Történetek

Sziasztok!
Ez az első olyan novellám, amit ide rakok fel. Remélem, tetszeni fog. Egy kicsit talán rémisztő is lehet, és szomorú.

Riasztóan nagy kérdések és megfelelő válaszok. De a félsz ott van legbelül, mélyen elrejtve.

Hétköznapok és kétségek. Elég vagyok? Elég vagy?

Ennyi év alatt eggyé váltam a faluval, a népével. Közöttük lehetnek ártatlanok, hisz nem mindenki volt ott, de én nem lehetek az. Én nem tudtam megmutatni nekik a hit világát. Én nem tudtam nekik olyan életet adni, ami ellen nem kell lázadniuk. Az én Istenem nem védte meg őket, amikor a vörösök bevonultak.

...amikor utat nyitottak a gyűlöletüknek, azt nem parancsra tették, hanem önként. Lelkesen. Amikor elindultak a kastély felé, hogy kifosszák, megpróbáltam eléjük állni, de ahogy közeledtek felém, megijedtem. A hang a torkomon akadt, lebénult a testem. Csak álltam, hagytam, hogy szó nélkül kikerüljenek és menjenek pusztító útjukra. Megéreztem, hogy évszázados gyűlölet munkál bennük, nincs se ember, se Isten, aki meg tudná őket állítani. Ebben a pillanatban értettem meg a Sans-culotte-tok...

Egy váratlan lehetőség. Egy hétvégi kaland. Hogy mi lesz egy hétvégi kalandból? Évi élete igazán fordulatos, s talán irigylésre méltó is. Vagy mégsem ennyire egyértelmű a helyzet?

A templom olyan volt, mint a vidéki templomok általában, aki egyet megérzett, már ismerős mindegyikben. Öreg, időtlenség illat, keményre vasalt ministránsruhák, megszentelt paraszt barokk bútorok, a márvány szenteltvíztartó oldalán kikristályosodott só szemcsék. A sekrestye közepén sötétre barnult feszület, alatta a pápa és a püspök képe.

Vajon megérte a kaland? Úgy tűnik, igen. Vagy mégsem?

2011-ben Romániában voltam kiküldetésben. Többször is magával ragadott a gondolat, hogy levágatom a hajam,de mindig az utolsó pillanatban meghátráltam.
Ez a történet arról szól amikor végre megtettem, úgy és ott ahol nem is gondoltam soha. Ha téged is foglalkoztat ilyen gondolat, tedd meg, hogy megérezhesd azt amit én éreztem.

"Alma türelmetlenül várakozott, hogy Tori hazahozza Johnnie-t. Már összepakolt, mióta Tori szólt neki, hogy Johnnie-nak tervei vannak, ezért készítsen össze pár dolgot. Amikor meglátta a ház előtt lefékező kocsit, azonnal az ajtóhoz rohant.
Johnnie alig nyitotta ki az ajtót, a felesége rögtön a nyakába ugrott és lángoló szenvedéllyel megcsókolta. Johnnie-nak önmagával is meg kellett küzdenie, hogy elszakítsa magát a mexikói nő ajkaitól. Belenézett Alma gyönyörű barna szemeibe,...