A jósló - Gimerthosz köve

Az egész a táborban kezdődött.
Az egyik osztálytársnőmmel még télen elhatároztuk, hogy elmegyünk egy nyári táborba.
Eddig rendben volt.
Nagyban elkezdtünk élni, a programokon szívesen vettünk részt, főleg, hogy a Balaton mellett volt a tábor.
Egyik este Liz és Dani, a tábor leghelyesebb fiúja és lánya kitalálták, hogy lógjunk el az esti programról.
Az osztálytársnőm, Litta megkért-jobban mondva könyörgött-, hogy menjünk el, ugyanis Dani nagyon megtetszett nekik.Fél órás könyörgés után beadtam a derekam, és kilencóra tájt -merthogy éjjeli séta lett volna a program - el is indultunk, hogy a nevelők ne vegyenek észre. Kiszöktünk a külvárosba. Mentünk egy darabon, aztán egy olyan városrészhez értünk, ahol üres telkek voltak. A fiúk észrevettek egy hatalmas, ódon házat. Az alja terméskővel volt kirakva. Hatalmas volt, legalább háromemeletes, Az oldalai borostyánnal voltak befuttatva, az ablakok pedig bedeszkázva.
- Tuti lakatlan - mondta Dani, és rámpillantott.
- Bemegyünk? - kérdeztem vigyorogva.
- Haver, ez nem a legjobb ötlet, a csajok már berezeltek.
A fent említettek hangos szavakkal illették Dani anyukáját és szexuális beállítottságát.
- Nyugi van-intettem le őket, még mielőtt Litta túlságosan beizgul Danira.
A fejem felszegve a házra nézve a többiekhez fordultam.
- Na mi lesz? Itt álltok kukán? - kérdeztem.
- Na menjünk.

A ház hatalmas belülről, csakúgy, mint kívülről.
- Bújócskázzunk-mondtam sejtelmes hangon.
A többiek beleegyeztek, én pedig kiélvezve a helyzet humorosságát a falhoz szorítottam az arcom.
A lányok kukán néztek, Dani meg elrohant a fenébe.
-Mi van, nem bújtok? - kiáltotta.
-De! - és a csajok visongva-röhögve futkostak körbe.
Elszámoltam 40-ig. 1..2..3..4..5..6..7..8..9..
- Fussatok!
28..29..30..31..32..33..34..35..36..37..38..39..40
- Aki bújt, aki nem megyek! - kiáltottam.
A lányok a mosdó melletti kis beugróban röhögtek.
- Megvagytok!!! - kiáltottam eléjük ugorva.
- Ááá! - sipákoltak, és fejvesztve rohanni kezdtek a fal felé.
- Ipi - apacs, 1 2 3!!!-kiáltották egyszerre.
- Dani!! Gyere, te vagy a hunyó!
Dani lerobogott a lépcsőn, nekiugrott a falnak, és elkezdett hadarni:
- Egykettőháromnégy...
- Fussatok! - ordítottam a lányokra.

Felszáguldottam a lépcsőn. A második emelet. Ez jó! A harmadik ajtót feltéptem, beugrottam, és körülnéztem. Régi, poros bútorok mindenütt. Berántottam az ajtót, és bemásztam egy szekrénybe.
Milyen röhej! Tizenhét éves létemre bújócskázok! – gondoltam - De tök izgi!
Ekkor egy sikítást hallottam, és hogy valaki beront a szobába.
- Dani? Te vagy? - kérdezem a sötéttől.
- Aha – mondta. Hallottad a sikítást?
- Igen. Szerinted valamelyik lány? - kérdezem, és Lizára gondoltam, meg Littára. Te jó Isten, mi lehetett amitől így megijedtek?
Valaki berontott a szobába. Liz volt.
- Litta... - nyögi, és felmutatott.
- A padlás? - kérdeztem, és összeszorult a torkom.
- Igen - lehelte Liz.
Felrobogtam Danit félrelökve.
- Dávid, várj! - kiáltotta, de nem álltam meg.
Felértem a padlásra, és berontottam az egyetlen ajtón.

Rettenetes volt. Litta ott feküdt a padlón, véres kezekkel.
A szeme beesett volt, az arca falfehér, és a kezében egy zöld kő. Görcsösen rángatózott, és ordított.
- Vegye már el valaki! - sikított Liz.
Odarohantam, és kitéptem a kezéből a követ. Abban a pillanatban, úgy éreztem, hogy a rekeszizmom rángásnak indult, és valahonnan egy gondolat bukkant elő az agyamban. Nem az enyém volt, mintha az agyamba pumpálták volna. Volt annyi lélekjelenlétem, hogy eldobjam a követ. A szőnyegre esett, és egy nagy foltot hagyott maga után.
Éreztem, hogy remegek - nem bírtam, elhánytam magam, ott a helyszínen. Leültem a földre, és hosszú percekig csak bámultam.
-Mi van veled? - kérdezte Dani, és falfehéren meredt rám.
Elmeséltem neki, mit éreztem, a gondolatot, ami az agyamba férkőzött, amitől megőrültem.
-A méltatlanok nem láthatják a követ. Ne engedd! - ezt suttogta a hang.
Litta is elmondta mit érzett. Ő nem hallott hangot, de úgy érezte, mintha belülről égetnék.
- Gyertek! - suttogott Liz, és egy poros könyvet tett az ölembe.
Kinyitottam a könyvet, és az első oldalon ez állt, hatalmas betűkkel.

GIMERTHOSZ KÖVE

- Gimerthosz köve? - kérdezte tanácstalanul Litta. Hát ez meg mi?
Továbblapoztam, és felolvastam.
- Gimerthosz kövét a druidák készítették. Az az ember érintheti meg, akit a druidák a kő gazdájának, a Jósnak neveztek. Reménykedtek benne, hogy valamikor egy fiú, aki élete virágában van, a haja ében, a szeme akár a fű a kő gazdája lesz, és a kő megérintése után különleges jósképességekkel lesz megáldva.
Lapoztam, és felolvastam a kőhöz a használatit:

Vevéd a követ, és két markodba helyezvén a következő varázsigét mormolod, ami a jóserővel áld meg. De vigyázz! A varázsigét csak a jós használhatja, kit így ismersz fel:

Haja ében, szeme zöld,
bőre akár a fehér föld,
Kitartó és bátor,
viszont, ámbátor
szíve nemes, tettre kész,
Erejét nem ismeri a józan ész!

Mellette pedig egy dátum van odafirkantva, cirkalmas betűkkel: a születési dátumom!

Litta fehér arccal rámutat, és hebeg:
- Te vagy... te vagy a Jós!