Tésztaföld, azaz mese pizzaimádóknak, fánkfalóknak, mákostészta-

(Vigyázat! Extrém hülye és extrém hosszú mese!)

Mindenekelőtt leszögezem, hogy semmilyen negatív érzelmekkel nem viseltetek a semmilyen tészta iránt. A mesében szereplő figurák kitaláltak, bármiféle egyezés pusztán a véletlen műve.

--------------------------------------------------------------------------------

Nem tudta, hogy került oda. Az a pillanat maradt meg utoljára az emlékezetében, mikor kinyitotta a kamraszekrény ajtaját, megbotlott és beesett a polcok közé. Mikor magához tért egy mezőn találta magát, a friss virágok illata és a madárcsicsergés ébresztette. Lassan felült, fájdalmat nem érzett, csak kissé zsongott a feje.
- Hol vagyok? -kérdezte
- Tésztaföldön - suttogták a virágok, csiripelték a madarak
- Tésztaföldön? Mi ez a hülyeség? És mi az hogy beszélnek a növények?
- Ez nem hülyeség! - sértődtek meg a virágok.
Csak most vizsgálta meg társalkodó partnereit közelebbről: a vékony szárak egyenesen meredtek az ég felé a lisztezett talajból, a hártyavékony réteslapból készült szirmok kecsesen hajladoztak a gyenge szélben...
- Aztakutyamegamája! - kiáltott fel, azzal a virágokhoz fordult
- Jaj ne haragudjatok, amiért megbántottalak benneteket, de először azt hittem csak vicceltek.
- Ez nem vicc- susogták a szirmok megenyhült hangon.
- És hogy kerültem ide?
- Honnan a francból tudjuk mi azt? - kiáltott fel egyszerre a rét
- Jól van jól van-mondta ijedten és feltápászkodott.

- Ez őrület! - gondolta magában, miközben elindult a rét szélén található erdő irányába. -Mi van itt? Tésztavirágok, tésztamadarak, lisztezett mező? Mint valami hatalmas gyúródeszka! Megijedt a gondolataitól, és gyanakodva nézett az ég felé, de semmiféle hosszúkás, hengeres, nyújtófára emlékeztető tárgyat nem látott közeledni. Hamar elérte az erdőt, és egy kellemesen kanyargó ösvényen találta magát. Mindenképpen haza akart jutni, valahogy meg kell találni a kiutat, mert nem fogja sokáig bírni. Utálta a tésztát, mindig is utálta és a legborzasztóbb rémálmában sem képzelt el magának ilyen szörnyűségeket. Beszélő tésztavirágok? Huh...

Sietett, és szerencséjére hamar az erdő másik végére, egy aprócska településhez érkezett. A falu összesen vagy 20 házból állt. Furcsán néztek rá az emberek, arcukról lerítt a csodálkozás, nem tudták elképzelni, hogy kerülhetett ide egy ismeretlen valaki csak úgy az erdőből. Csöndben nézték, amint végigment a falun és bemenekült az egyik ajtón. Pont a kocsmába.
- Jó napot!
16 sötét szempár villant. Senki nem mozdult, hasítani lehetett volna a csöndet.
- Egy pohár...
A 16 szempár tulajdonosa egyszerre kezdett el izegni-mozogni a székeken.
-...vizet kérnék.
Mindenki megnyugodott, újra visszatért az élet a kocsmába, halk sutyorászás töltötte be a kis helyiséget.
- Mondja, mi volt ez? - fordult a csapos felé.
- Hát nem tett volna jót az egészségének, ha tejet rendel. - vigyorgott a fickó- Tudja tejet csak a pizzabarátok isznak. Azokat nem szeretik itt. Látom maga új errefelé...
- Igen.
- Hát akkor nem árt, ha tud egy-két dolgot. Mindenképpen fegyverkezzen fel, nem tanácsos védtelenül mászkálni a környéken! - intette a kocsmáros.
- Miért?
- Miért? Azt kérdi ember, hogy miért? Hát még nem hallott a veszedelmes raviolikról, az álnok gyilkos pogácsákról meg a betűtésztákról?
- Nem.
- Hol él maga? - csodálkozott a fickó - Ember, értse meg, veszedelmes a vidék! A raviolik mindenkit megtámadnak, aki él és mozog. Kegyetlenek, mindent elsöpörnek, ami az útjukba kerül. Mindent. -tartott egy kis hatásszünetet- A pogácsák pedig csendes gyilkosok. Jaj annak, akit egy pogácsa megtámad. Hangtalanul lopódznak az ember mögé és böfff!
- Böfff?Nem nyissz?
- Nem, böfff! Aztán már csak arra ébred az áldozat, hogy hatalmas töpörtyűdarabokkal van tele a szája, a szeme, a füle. És már ki is rabolták. Nyomukra bukkanni lehetetlen.
- Adna még egy pohár...
A 16 sötét szempár újra mocorogni kezdett a hirtelen beállt hatalmas csendben
- ...vizet-sóhajtotta
- És a betűtészták? - kérdezte
- A betűtészták aprók, de nagyon veszedelmesek, mert hatalmas seregben támadnak és az agyunkat kábítják, nem lehet ellenük védekezni. Elkábítanak, tehetetlenek vagyunk, nem tudunk csinálni semmit ezek ellen a vérszomjas dögök ellen...Nekitámadnak az embernek, különböző ocsmányságokat vágnak a fejéhez, amitől az megdöbben, majd kétségbeesik végül őrjöngeni kezd. És nem tud csinálni semmit. Semmit! Jobban teszi, ha azonnal felkeresi a fegyvermestert a szemközti házban. - javasolta a kocsmáros és buzgón törölgetni kezdte a pultot.
Megitta a vizét, fizetett, majd a 16 sötét szempár tekintetének kíséretében kilépett a kocsma ajtaján.

Betért a fegyverboltba. Mindenképpen jó lenne megvédeni magát, ha már ilyen vérszomjas tészták rémisztgetik a környéket. A fegyvermester, egy őszes halántékú testes férfi, eleinte gyanakodva mérte végig, de mikor felvilágosította, hogy nemcsak nézelődni, hanem vásárolni is szeretne egyből jobb kedvre derült. Végigvezette a boltban, megmutatta a legújabb fegyvereket, kitért az újdonságokra, hosszan ecsetelte a krómozott spagettikanál harcban nyújtott előnyeit. Végül kiválasztott egy vasból készült horgas végű tésztaszűrőt és egy rövid tésztakést. A boltos rá akarta beszélni egy krómozottra, esetleg titániumból készült pizzaszeletelőre, de sajnos megfizethetetlen volt. Meg amúgy is az egy speciális fegyver csak pizzákra hatásos, és ekkor még reménykedett abban, hogy a vérszomjas funghi pizzákat el fogja kerülni. Az új szerzeményeivel boldogan távozott a fegyvermestertől.

Mikor kilépett a boltból megsuhogtatta a tésztaszűrőt a levegőben; pont megfelelőt választott, a nyele a kezébe simult, mintha neki találták volna ki. Jobb lett volna az alumíniumból készült, mert jóval könnyebb, de hamar átmelegszik és inkább nem akart kockáztatni. Aztán megvizsgálta a kést is, amit kapott, a penge 10 cm hosszan csillogott, nem igazi rambo-méret gondolta, de a recés él jóval veszélyesebb fegyverré tette, mint egy hagyományos evőkés. Csak most vette észre, hogy körégyűltek a falu lakói és csodálattal tekintenek rá. Elvigyorodott és bemutatott pár trükköt a tésztaszűrővel; minden egyes látványos suhintására kis közönsége lelkes tapsolásba kezdett. Úgy néztek rá, mint egy hősre!

Átvágott a fanok gyűrűjén és a szatócsbolt felé vette az irányt. Az öreg anyóka lelkesen üdvözölte és még be se tette az aprócska helyiségbe a lábát, máris zengte a legújabb termékeit.
- Kecsöpöt vigyen! - emlékeztette az anyóka mikor fizetni készült.
- Kecsöpöt?
- Igen, a legjobb a garázdálkodó száraztészta-hordák ellen, majd meglátja!
- Rendben két extra tubust kérnék.
Míg az anyóka kotorászott, tovább nézegette a polcokon lévő termékeket. Volt ott mindenféle extra dolog: aprócska oregánóágyú, bazsalikom szóró, paradicsom passzírozó, tejfel-golyócskákhoz való csúzli, sajtbomba parittya, élesztőgomba-bomlasztó porkeverék, stb.
- Ez mi? - bökött egy fogkrémes tubushoz hasonlító tárgyra
- Az? Mustár.
- Mustár? Az jó?
- Hát ritkán viszik, de ez egy speciális- kacsintott az anyóka- extra csípős finomra őrölt, egyenesen dijonból! Azért is olyan drága. Higgye el, hatásos!
- Na ezt kipróbálom, adjon ebből is egyet.

Megszabadulván szinte az összes pénzétől, de felfegyverkezve tért vissza a falu közepére, ahol a lelkendező siserehad újra üdvrivalgással fogadta. Megpróbált kitérni a jókívánságok elől, megpróbált magányba burkolódzni, de ez itt lehetetlennek tűnt. Aztán hirtelen megváltozott minden. A lakosok arcán a rémület grimaszai futottak át és falfehér arccal rebbentek szanaszét.

- Meneküljünk! A betűtészták! Meneküljünk.

Aztán meglátta! A falut minden oldalról megtámadták a betűtészták. Megjegyezte, amit hallott a kocsmában, olyanok, mint a hangyák. És mentálisan is támadnak ez teszi őket nagyon veszedelmessé. A betűtészta had pillanatok alatt ellepte a falut és látta, amint a lakosok fejüket fogva, őrjöngve fetrengenek a porban a B A R O M és A L L A T csapatok támadásaitól. Neki még menekülni sem maradt ideje. A sereg összehangoltan dolgozott, mindenki tudta merre és hova kell mennie. A hadvezéri kar -egy C S A K A T O J A S O K A T felirat megállt a falu szélén és onnan figyelte az eseményeket. De nem sokáig nézhette tétlenül a támadást, mert nemsokára egy A N Y A D és egy H U L Y E K O C S O G egység indult el a lábai felé. Érezte a mentális támadást, látta a betűket amint közelednek felé, de nem bírt megmozdulni: a gyalázó feliratok leblokkolták az agyát.

Görcsös kínokat élt át, de aztán mégis felemelte a lábait; megpróbálta szétlapítani őket. Valamennyire sikerült is, kikerült a hatás alól és a megmaradt S O G felirat fejvesztve menekült. De nem lélegezhetett fel, mert három újabb banda rontott rá. Az U G Y I S M E G H A L S Z már a lábszárán masírozott felfelé, érezte, amint rágják a vékony szövetanyagot. Megpróbálta lesöpörni őket a kezével és valamennyire sikerült is, de ekkor már a hátulról rohamozó B U Z E R A N S egység a fenekénél járt. Nem is szólva a P A P I R K U T Y A rajról, amely elterelő hadműveletként szemből támadt rá.

De nem adta fel. Hosszú elkeseredett harc után végül sikerült eltakarítani a támadókat, és még arra is volt ideje, hogy a házakból a vezérkar felé menetelő M E G V A N N A K A T O J A S O K egységektől visszavegye az elrabolt tojásokat, majd széjjelrugdossa a csapatokat. A csata véget ért, a betűtészta hordák fejvesztve menekültek, és pár pillanat múlva már nyomuk sem volt. A támadás sajnos nem hagyta érintetlenül a falut, az egyik házat félig lerombolták a támadók, és több helyen a kerítés is megsérült.

A falulakók csak percekkel később tértek magukhoz, és mikor látták, hogy a tojások megmaradtak lelkes ovációba fogtak és ünnepelték hősünket. Szerénykedett, de a tény az tény: az ő hősies viselkedése mentette meg a falu vagyonát.
- Mit vittek el? - kérdezte egy idősebb férfi, aki látszólag a falu vezetője lehetett.
- Csak egy kiló sót - felelte valaki a tömegből
- Hát ez baj, de legalább tojást nem sikerült nekik.
- Miért a tojás volt a cél?
- Mert az kell nekik. Meg só, meg víz, meg liszt. A vízzel nem tudunk mit csinálni, azt bárhonnan szednek, a só sem annyira ritka. Egyedül a liszt meg a tojás az, ami nem terem meg minden bokorban. Mi liszttel nem foglalkozunk - magyarázta az ember, majd nagyot sóhajtott: - A baj az, hogy mindig így megy, minden héten eljönnek és megtámadnak, elviszik a tojásokat. Igaz ugyan hogy tojások nélkül is megvannak, de a tojás nélküli betűtészta-harcosok - nekik sajnos nekünk szerencsére - jóval gyengébbek, mentális támadásra képtelenek, ezért erre a lépésre csak a végső esetben szánják el magukat. Szóval minél több a tojás a tésztában, annál erősebb harcosokat képesek kiállítani. És ez azóta így megy mióta Tésztaföldön megemésztetett az egyetlen igaz király: IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács. Ő igazságos volt, rendet tudott tartani a királyságban, az ilyen szemét betűtészta hordák fél napig se létezhettek, de azóta...-legyintett keserűen az ember. - Testvérviszály tört ki a trónöröklés körül és az ország szép lassan hanyatlani kezdett. A legöregebb örökös, II.MazsolásKuglóf lett volna az utód de a két kisebb - KakaósFonottKalács herceg és III.FehérKenyér herceg álnok módon a legidősebb életére törtek és egy gonosz abszolút kiszárító bűbájjal jobb létre szenderítették. Azóta két kisebbik között dúl a harc...és az országgal senki sem törődik.

- És a betűtészták még a jobbik eset-folytatta az ember-, csak rabolnak, fosztogatnak, de az élesztős tészták! Azok nagyon veszélyesek, nem ismernek irgalmat és végeznek mindenkivel, aki ellenáll nekik. Szerencsére eléggé eldugott helyen élünk, minket eddig elkerültek az efféle atrocitások, csak egyszer merészkedett a közelünkbe egy 10 fős sóskifli horda, de szerencsékre nem fedezték fel a falut. Akiktől segítséget várhatnánk azok messze laknak innen, ők rendet tudnának teremteni ebben az összevisszaságban.
- Kik azok?
- A Fánkok és a Lángosok. Ők mindig is IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács odaadó és hűséges szolgái voltak, halála után nem hódoltak be a gonosz, testvérgyilkos öccsökknek, annak ellenére, hogy élesztős tészták; megtagadták az adót és jól szervezett ellenállást hoztak létre. A két testvér néha rájuk küldött egy-egy funghi, hawaii pizza, gnocchi, spagetti sereget azonban nem tudták megtörni az ellenállásukat. De ők messze vannak tőlünk.. - mondta keserűen az ember - Csak abban bízhatunk, hogy valamikor eljutnak ide hozzánk is.

Nem volt valami bíztató a helyzet, tudta, tovább kell mennie, mert neki haza kell jutnia, és a tétlenségbe beleőrül. A falubeliek elszomorodtak, de tudomásul vették a szándékát. Összeszedelődzködött és útnak indult, megmutatták neki az irányt, hogy merre induljon. A fánkokhoz irányították, mert állítólag ott megtudhatja hogyan és miként juthat haza. Lassan elindult a kitaposott ösvényen.

Hirtelen három fős tortellini banda rontott rá. Arra is alig maradt ideje, hogy a kecsöpös tubust elővegye és bedugja az övébe. Nagyot suhintott a jobbról támadó zöldes színű, hússal töltött batyu felé a tésztaszűrővel. A fém hatalmasat csattant a támadó hasán, aki megtántorodott és tartalmát egy hangos BLUGGY hang kíséretében a földre ürítette. De nem lélegezhetett fel annak ellenére, hogy ártalmatlanná tette az egyik támadót, mert a piros, gombával töltött és a sárga, sonkával töltött vérszomjas tészta egyszerre ugrott neki. Nyálkás kezeikkel, éles fogaikkal próbálták meg leteperni, de ő sem maradt rest: hirtelen előkapta a kecsöpöt és egy jól irányzott löketet küldött a gombával töltött támadó felé, mialatt a tésztaszűrővel alaposan kupán vágta a sonkás tortellinit.
-Megvakultam! Megvakultam! - üvöltött fel a tészta, és megpróbálta kivakarászni a szemeiből a piros masszát, de ő sem tétlenkedett, kihasználta az alkalmat és egy jól irányzott vágással felhasította a tésztát, amelynek gombás tartalma szétfolyt a földön.

A harc véget ért, támadói tölteléktelenül hevertek szanaszét. Átkutatta a tésztatetemeket, de pár csipetkebombánál többet nem talált náluk. Még mindig zihált, és megpróbált megnyugodni. Lassan letörölgette a tésztaszűrőről a nyálkás maradványokat, lepucolta a kését, majd összeszedelődzködött és továbbindult.

Most már óvatosabb lett. Eddig nemigen akarta elhinni a vérszomjas tésztákról szóló mendemondákat de most már kénytelen volt hinni a saját szemének. Az erdő egyre sűrűbb lett, a fák között csak itt-ott pillantotta meg az eget.

- Penészicus totallicus!

A harsogó hangra pillanatok alatt megpördült. A látvány szinte megbénította. Egy hatalmas funghi pizza állt mögötte, két óriási gombával a kezében és épp le akarta ütni őt. De egy szemvillanás múlva kékes foltok kezdték beborítani a testét, a selymes, pihés szőrök pillanatok alatt teljesen elborították a pizzát, amelynek arcára ráfagyott a sikoly és egy másodperc múlva már tehetetlenül feküdt a földön.

Az egyik fa mögül egy szürke köpenybe burkolódzott fahéjas palacsinta lépett elő.

- Ha egy picit kések te már gombáktól beborítva paradicsomos balzsamban feküdnél a földön.
- Köszönöm – rebegte alig hallhatóan
A palacsinta elnevette magát
- Ugyan! Nem kell annyira megilletődni. Túl vagyunk rajta! Vége! -mondta barátságosan és hátba veregette hősünket. -Cinnamon vagyok!
- CsipSpaKal. -felelte.
- Hallod-e szép kis neved van-vigyorgott a palacsinta
- Nem tudom mi a nevem, ezt adták a faluban. Mit jelent?
- Ez tésztául van, és azt jelenti, hogy MesszirőlIdetévedtFogalmaSincsHonnan.
- Hmm...
Szótlanul bandukoltak egy darabig.
- Mi járatban? -kérdezte a palacsinta
- Haza akarok jutni és elindultam a fánkokhoz, hátha ők tudnak nekem segíteni. Legalábbis a faluban ezt mondták.
- Hát igen, a jó öreg fánkok. Mindig is segítőkészek voltak. Csak mostanában kicsit rájuk jár a rúd.

Hősünk nem válaszolt mire a palacsinta hosszan beszélni kezdett:

- Tésztaföld már megszületésekor sok-sok népnek adott otthont, akik sokszor kerültek összetűzésbe a szomszédaikkal. Amikor IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács jutott hatalomra, megpróbált egységet teremteni, kerekasztal beszélgetésekre hívta a különböző népek vezetőit és megpróbált közvetítő lenni a problémás kérdésekben. Ez sikerült is neki, mindenki megértette, hogy a legjobb a békés együttélés. Rendet teremtett Tésztaföldön; ez irtózatosan nagy sikernek számított, hiszen ősi ellentétek feszültek a különböző csoportok között. Csak hogy egy példát említsek: a zsömlék utálták a kifliket, mert míg ők csak vizes zsömlék voltak, addig a kiflik társadalma tejes kiflikből állt és ez kisebbségi
érzéseket okozott a zsömlék között, ami miatt állandóan fújtak a kiflikre.

Lassan bandukoltak tovább az erdőben.

- Virágzott a kereskedelem, az országban béke honolt. Ekkor rendezték meg az első TésztaOlimpiát is, amelyen mi palacsinták két aranyérmet is nyertünk: egyet töltelékemelésben, egyet pedig tortakészítésben . – mondta büszkén a palacsinta- De visszatérve a témához. Az igazságos nagy király egyetlen hibát követett el, megbántotta a III.MákosNudlit a nudlik vezetőjét. A nudlik és a gombócok ezután eléggé kimértek voltak Tésztaföld többi népével szemben, háborúskodásra ugyan nem került sor, és szerencsére a béke is megmaradt. Többször megpróbálta, helyrehozni a hibát, de a nudliherceg hajthatatlan maradt. Aztán a király meghalt és testvérviszály robbant ki az örökösödés körül. Azóta elromlott minden. Újra fellángoltak a népek közti ellenségeskedések, kisebb háborúk dúltak a Liszt meg Élesztőföldekért, álnok cselszövések bolygatták fel a királyi udvart. Mindenki hatalmat akart…

Egy óriási mezőre értek, melyen nagy fehér zsákok domborodtak meglehetősen szabályos sorokban.
- Ez mi?
- Lisztföld. Tavasszal kezdenek el dagadni a zsákok és nyár végén már lehet is leszedni. Ha jó az időjárás, akkor télen még egyszer lehet aratni.

- A fánkok és a lángosok voltak azon kevés népek egyike, amelyek a nagy király halála után is próbálták megőrizni a békét, de nem sikerült nekik. TejszínhabosKépviselőfánk, a vezetőjük bölcs, értelmes tészta, a barátom, sosem volt képes aljas kompromisszumokra. Viszont a területeiken hatalmas, jó minőségű földek vannak, amelyekre mindenki rá akarta tenni a kezét. A fánkok felvették a harcot, de nem sok sikerrel.
- És ti, palacsinták?
- Mi magányosan mászkálunk, védjük a jót, üldözzük a rosszat, amolyan tésztaföldi Robin Hoodnak számítunk. Népem erősen megfogyatkozott, alig maradtunk páran.
- De miért?
- Hát tudod ennek több oka is van. Utáltak minket, mert szinte sebezhetetlenek vagyunk.
- Sebezhetetlenek?
-I gen, ránk nem hatnak a különböző töltelék átkok, nem tudnak megsebezni minket se csokibombával, se tejfölgolyóval még lekvárpisztollyal sem. Nem hat ránk a kiszárítás átok sem. Csak a penész. Az minden tészta legrettegettebb ellensége.
- És?
- És ezért nem volt sose nyugtunk, nem volt számunkra békés lét. Mindenki a titkunkat akarta megtudni, miért vagyunk olyanok amilyenek. Nem árultuk el, és ezzel megpecsételődött a sorsunk, földjeinket elfoglalták, falvainkat szétdúlták. Az igaz, nagy király IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács megpróbálta a lehetetlent, újra otthont teremteni nekünk, de nem sikerült neki, számkivetettek maradtunk. Az a pár palacsinta, aki még kószál Tésztaföldön, talán már sose alkothat újra egységet - sóhajtott egy nagyot Cinnamon.

Több napon át meneteltek, míg végre elérték fánkföld határát. Hősünk rengeteg dolgot megtudott a TésztaBirodalomról. Többször is keveredtek csatákba kisebb cannelonni és ravioli bandákkal, de Cinnamonnal az oldalán senki sem állhatott az útjukba.

- Na ifjú barátom, most itt elválnak az útjaink. Remélem sikerrel jársz! Bármikor hivatkozhatsz rám! -mondta a palacsinta mikor egy útelágazáshoz érkeztek.
- Viszlát! Köszönök mindent! Én pedig bizakodom abban, hogy a palacsinták még újra megtalálják a hatalmas serpenyőt és az olajban, tejben, lisztben gazdag földeket.

Egyszerűbben jutott el a fánkok vezetőjének rezidenciájához, mint gondolta volna.

- És hogy van a jó öreg Cinnamon? -kérdezte barátságosan TejszínhabosKépviselőfánk- Ő miért nem jött?
- Nem mondta.
- Biztos valami fontos dolga akadt. Sosem hagyná ki hogy meglátogasson.
A fánkvezér abszolút bizalommal viseltetett iránta, meg sem fordult a fejében, hogy esetleg gonosz szándékkal férkőzött a közelébe. Úgy látszik Cinnamon neve minden kétséget eloszlatott. Mikor előadta mi járatban van, a képviselőfánk megértően bólogatott.
- Azt hiszem, tudunk neked segíteni, de várnod kell, mert most sokkal fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva. Fánkföld eljutott a tűréshatár szélére, nem hagyjuk, hogy a gonosz hercegek hadai elsöpörjenek minket. És meg kell értened: ez most számunkra mindennél lényegesebb! Most éppen a tanácskozásra tartok, ahol megbeszéljük mi tévők legyünk. Ha gondolod, tarts velünk ifjú, Cinnamon barátja.

A teremben már várták a fánkot. TejszínhabosKépviselőfánk bemutatta őt az asztalnál helyet foglaló tésztáknak, akik halk morajlással vették tudomásul, hogy Cinnamon barátja. Úgy látszik a fahéjas palacsintát jól ismerték errefelé.
A tanácskozáson megvitatták a lehetséges megoldásokat, de nem találtak más kiutat, mint a háborút. Viszont az ellenfél csapatai jelentős túlerőben voltak.

- És miért nem kértek segítséget a mákföldi Nudliktól, meg a Gombócoktól? -vetette fel
- Huh-mordult fel az egyik csörögefánk - Azoktól? Azok sosem voltak rendes tészták! Csak ...csak...krumplistészták.
A krumplistészta szót nagyon nehezen préselte ki az ajkai közül, szavaiból csak úgy sütött a megvetés.
- Ne légy már ennyire ellenséges velük!- vetette fel SajtosTejfölös, a lángosok tábornoka
- De igen! Sosem tartoztak közénk! Elfelejtetted mikor a nudlik beárultak, összeesküvéssel vádoltak minket, csupán azért mert irigykedtek ránk? Vagy amikor a gombócok letarolták az egyik legnagyobb élesztőföldünket? Csak az mentett meg, hogy IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács átlátott a tervükön! -csattant fel ellenségesen a csöröge. -Amúgy tudom miért véded őket-pillantott sötéten a lángos felé- a hülye barátaid, a krumplislángosok miatt!
- Vigyázz a szádra! -ugrott fel SajtosTejfölös a helyéről és kirántotta a fokhagymaszórót az övéből, mire a csörögefánk is előhúzott egy lekvárpisztolyt.
- Hé, hé, hé nyugalom, nyugalom! - állt fel Képviselőfánk - Nekünk össze kell fognunk, nem ellenségeskedést szítanunk!

A két kakaskodó kelttészta lassan visszaült a helyére de a megbeszélés végéig már nem szóltak egymáshoz.
- Van abban valami megfontolandó, amit fiatal barátunk felvetett-fordult a csörögefánk felé a képviselőfánk- Ha összefognánk velük, jóval reménytelibb lehetne a tervünk.
A csöröge felmordult, de a herceg leintette
- Tudom, tudom hogyan viseltetsz irántuk, de próbálj meg logikusan gondolkodni! Csak így van esélyünk a végső győzelemre ha szerzünk még szövetségeseket! Gondolkodj! Kiket kérjünk meg? A Cannelonnikat? Vagy a Nagykockákat? Esetleg azt a pár apró csoportot kiknek semmilyen harci tapasztalatuk nincs, mint a Túrós Batyuk, meg a Kakaós Csigák?
- Azok pökhendi, beképzelt népek - jegyezte meg a csöröge- Csak a kis saját életük érdekli őket! A Cannellonik meg gyávák!
- Na látod! Senki más nem marad, úgyhogy kérlek törődj bele, követeket fogunk küldeni a Nudlikhoz. Elvégre nekik is érdekük, hogy békében élhessünk.
- Ám legyen, de én szóltam előre! -dünnyögte a csöröge.
- Fiatal barátunk, elvinnéd az üzenetünk? -fordult hozzá a Képviselőfánk
- Hát... igen - egyezett bele a vissza nem utasítható kérésbe
- Remek, akkor kérlek haladéktalanul indulj útnak, mert minden perc drága.
- Rendben.
Tejszínhabos Képviselőfánk egy rétestésztahártyára írt pár sort, lepecsételte majd átadta neki.
- Vigyázz rá! Ha elveszted nem fognak hinni neked. Nagyon bizalmatlanok. Nem akarom, hogy egyedül menj, ezért biztonságból adok melléd négy Galuskát, akik segítenek, ha bármiféle gond lenne az úton. És ezt is tedd el! -mondta majd egy színarany, 25 centis pizzaszeletelőt nyújtott át neki -Még szükséged lehet rá!

Azzal kilépett a szobából és odaszólt valamit az egyik őrt álló makaróninak aki azonnal elrobogott és pár perc múlva már loholt is vissza nyomában a Galuska harcosokkal.

- Jó utat és bízunk benned, reménykedünk hogy sikerrel jársz!

Elindult a Galuskákkal. Az út, mely előtte állt nem volt veszélytelen, a térképen áttanulmányozta a terepet. Fánkföldet és Nudliföldet nagy távolság választotta el egymástól, és több olyan területen is át kell majd vágnia, ahol teljes a káosz, és a gonosz királyöccsök seregei garázdálkodnak mindenfelé.

A hatalmas völgy úgy terpeszekedett el alatta, mint egy zöld teknő. A szemközti hegyeken túl már Nudliföld várja, odáig kell eljutnia. Szerencsére eddig semmilyen probléma nem adódott útközben, a Galuskák morcos hallgatásba burkolództak, de ez cseppet sem zavarta, lekötötték a saját gondolatai, abszolút nem volt kedve beszélgetni. Hosszú menetelés után leértek a völgybe, átvágtak a folyón és elindultak a hágó irányába. Hirtelen egy hatfős funghipizza csapat állta útjúkat. Vezetőjük egy 40cm-s TengerGyümölcseiPizza gúnyosan nézett végig a társaságon.
- Na nézd csak, a kis nudlik! -vigyorgott
- Nem vagyunk nudlik! -csikorgatták a fogukat a Galuskák, akiket vérig sértett hogy összetévesztették őket a nudlikkal
- Akkor mik vagytok kis nudlik? - kérdezte gúnyosan a TengerGyümölcseiPizza
-Galuskák!

Kirobbant a nevetés! A pizzák paradicsomos hasukat fogták a röhögéstől.

-Galuskák! Ez jó poén, kis nudlik. Ez jó! -nevetett a főnök.

A Galuskák tehetetlenül álltak a helyükön, izzottak a haragtól, de türtőztették magukat: a feladatuk a hírvivő megvédése volt mindenáron.

- És hova, hova? - förmedt rájuk a bandafőnök.
- Csak ide Nudliföldre.

Most szólalt meg először. Hangja határozottan csengett.

- Na nézd csak! Egy nagy nudli! Vagy te is galuska vagy? Esetleg csak simán galus?

Erre újból kitört a röhögés. Nem válaszolt, hanem megpróbált továbbindulni.

- Hohó! Lassan a testtel nudlik! Ti nagyon gyanúsak vagytok nekem. Fogjátok el őket! -adta ki a parancsot a 40 cm-s tésztafőnök.

A hat bandatag egyszerre rohant rá a kis csapatra. A Galuskák apró termetük ellenére derekasan küzdöttek, ő pedig előkapta az arany szeletelőt és a közelében álló funghipizzának esett. Kaszabolt jobbra-balra megpróbált kitérni a gombás-paradicsomos bombák elől, de többször is eltalálták. Nem hátrált meg, határozott mozdulatokkal nyiszálta a pizzát és nemsokára ellenfele nyolc darabban hevert a földön. Nem állhatott meg, még három funghi tartotta magát rendesen. Sajnos egy Galuska elemésztetett, de lassan átvették a harc irányítását. A TengerGyümölcsiPizza arcáról eltűnt a gonosz, gúnyos vigyor és most már ő is beszállt a harcba. A hatalmas polipkar darabok, kagylóhúsok, tintahalkarikák susogva száguldottak a hősünk felé de szerencsére el tudott előlük hajolni. Az egyik paradicsombomba ugyan eltalálta, öklendezni kezdett, de hamar megszabadult a szósztól és előkapott egy maréknyit az extracsípősdijonból majd a pizza felé dobta. A sárga anyag a tésztának csapódott, majd lassan elkezdte szétmarni; egyre nagyobb lyuk tátongott a pizza közepén.

Az gyorsan egy paradicsomszósz bűbájjal megállította a hasadást, majd menekülőre fogta a dolgot.
- Megálljatok nudlik! Ezt még megkeserülitek! -harsogta és eltűnt.

Két galuska bevégeztetett egy súlyos kiszáradásban szenvedett, de megnyerték a csatát. Megpróbáltak vizet keresni és szerencséjükre találtak is egy kis forrást, ahol a gyengélkedő Galuskát megitatták. Beletelt egy kis időbe míg erőre kapott annyira, hogy tovább tudjanak menni.

Nemsokára elérték Nudliföld határát, ahol már nem kellett tartaniuk a pizza bandáktól. A határon posztoló két morcos mákos nudli először nem akarta őket beengedni, de mikor megmutatták TejszínhabosKépviselőfánk levelét, szabad utat kaptak.Többször is megállították őket, de a levél mindig csodákat művelt. Végre valahára elérték a nudli herceg rezidenciáját.

Hamar III.MákosNudli elé kerültek, aki mogorván olvasta végig a levelet, majd a követhez fordult
- És miért gondolta TejszínhabosKépviselőfánk, hogy segítünk?
- Mert úgy véli, bölcs herceg, hogy a népednek és neked is eleged van már az ellenségeskedésből. A nemes cél érdekében kéri összefogásodat, hogy megmentsétek együtt ezt a földet a gonosz uralmától.
- Hah...na persze most mikor baj van, akkor kell a segítségünk! Eddig felénk se néztek! Fújtak ránk, mert krumplistésztákhoz tartozunk-felelte komoran a király, majd fel-alá kezdett járkálni.
- Bizonyos engedményekre is hajlandóak.
- Mégpedig?
- Átengedik neked királyom, a hatalmas krumpliföldeket az északi határnál, és a mellettük elterülő RétesLiszt földekből is kapnál egy nagy darabot.
-Nem hangzik rosszul...egyáltalán nem hangzik rosszul. Főleg mióta III.FehérKenyér herceg csapatai garázdálkodnak a mi földjeinken...Ez az a terület, amelyet az a jó minőségű talaj borít? -kérdezte élénken a király
- Az, az, igen.
- Rendben. Holnap megadom a válaszom, addig térj nyugovóra.
Azzal egy kézlegyintéssel elbocsátotta. Másnap korán reggel újra a király előtt állt.
- Vidd levelemet TejszínhabosKépviselőfánknak. Én is úgy gondolom elég a veszekedésből, nekem is érdekem, hogy végre béke legyen, és nyugodtan élhessünk egymás mellett. Megpróbálok felülkerekedni a régi sérelmeken.
- Bölcs döntés tőled III.MákosNudli.
- A levelemben le van írva minden, mikorra és mekkora nudli illetve gombócsereget tudok kiállítani és egyéb részletek, amelyek nem rád tartoznak. Most távozhatsz.

- Remek. Nagyszerű! -mondta elégedetten TejszínhabosKépviselőfánk, mikor a gyűlésen felolvasta III.MákosNudli üzenetét.
- A hatezres szilvásgombóc és az ötezres nudli had igen jelentékeny erő- szólalt meg SajtosTejfölös- főleg ha hozzávesszük, hogy ezek már a legújabb módszerrel, biokrumpliból készülnek.
-Biokrumpli!-mordult fel a csörögefánk- És akkor mi van?
-Az van te lekvárbuzi, hogy sokkal ellenállóbbak, mint a régebbiek. Mind mentálisan, mint fizikailag- felelte a lángos.
- És mi hogy állunk? -kérdezte Képviselőfánk.
- 9000 fokhagymás lángos van jelenleg a SósKeltTészták hadosztályon belül, míg az Édes oldalon 4000 csöröge, 2500 képviselőfánk, mintegy 60 piskótatorta és 6000 szalagos fánk, plusz 4200 lekváros donut zsoldos. - felelte a CsokisPiskóta.
- Hm nem rossz -jegyezte meg a Képviselőfánk - És ha jól tudom ezek a csapatok már az új földekről termelt élesztőből készülnek.
- Igen- felelte a CsokisPiskóta - És így sokkal ellenállóbbak a penésztámadások ellen.
- És arról a 2400 linzerről se feledkezzünk meg, akiket a hegyi népek ígértek a minap. -mondta Képviselőfánk
- És az ellenfél? -tudakolta a lángos
- Az adataink bizonytalanok -felelte a farsangi fánk - Egyes értesülések szerint a pizzák létszáma eléri 35000 főt ráadásul ebből kb. az egyharmada a különlegesen harcképes sajtmártásos pizza.
- És még van az a rengeteg aljanép -mondta a csöröge
- Igen. Ott vannak a kiflik, a zsömlék, a kenyerek, a tortellini bandák, a pennék, a pogácsák is. - felelte a farsangi fánk
- A kiflik és a pogácsák együtt? -tette fel hősünk a kérdést és elmesélte mit hallott a két népről az egyik ivóban:

A nudlihercegtől hazafelé megálltak az egyik útszéli söntésben pihenni. Miközben a vizét itta egy kifli telepedett melléje, aki üzletelni akart vele: különböző apró-cseprő dolgokat próbált rásózni és nemsokára már Tésztaföldről beszélgettek. A kifli dühös arccal fordult felé.
- Kenyérföld addig volt békés, míg a nagy király, IV.KakaóvalTöltöttMazsolásKalács élt. Utána következő anarchia hónapok alatt tönkretette, amit a nagy király felépített. A pogácsák kihasználták a helyzetet és háborút indítottak ellenünk; sikert sikerre halmoztak, hatalmas kifli csapatok tűntek el. Aztán feltalálták a legrettegettebb dolgot, amitől minden kenyér, kifli, zsömle retteg: a prézlit. El tudsz képzelni kegyetlenebb véget egy kifli számára, mint a prézli? Amikor testedet lereszelik, apró morzsákra szaggatnak? Amikor a kín járja át minden porcikádat?
A kifli remegett a dühtől, látszott hogy nagyon uralkodik magán.
- Tessék, nézd meg! -mondta és a lábára mutatott, azaz csak a lába felé, mert a sercli hiányzott.- Majdnem én is erre a sorsa jutottam, de csodával határos módon megúsztam.
Nagyot húzott az élesztőpálinkából.
- Ezzel üzleteltek, eladták az embereknek, akik egyre több és több prézlit igényeltek. És a legrosszabb az egészben, hogy nem azonnal szárítanak ki, hanem hagynak hosszú napokig senyvedni, lassan veszíted el a vizedet, sínylődsz és mindig azt várod mikor jön már a hideg acél reszelő! Mennyivel emberségesebb lett volna a penészátok, vagy legalább a teljes kiszárító átok használata, de hát a pogácsák nem értenek az ilyesmihez......-legyintett bosszúsan.
- Nem is tudom miért állok egyáltalán szóba veled...te... ember, te panírimádó!
- Mindig natúrszeletet eszem! -védekezett hősünk.
- Nah persze - felelte sötéten és gyanúsan méregette a beszélgetőpartnerét.
Egy hajtásra kiitta a poharát
- Hé kocsmáros, még egyet! -kiáltott- Sose bocsátottunk meg a pogácsáknak, sose!

- Az érdekeik közösek, ezért férnek meg együtt. -magyarázta TejszínhabosKépviselőfánk - A tény az, hogy mindketten ellenünk vannak, és sajnos nem számíthatunk arra, hogy egymásnak esnek...
- És ha már az aljanépekről beszélünk, ne feledkezzünk meg az álnok, kétszínű spagettikról sem! - vetette fel CsokisPiskóta.
- Na persze, azok a mocskok! Még most is dühös leszek, amikor arra gondolok, hogy elárultak minket. -fortyant fel a csörögefánk
- Mi történt?
- Anno nem volt semmi bajunk velük, nem feszült nagyobb ellentét Fánkföld és a Spagetti Birodalom között, de mikor meghalt az egyetlen igazságos királyunk elszabadult a pokol. Lepaktáltak a gyilkos testvérekkel és bármit megadtak volna azért, hogy megkaparinthassák a lisztmezőinket, amikre már régóta fájt a foguk. Ez kapóra jött a gonosz KakaósFonottKalács hercegnek és rozskenyér csapatokat bocsátott a spagettik rendelkezésére, cserébe viszont azt kérte, hogy öljék meg Fánkország királyát. Makaróniba bújtak és beférkőztek közénk. Az utolsó pillanatban derült csak ki az álnok terv. Bolognai mártással akarták ártalmatlanná tenni álmában királyunkat, de a palotaőr időben értesített minket így le tudtuk leplezni a galádokat. Érted, bolognaival! Nem valami gyengébb szerrel, mint pl. sima paradicsom szósz, hanem egyből a legerősebb méreggel. Az álnok kígyók! -csapott dühösen az asztalra.
- Még szép hogy bolognaival, hiszen tudták TejszínhabosKépviselőfánkról, hogy végzetes darálthús allergiája van! A sima szósszal nem értek volna el sokat.
- Ráadásul messze földön hírhedtek különös kegyetlenségükről. A spagettikkel nem jó ujjat húzni, láthatta mindenki mi történt a Nagy Carbonara Lázadás idején.- jegyezte meg a farsangi fánk

Mindenki komoran bólogatott, de mikor meglátták hősünk tanácstalan arckifejezését a farsangi fánk magyarázkodni kezdett:
- Eleinte csak néhány spagetti tűnt el a birodalomban, de aztán egyre több helyről jelentették, hogy az emberek többsége fellázadt: gombával és sonkával támadták meg a portyázó spagetti csapatokat, és mielőtt felocsúdhattak volna már meg is ették őket. Egyre nagyobb lett a káosz és a spagettik segítséget kértek a szomszédos Kenyérföldtől, így sikerült is hosszas küzdelem árán kovászba fojtani a lázadást. A spagettik bosszúért lihegtek, rengeteg embert húztak spagettibe, mindennaposak voltak a spagetti statáriumok, egymást érték a spagettival halálra etetés kivégzések. Szörnyű dolgok történtek akkoriban.

- A nudliherceg azt írja, hogy pár napon belül rendelkezésre tudja bocsátani a sereget, persze minden attól függ, hogy a hatalmas üstökben milyen gyorsan forr fel a víz. De megígéri, hogy megtesznek minden tőlük telhetőt.-törte meg a komor csendet Képviselőfánk-Addigra mi is készen leszünk, remélem a linzerek ideérnek, és talán még tudjuk a lángoshadat növelni pár ezer fővel.
- Pár ezer sok!-vetette közbe a lángosok tábornoka
- Miért?
- Mert kevés az olaj.
- Jah, persze, a Gnocchik megcsapolták a vezetéket. Azóta sem tudtuk visszafoglalni az olajfinomítót?-fordult az egyik hadvezéréhez a fánkkirály.
-Sajnos nem, de úgy döntöttünk, nem áldozzuk fel a seregek nagy részét, inkább a döntő, összehangolt támadásra koncentrálunk. Szerencsére olajtartalékaink még kibírják egy darabig - felelte SzalagosFánkTábornok.

A tanácskozásnak vége szakadt. A következő napok a lázas készülődés jegyében teltek és nemsokára felvirradt a csata napja.