Mennyi mindent is tettél értem… Semmi sem szomoríthatott el, ha Veled voltam. Átöleltél védő karjaiddal, kedves szavakat suttogtál fülembe, és egyszerre minden megoldódott. Lefekvés előtt puszit nyomtál az arcomra. Mézédes boldogsággal ajándékozott meg a jelenléted. Az, hogy ott voltál velem mindenkor, egyszerűen megnyugtatott. Ha össze is vesztem Veled, Te széles mosollyal öleltél át, miközben én tovább durcáskodtam. Habár belülről én is majd kidagadtam az örömtől, amit a megbocsájtás okozott. Te mindig támogattál. Akkor is, ha éppen a hülyeségen járt az eszem. A példaképem ki lenne más, mint Te? Hiszen olyan sok mindenen mentél már keresztül, annyi pofont kaptál az élettől, mégis felálltál!
Nem is tudom hogyan köszönjem meg Neked ezt a sok jóságot… Hogyan mondjam el mennyire szeretlek… Ajándékokkal halmozzalak el? Vagy ezernyi puszit hintsek arcodra? Nem tudom… Hiszen ezt a sok jót nem lehet viszonozni. Ezért remélem, hogy e szívből jövő pár sor is (és egy nagy ölelés) valamennyire kárpótol a sok gondért-bajért, amit okoztam. Szeretném, ha tudnád, nagyon szeretlek! Köszönöm, hogy vagy nekem! Mint a Mercy-s reklámban…
Szeretlek Anya!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások