Történetek

egijedtem, hogy valami komoly baja lett az illetőnek, de amikor láttam felállni, kicsit megnyugodtam. Persze segítettem neki sűrű bocsánatkérések közepette.
- Jaj, ne haragudjon. Késében vagyok a munkahelyemről már az első nap és azt hit...tem... -elakadt a szavam. Egy fiatal és gyönyörű nő volt az. Nagyjából olyan magas, mint én. Világosbarna göndör haj, kékes szem, márványszobor szerű arc. Hófehér és tökéletes minden ízében... a formája, semmi bőrhiba. Egy cseppet sem haragudott......

Majd a lány elindult festeni egy félkész épületbe, a kőműves pedig kerítést rakni a kert végébe. Mindkettőjük fejében varázslatos emlékek cikáztak az előző éjszakáról, de külön-külön arra a következtetésre jutottak, hogy álmodták az egészet...

A férfi kimondottan agresszívnak tűnt, mi több, igénytelennek is, de legalább nem jött egyből azzal, hogy hálát várjon el egy kulturáltságból adódó gesztusért.
– Amerre Dingó visz minket. Ha akarod, előremehetek hozzá.
– Nem, köszönöm – felelte Arina – Ha jól hallom, most Ryana is épp elég neki.
– Jah, tüzes kis szuka, az egyszer biztos – pillantott hátra a férfi. Soknapos szőke borostáját átvilágította a nap...

- A h49518-ast előkészítettük ! - Ez az egyszerű mondat hangzott el, amit hallani vélt. Pár perccel később hirtelen minden elmosódik! -Ne! Ne! -már nem kiabál a férfi. Elméje végleg elcsendesült, és oda jutott, amit egyszer nagyonrég mennyországnak, avagy túlvilágnak emlegettek azok az arctalan idegenek, akiket mára csak egy ,,h" betűvel és néhány számmal jellemeznek a Brasik...

Tésztaföld már megszületésekor sok-sok népnek adott otthont, akik sokszor kerültek összetűzésbe a szomszédaikkal. Amikor IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács jutott hatalomra, megpróbált egységet teremteni, kerekasztal beszélgetésekre hívta a különböző népek vezetőit és megpróbált közvetítő lenni a problémás kérdésekben. Ez sikerült is neki, mindenki megértette, hogy a legjobb a békés együttélés...

Váratlanul erős ütést érzek az oldalamon és felrepülök a magasba. A kezemből kiengedem a táskámat, az egyre távolodik tőlem. Tompa, távoli sikoltást hallok. Szállok, egyre feljebb és feljebb, a testem hihetetlenül könnyű. Buboréknak érzem magam, nevetve hagyom, hogy a szél felkapjon és vigyen, ahová akar...

Néhány pillanat múlva kialudt a villany. A zuhanyzó sötétségbe borult. Gábor pulzusa kezdett az egekbe szökni. Ösztönös félelmét úgy próbálta elterelni, hogy a szemét csípő érzésre és tehetetlen dühére koncentrált. Tapogatózva az ajtó mellé lépdelt és próbára tette a villanykapcsolót. Természetesen nem működött. Kissé szürreálisnak tűnt, még ebben a koszfészekben is, hogy egyszerre szűnik meg a villany és a vízszolgáltatás...

Kíváncsian vártam, hogy vajon mit fog csinálni, elkezd repülni, vagy denevérré változik-e. De semmi nem történt azon kívül, hogy felállt. Ennyi. Már épp ásítottam volna egy tisztességeset, amikor eltűnt. Sehol nem láttam. Majd hirtelen előttem termett, alig egy centire. Belemosolygott a döbbent képembe és megigézett a szemével. Ahogy a barna sugárba néztem, eszembe jutott, hogy ezek szerint az is vámpír volt, aki idehozott. Meg akartam kérdezni tőle, ki volt ő, de nem bírtam semmit se...

A lány hirtelen egy templomban találta magát. Épp vasárnapi mise volt. Nem igazán értette, hogy került oda, de mégis határozottan érezte, mit is kell tennie. A szertartással mit sem foglalkozva csendesen átvágott a széksorok között, egy ismerős fiúhoz lépett és szótlanul a kezét nyújtotta felé...

- Gimerthosz kövét a druidák készítették. Az az ember érintheti meg, akit a druidák a kő gazdájának, a Jósnak neveztek. Reménykedtek benne, hogy valamikor egy fiú, aki élete virágában van, a haja ében, a szeme akár a fű a kő gazdája lesz, és a kő megérintése után különleges jósképességekkel lesz megáldva...