Történetek

Valahol Szeged közelében, a Tisza zegzugos, bokrokkal benőtt partján lakott egy férfi. Pontos korát nem tudhatjuk, ám a helyi faluban terjengő mende - mondák alapján olyan negyvenöt-negyvenhat éves lehetett, mégis nyugdíjas éveit taposta már majd két éve. Ez utóbbit onnan tudjuk, hogy a falu népét megbotránkoztatva egyszer csak visszavonult tűzoltói állásából, és elköltözött onnan a fent említett vízpartra, aszkétaéletet élni...

Első novellám volt anno.

Megtörtént események alapján...

Aznap délután Alex előhúzott a zsebéből egy kis csomagot.
- Tudjátok mi ez? Elárulom: fű. Adam, te kipróbálod? Interneten is lehet rendelni, ez is onnan van. Már gondoltam rá, hogyha esetleg kellene ilyen cucc, akkor a te nevedre és címedre rendelnénk meg, te úgyis tizennyolc leszel októberben...

Ez egy másik próbálkozásom, lényegesen könnyedebb stílus. Szatíra egy fiatal baráti társaság néhány hónapjáról, amely nagyrészt egymás szívatásával, csajozással és bulizással telik.

Szeptember volt.Ilyenkor még nincs olyan hideg,még viszonylag kellemes az idő.A levelek szépen beterítik a járdaszegélyt.Egyre nagyobb a forgalom a városokban,falukban,hiszen vége a vakációnak,a fiatalok iskolába járnak a szüleik dolgoznak az idősebbek pedig otthon tartják a frontot.Minden normális családban így működnek a dolgok.Mi sem vagyunk kivételek,s mi is bekészülünk a télre úgy,ahogy azt a természet is teszi.
De nem vagyunk mi robotok hogy egész álló nap csak azt csináljuk.Főleg...

Igaz történet.

Ránéztem. Még akkor is, még a halálfélelem ködén át is annyira helyes volt az arca. Azok a nagy barna szemek éppen a távolba révedtek, az az édes, csókra hívó száj csukva maradt. És akkor elkezdtem könyörögni, hogy hívja a mentőket.
Az ájulás hívogatott. Erőnek erejével küzdöttem ellene, de már majdnem feladtam. Én voltam a gyengébb, én voltam a gyenge láncszem. Mindig is az voltam. Selejt. Különc. Ki hogy hívja...

Szegény Szent Péter gondterhelten vakargatta a fejét. Az évezredfordulóra parancsba kapta, hogy intézkedjek azoknak az ügyében, akiknek az ügye a purgatóriumban ad acta került; akik már hosszú évszázadok óta várták, hogy döntsenek felettük: mehetnek-e a mennybe, vagy még tisztulniuk kell. Szegény Apostol napokig lehorgasztott fővel sétálgatott a Mennyek Kapuja előtt, mikor Jákob ősapa éppen arrafelé járt...

Anyukámnak írtam... :)

A titkokra és a kincsekre ugyanaz a szabály vonatkozik: Hiába temeted el 2 méter mélyre, egyszer 30 centiről kifordítja majd az eke.

A bűnügyi regényem ötödik fejezete. Az olasz részek fordítása a fejezet végén található.

Egyszer csak kipattan a fejemből egy szikra és "papírra" vetettem:) Jó szórakozást:)