolta övéről az adóvevőt, és a szájához emelte.
- Segítség! Segítsetek! Ez tényleg feltámadt! Ki fog nyírni! Komolyan beszélek! Neee! Ne tedd...
A múmia megszorította a csuklóját. Anthony görcsösen tartotta a rádiót, de amikor az megcsavarta karját, eleresztette, és az adóvevő a földre esett. A fáraó még egy hatalmasat csavart a karján. Tony ordításától az egész barlang visszhangzott.
Jake elmosolyodott.
- Íme, megérkezett!

- Hallottátok? Ez nem olyan megjátszós ordítás volt. Ez olyan fájdalmas ordítás! De az nem lehet! - mindenki ott csoportosult Lucasnál. - Különben is, Nick, neked Tonyval kéne lenned, mégis itt vagy.
- Titeket akartalak megkeresni.
- Odataláltunk volna anélkül is.
- Na Most hagyjuk abba, és nézzük már meg mi történt. De ha megint szivat, én megölöm!

Az eltört csont átszakította bőrét, és ijesztően meredt ki könyökénél, a hússal és inakkal együtt, a vér csak úgy ömlött Tony karjából.
- Erre nem lesz szükséged a túlvilágon! - hörögte, és széttaposta a telefont. - Bosszúm lesújt rátok, férgek! Nem segít rajtatok semmi!
Tony hátrahajtotta fejét, majd ránézett karjára. A hányinger kerülgette.
- Dögölj meg! - ordította.
A fáraó rálépett egyik combjára, 3 cm mély vágást ejtett áldozata hasán, és letépte róla vércsatakos ingét. Az alkarcsontja még kijjebb nyomódott. Valamit elkezdett belevésni a srác bőrébe. Anthony kínjában a földet kaparta.
A férfi megfogta a fiú törött karját, és hatalmasat rántott rajta. A tenyerébe is belevágott valamit. Anthony a fájdalom ködén át még látta, amint a gyilkosa felemeli őrét. A hideg pengén megcsillant a fáklyák fénye. A kés a hasába vágódott, pontosan a jel közepébe. Majd újból és újból lesújtott, a vér lassan tócsába gyűlt körülötte. Még egy utolsót rúgott szabad lábával, kiáltása hörgésbe fulladt, és szép arcán szemhéja örökre eltakarta melegbarna szemeit. A fáraó magasra emelte fejét, diadalmasan ordított.
- Senki nem hagyhatja el élve szentélyemet!!!

***

- Nem! Neeeee!!! - ordított fel Nick. - most mit mondjak a barátnőjének? Úristen! Ő volt a legjobb barátom! Hol van most, aki ezt tette? Miért nem találkoztunk össze a folyosón vele?
James vállára ekkor vér cseppent. Lassan felemelte fejét, és felnézett. - Csak azért, - nyögte remegő hangon - mert még mindig itt van. Jézusom!
Most már mind felnéztek a megmaradtak. A barlang plafonján, 10 méterrel felettük, a falba kapaszkodva ott lógott a múmia, késéről még most is csöpögött Anthony vére.
- Te jó Isten, futás! -adta ki a sürgető parancsot Lucas, de nem kellett senkinek kétszer mondani. Eszeveszetten rohantak a terem kijárata felé, élükön Lucassal. Ám egy szemvillanás alatt ott termett üldözőjük, és elállta az utat. Elkapta Lucast megnőtt karmaival, és a hasába vágta a kést...

--------------------------------------------------------------------

Steve az ágyán feküdt, és egy éjszakai műsort nézett. Lassan elálmosodva kiejtette kezéből a távirányítót, ami lepottyant a földre. Hirtelen az ébrenlétből más dimenzióba lépett. Üldözték. Őt és egy ismeretlen lányt. Hiába futottak, mintha csak egy helyben álltak volna. Üldözőjük utolérte őket, és egy bárd lecsapott a lányra. Steve-t elborította a lány vére. Felordított. Tudta, hogy álmodik. Fel akart ébredni, de nem bírta irányítani az álom menetét. Kétségbeesetten kiabált. Ekkor valami fülsüketítő zajt hallott, ami nem az álomból való, és végre felébredt. Felpattant az ágyból. Teste úszott az izzadtságban. Csengettek. Ez ébreszthette fel. Ránézett az órára. Fél tizenkettő.
- Ki lehet az ilyenkor? - töprengett.
Valaki rátenyerelt a csengőre, és egyfolytában nyomta.
- Jól van, megyek már! .- kiabálta ki. - Mi ilyen sürgős?
Az ajtón dörömböltek.
- Ki az? Ki vagy és mit akarsz? - lépdelt az ajtóhoz holdkórosan. Még egy széklábában is megbotlott, és majdnem orra esett.
- Se...Segítened kell! Kérlek, engedj be! Szükségem van rád. És az...egész világnak.
-Jaj ne! Ez rosszul hangzik. Ezt már egyszer hallottam, és akkor is csupa rossz sült ki belőle. - mondta halkan magának.
-Gyere vissza holnap. Nagyon fáradt vagyok. Vagy mondd meg hol laksz, majd megkereslek. Mi a neved?
- Ne, ne, ne! Hallgass meg, kérlek! Jake vagyok, Jake Current.
-Jake Current? Jake, de rég találkoztunk! Ha jól emlékszem, legutóbb a szakközépiskolában cseszted át a fejem.
- Ez nem igaz, az a csaj mindenkivel kefélt.
- Mit akarsz tőlem? Ne tedd tönkre az életem!
- Segítened kell!
-És miért nem kerestél azóta? Csak akkor vagyok jó, ha bajban vagy?
- Mert nem éltem itt. Elköltöztünk. Hiába hívtalak, nem akartál szóba állni velem.
- Hmmm. Új számom van.

Steve kitárta az ajtót, és elborzadt, ahogy Jake-re nézett. Ruhája véres volt, tekintete zavarodott.
- Jézusom, jól vagy? Mi történt?
- Ez nem az én vérem. Azt hallottam, volt már dolgod a természetfelettivel. A tévében láttam, hogy valami történt veled, ami csakis természetfeletti lehetett. Azt persze nem tudom, mi.
- Na ne. Ne folytasd. Elvesztettem a barátaimat a természetfeletti miatt. Ebből elég!
- Figyelj! Csak te hiszel nekem.
- Na jó! Most az egyszer. Gyere be!
Mindketten leültek a kanapéra, és Jake folytatta a történetet.
- Csak benned bízhatok. A társaim...- elcsuklott a hangja - mind meghaltak. Csak én maradtam életben.
- Mi ölte meg őket?
- Megtaláltuk Thotmesz fáraó sírját, és vele az összes kincset. Ám volt még ott egy könyv is.
Ekkor Steve összerezzent, és a szájához kapta a kezét.
- A Holtak Könyve. Mondd, hogy nem.
- De igen. És felolvastam a Thotmeszhez tartozó részt.
- Úristen! Nem tudod, mit tettél!
- Nem tehetek róla. Alig emlékszem, mi történt akkor. Valami kényszerített, hogy menjek tovább, hiába akart rábeszélni James, hogy forduljak vissza. Mintha megszállt volna valami. Vagy valaki. Miattam halt meg! Ha hagyom, hogy visszamenjen...
- Nem, ha hagyod, hogy visszamenjen, akkor is meghal. Ebben biztos lehetsz. Az a múmia nem hagyta volna.
- Én mégis kijutottam.
-Ezt én sem értem. De örülj inkább a szerencsédnek. Bár, nem biztos, hogy ez olyan nagy szerencse. Valami célja van veled. És biztos nem jó dolgokat akar veled elérni. Hadd fogalmazzak úgy: Egy démoni erőt szabadítottál fel, és csak te állíthatod meg. Rajtad függ az emberiség élete vagy bukása…

(folyt. köv. később)