Alex aludt délelőtt, semmi nesz nem szűrődött ki a szobájából, míg Ketie, a kicsivel töltötte az idejét. Különböző neveket sorolt fel magában, de nem tudta, mi illene a bébihez leginkább. A kerek arcocskája, a pufi kis öklök, jó érzéssel töltötték el, ahogy a babaillat és a nevetésnek látszó kis grimaszok is. Amikor a tízórai etetés után elszenderedett a csöppség, egyszerű kis dalocska, és némi ringatás hatására, Ketie úgy döntött, a hűtőben talált tojásokból rántottát készít és visszavonul, mert bizonyára a nyomozó a hétvégét otthon tölti és a világért sem akart túl sok időt eltölteni vele egy helyiségben. Szomorú lett, amiért nem tartott táskájában egy jó könyvet, az első ötletét pedig, hogy keressen egy hírlapárust a környéken, elvetette, nem merte magára hagyni a csecsemőt.
Amikor már megreggelizett és eszelős módjára többször is megnézte a gyereket, hogy minden rendben-e vele, az előszoba nagy, tükör felülete vonzotta magához. Nézegetni kezdte magát, mintha először szembesülne képmásával. A kritikus szemrevételezés, persze Alex miatt történt, aki annyira megbántotta és megsértette a női önérzetét. Csak azért, mert ő egy macsó, egy eszeveszetten jóképű pasi, aki körülményei és külseje miatt a parancsoláshoz van szokva, és ahhoz, hogy döntsön mások felett. Miért akarja megmondani az a beképzelt alak, ki a szép, a vonzó nő? Tényleg olyan csúnya és semmilyen lenne, mint ahogy a férfi azt hajnalban lefestette?
Először az arcával szembesült, a nagy, barna szeme őzgida módjára tekintett a világra, hosszú, sötét szempillák, természetesen szép ívű szemöldök. A lélek tükre letudva, ötös, a legjobb pont. Egyenes, finom vonalú orra se nem kicsi, se nem nagy, megjárja, az arcformája ovális, de nem túl hosszú, épp a legvonzóbb forma, remek. Ketienek kifejezetten tetszett, ahogy a telt, duzzadt szája is. A haja valóban csak sima barna, és egyenes szálú, a háta közepéig érő. A lány nem látta magát szürke egérnek, bár némi smink és egy csábos mosoly bizonyára többnek láttatja. De mit tegyen, ha nem az a fajta, plázába járó, és örökösen kirakatokat bámuló nőtípushoz tartozik, mint valószínűleg a férfi legtöbb nőismerőse?
Megrázta a fejét, egyre szomorúbb lett, amiért Alex csúnyának titulálta. Egészen elment a kedve mindentől, nem értette, miért vannak a szőkék előnyben. Aztán az alakját nézte végig, a nadrág formás és hosszú lábra tapadt, kopott pulóvere messze állt a szexistől, de a közepesnél talán kicsit nagyobb, kerek formájú melle melltartó nélkül is szépen domborodott ki alóla, a karcsú dereka pedig nőiessé tette a nem túl széles csípőjét. Lehetne sokkal dekoratívabb, de érdemes? Akar ő olyan kapcsolatokat, ahol csak az számít, ki mennyire vonzó külsejű? Ha utcanőnek öltözne, az Alex féle férfiak kívánatosnak tartanák, számba vennék? És vajon az boldoggá tenné?
Ketie sejtette, hogy bizony nem öltözik túl csinosan, más a helyében kihangsúlyozná szép vonalait, bájos arcát, talán a haját is valami intenzívebb színűre festené, igaz neki tetszett a barnasága, az érett gesztenyére emlékeztette.
Ketie keze a pulóver alá siklott, a mellére, hogy kissé megemelje, és azt bámulja a tükörben, vajon jól állna-e neki, ha push up melltartót viselne. Vajon úgy tetszene Alexnek?
Pont abban a pillanatban nyílott a fenyő és színes üveg-kazettás bejárati ajtó, egy szőke, magas, fiatal férfi lépett be, akinek kulcsa volt a lakáshoz. A kezében súlyosnak tűnő sporttáska, de csak tartogatta, megkövülten és földbegyökerezett lábbal bámulta az önmagát fogdosó lányt, mert az szuper szexin nézett ki, ahogy önmagához ért.
Ketie, amint meglátta a tükör sarkában felbukkanó, copfos alakot, a döbbenettől kihagyott a szíve egy ütemet. A másik valami hihetetlen kék szemmel nézett a világba, pontosan akkor rá, amitől szinte megbénult, pedig mellét fogta feljebb emelve, mintha a tenyere melltartó kosár lenne. Azt hitte, hogy vége a világnak, nem emlékezett, annyira nagyon kellemetlen helyzetre, mint az éppen megtörtént, az idegen valószínűleg önimádó szukának gondolta. A szerencsétlen rajtakapást is a pökhendi Alexnek köszönhette! A dermedtségéből egy nagyon is ismerős hang ébresztette fel, aminek a gúnyos éle, tőrként hasított gyomrába. Alex ugyanis éppen akkor indult le az emeletről, amikor húszéves fia betette maga után az ajtót, aki fiatalkori kapcsolatának gyümölcse, és rossz szokása szerint, a legváratlanabb pillanatokban bukkant fel a kontinens túlsó végéről.
– Szép kis bemutató, mondhatom! Megint csak nem hazudtolta meg magát! A fiamra azonnal az érkezésekor kiveti a hálóját. Tudja, ha nagyon szépen megkér, hogy nagy hiányban szenved, esetleg segítettem volna magán! – Az utolsó mondatot Ketie közvetlen-közelről hallotta, ugyanis addigra a felháborodott férfi a hatalmas lépteivel oda ért mellé. A lány csak ekkor bírta kihúzni kezét a felsője alól, és ekkor vett lélegzetet is. Alex durván maga felé rántotta őt, szemében legalább egy kilónyi megvetés.
Reggie is kiengedte a mellkasában felgyülemlett levegőt, és próbált úgy tenni, mintha a kínos jelenet nem történt volna meg.
– Apa, bemutatnál, és elmondanád, mi folyik itt? Ha jól értem, a hölgy nem is a barátnőd, ahogy első pillanatban gondoltam.
– A hölgy, házi őrizetben van! Egy csúnya haláleset történt, egyedülálló, alkoholista anya, aki maga után hagyott egy hozzávetőlegesen három hónapos gyereket. Ketie – mutatott a lányra Alex – találta meg a holttestet, de ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekre hétvégén ő felügyeljen, mielőtt a otthonba visszük. A kicsi majd ott marad, amíg ki nem derül, van-e élő hozzátartozója, vagy megtaláljuk-e az apát, esetleg a rokonok közül kerül ki az örökbefogadó.
Ketie szívébe ekkor fájdalom nyílalt, és valami nehézék nyomta lelkét, nem is gondolt arra, hogy a gyermeknek apja is van, aki magának követelheti. Ám ezen nem tudott bánkódni, Alex ugyanis szorosan tartotta a csuklóját, ráadásul a szőke fiatalember is közelebb lépett.
– Értem a szitut - bólintott Reggie, persze nem egészen volt neki tiszta minden, de nem akarta a kínos helyzetet tovább fokozni.
– Reggie vagyok - nyújtotta Ketie felé a kezét, amit a lány elfogadott és egy halvány mosolyt is próbált magára erőltetni. – Ketie – felelte elcsukló hangon, és egészen megszégyenülve, el tudta képzelni, hogy ezek után, a másik mit gondolhat róla. Alex végre kegyeskedett elengedni, de mintha a szemében fenyegető figyelmeztetés villant volna. Ezután a két férfi az amerikai konyhás, kényelmes, bárszékkel körülvett, pult mellett iszogatott és beszélgetett. Ketie lassan elindult felfelé, nem akarta a magánbeszélgetést megzavarni, azonban a szemfüles Alex utána szólt.
– Főzne nekünk egy friss kávét, hogyha nagyon szépen megkérem?
Így kényszeredetten megállt, a lépcső korlátját szorítva, elfehéredtek ujjpercei. Lassan sétált a konyharészhez, megszégyenült pírral, bár nem tartotta megoldásnak, ha homokja dugja a fejét, bármilyen félreérthető és megalázó helyzetben is kapták rajta a fiúk. Felfogta, hogy Reaggie - aki az egyik legvonzóbb fiatal férfit képviselte, akit életében látott-, Alex első házasságából vagy kapcsolatából született, és a keleti parton él az anyjával. A fiú rendszertelenül, de látogatta Alexet, ahol sokszor hónapokig is lakott, mivel a munkája nem kötötte helyhez.
Amikor sápadtan szervírozta a kávét, gyönyörű, és nagyon is veszélyes fenevadaknak tűntek azok ketten. Női ösztöne jól érzékelte az érdeklődést, a férfiak lopva, de sűrűn pillantottak melle felé, és biztosan tudta, hogy arra a jelentere gondolnak - és bizonyára fognak is-, amit a tükör előtt láttak.
4. fejezet
Alex a lány fenekét bámulta, ahogy felfelé ment a lépcsőn, a feszülő nadrág alatt jól látszott, mennyire formás. Pompás kis félgömböknek hatottak, és ezt a fia is úgy vélte, a tekintetéből tisztán látszott.
– Nem egy nagy eresztés – jegyezte meg ennek ellenére lefitymálón, amikor összenéztek. Bosszankodva állapította meg, hogy Reggae Ketiere vetett pillantásai valami miatt zavarják.
– Azt azért nem mondanám – mosolyodott el a fiú – szép és finom, mint a barackvirág.
– Hiszen romlott, összefekszik bárkivel! Ilyenekkel folyót lehet rekeszteni, amikor pedig akcióra kerülne sor, kéreti magát. Ki nem állhatom, az álszent kurvákat!
– Ezt tette veled? – áll fel Reggae.
– Hová gondolsz, egyáltalán nem az esetem, olyan kis mimózát játszó nebántsvirág.
– Látom, alaposan felhúzott valamivel, nyugodj le apa, nem ellenfél neked, nem igaz? Mentem zuhanyozni és pihenek, a repülőn egy beszédes öreg ült mellettem, egy szemernyi nyugtot nem hagyott. Ebédre nem biztos, hogy le akarok jönni, majd később eszem.
A fiút nem ejtették a fejére, nagyon is öntudatos nézeteket vallott, személyisége kiforrott, művészi hajlama tehetséggel, és nagyfokú iróniával párosult. A lányok imádták, varázsa, külseje vonzotta őket, körülrajongták, keresték a társaságát, néha még férfiak is megkörnyékezték, szép vonásai miatt. Bár Alex sosem érezte vetélytársnak, mert merőben különböztek, két különféle férfitípust testesítettek meg. Reggaeben sokkal lágyabb keménység uralkodott, mint benne, amolyan angyali szépség lengte körül. Megnyerő külsejét fokozták, aranyló, félhosszú tincsei, söprű szempillája, és kék szeme. Mégis, egyben nagyon is hasonlítottak; mindkettejükért oda voltak a nők. Olyannyira, hogy tenniük sem kellett semmit a hódításért, csak megjelentek, és annyi.
Ennél a pontnál Alex gondolatai visszakanyarodtak Ketie felé, valóban nem akart a lánytól semmit, férfiúi hiúságát zavarta, hogy az, a fiának egyből felkínálkozott, Reggae még csak le sem pakolhatott. Vajon, hogy alakultak volna a dolgok kettejük között, hogyha nem lép közbe?
A fiú gondolta kialudja magát, mielőtt megkeresi a városi barátait és csap velük egy görbe éjszakát a viszontlátás örömére. Azonban gondolatai ide-oda csapkodtak, nyugtalanul forgolódott. Furcsa ez a lány - jutott eszébe Ketie. Vajon mire gondolhatott miközben önmagát simogatta? Kétségtelenül az apjára. Az ő sármos, lehengerlő, erős és öntudatos apjára, aki kicsi korában elvált az anyjától és az ország másik felére szökött a munkájára hivatkozva. Talán, hogy az anyjától a lehető legtávolabb legyen.
Reggae még emlékezett a veszekedéseikre, az anyja állandó féltékenységi rohamaira. Az apja viszont ugyanúgy őt is elhagyta, olyan messzire ment amennyire csak lehet, és ezt sosem bocsájtotta meg, örök szálka maradt a lelkében.
- Apádnak senki és semmi nem fontos, csak a munkája, sosem viselkedett igazi apaként! Nők és nyomozás, az kell neki, látod! - Fülében csengtek anyja szavai, amit annyiszor hozzávágott, ő pedig gyűlölte hallani. Alex azért igyekezett az apja maradni, ha távolról is, de Reggae azt mindig kevésnek találta, a csonka család nem tetszett neki. Utálta, hogy csak külön-külön szeretheti a szüleit, egyetlen alkalommal sem tették meg neki azt a szívességet, hogy együtt legyenek, pedig egyik születésnapjára azt kérte ajándéknak. Hiába, finom holmit kapott az anyjától, apja méregdrága játékokat küldetett. Mégsem örült, az egész délutánt végigbőgte tizenhárom évesen. Annak a napnak a fájdalma, örökké megmaradt benne, a hiányérzettel és a tehetetlen dühvel együtt. A játékot összetörte, a ruhákra összetört tollból cseppentett tintát, mielőtt az egész romhalmazt taposta és ugrált rajta, kiadva a felgyülemlett mérgét...
Kevéssé kárpótolták azok a nyarak, amiket az apjánál töltött, bár izgalmasabbnak bizonyult, mint odahaza. Ha az apja dolgozott, valaki mindig vigyázott rá, vagy vele mehetett az irodába, ami nagy élménynek számított, olyankor mindig azt képzelte, ő is nyomozó és minden gonosztevőt kézre kerít. Azóta persze amolyan férfibarátság alakult ki köztük, Reggae kissé más szemmel látta a dolgokat. Nem olyan sarkítottan, feketén és fehéren. Az árnyalatokat is észrevette, amik szülei kapcsolatát megmérgezték.
A kis Perett csemete,akinek sajnos még mindig nem tudták a keresztnevét, délután folyamatosan bömbölt, hiába sétált vele Ketie le s fel, a tápszer, sem a tea nem nyugtatta meg. Kétségbeesetten szorongatta és nézegette a gyermeket, de nem látta, érzékelte, jelét annak, hogy valami nem stimmelne. Megpróbált higgadt pótmamaként gondolkodni, mi lenne a leghelyesebb, végül ringatással próbálta a kicsit megnyugtatni.
A földszinten mind gyakrabban kapta fel a fejét Alex, és Reggae is fülelni kezdett. Ketie két óra múlva egészen kétségbeesett, mert a kislány tapinthatóan is lázas lett! Már éppen le akart futni Alexhez segítséget kérni, amikor a férfi feltépte az ajtót.
– Mi folyik itt? Ez a bömbölés az agyamra megy! Adjon neki enni, vagy inni, vagy mit tudom én!
– Maga szívtelen! – kiáltott rá ingerülten Ketie. – Mit gondol, hogy nem láttam el? Lázas! Orvoshoz kell azonnal vinnünk.
Alex egészen elsápadt a rossz hírt hallatán, még csak ez hiányzott nekik. Gondolhatta volna, nyugalma nem lesz, ha egy csecsemővel akar hétvégézni. Kivette a gyereket a lány kezei közül, saját maga is érezni akarta, valóban beteg-e. Kétség sem fért hozzá, láz gyötörte az angyali arcocskát, s Alex azt sem tudta mitévők legyenek.
– Látja! Megmondtam, hogy vigyük az otthonba! Ha valami baja történik a maga hibája lesz! – Alex lesietett, már bánta, hogy annyira gorombán viselkedett, nem tudta, miért olyan haragos, és ingerült. Pár perc telefonálgatás után visszatért Ketiehez.
– Nemsokára jön egy orvos, a barátom, majd ő ellátja a kislányt és reméljük, nem nagy a baj. Próbáljon megnyugodni, az ijedségét megérzi a gyerek is, azzal semmit nem segít, ha sopánkodik.
Reggae életében először fogott csecsemőt, míg Ketie a fürdőben gyorsan rendbe szedte magát.
– Jaj, de esetlenül fogod! Add ide! – nyújtotta felé a kezét Alex. – Elmehetsz nyugodtan a buliba, elboldogulunk vele ketten.
A fiú nézte a majdnem kerek, nagy babaszemeket, amelyek immár az apja sötét szőrrel tarkított, erős kezéből pillantottak felé. Bájos szépsége az emlékébe idézett egy másik kicsi arcot, azt, amelyiket féltékenységből sosem vett kézbe. Mennyire mardosta a lelkiismeret! Amikor felnézett az apjára, jól látta a szemében a fájdalmat, ugyanarra a másik csecsemőre gondolt ő is. Arra, akinek nem adatott meg, hogy felnőhessen, ahogyan az anyjának is távoznia kellett az élők sorából. Reggae csupán akkor eszmélt, micsoda kín lehet az apjának a gyerek jelenléte. Kezdte érteni az ingerült viselkedését.
– Apa. A testvérem… most lenne hatéves.
– Igen fiam – kongott Alex hangja – hagyjuk most ezt. Már régen volt, nincs ellenszer, a dolgok megtörténnek, és mi tehetetlen bábuként mozgunk a közben.
– Nem apa. Nem minden esetben. Tudod, hogy...
– Elég! – Üvöltött Alex, halálra rémítve a csöppséget is - aki újra hangos írásba kezdett.
– Utáltad a testvéredet, undorodtál tőle Reggae! Most mégis úgy teszel, mintha olyan sokat jelentett volna a számodra!
– Hogy mondhatsz ilyent? Egyébként is, csak tizenöt éves voltam, még nem fogtam fel a dolgok jelentőségét, súlyát. Én csak azt láttam, hogy neki egy egész apja van veled, míg nekem csak mindig is egy fél volt! – Ezzel Reggae sarkon fordult, majd becsapta maga mögött az ajtót, ami miatt Katie ijedten rezzent össze. Éppen a bejárat felé igyekezett, mivel csengettek, s alig várta, hogy az orvos végre megvizsgálja a kislányt.
Ketie megdöbbent, Alex szerint egyik barátját várták, másra számított igazán. Ugyanis egy karcsú, szőke, rövid hajú, harmincas éveiben járó, szép arcú nő nézett vele farkasszemet szürke szövetkabátban, és ugyanolyan színű pantallóban.
– Akkor beenged? – kérdezte az hidegen. – A doktor vagyok – bólintott biztatóan, majd Ketie vállát megfogta és illedelmesen kissé odébb nyomta, így szabaddá vált az út előtte. Ezután már nem kérdezett semmit, ismerősként lépkedett a helyiségekben.
– Alex, Merry vagyok, hahó, merre vagy? – hívogatta a szőkeség Alexet, aki széles mosollyal érkezett, majd baráti ölelés és puszi következett.
– Jól nézel ki. – nézett végig Alex a doktornőn, aztán vágott egy elképesztően elbűvölő, fogkrémreklámra emlékeztető mosolyt. Ezután gyengéden a szájához emelte a nő kézfejét, majd rálehelt egy csókot. Az asszony úgy mosolygott vissza hálája jeléül, mintha magáról az Olimposzról leereszkedett görög Isten állna előtte.
Ketie nem is csodálkozott, hogy innentől kezdve mindenki levegőnek nézte őt. Csendben meghúzódott a gyerekszoba sarkában, és onnan figyelte Merry, hogy vizsgálja a kicsit. Ambíció, öntudat, határozottság, tudás, és szexi külső, a doktornő képviselte mindazt, amiről ő csak álmodozott. Azokban a percekben, valódi szürke rágcsálónak érezte magát, éppen olyan kis senkinek, amilyennek Alex jellemezte őt. A doktornő teljesen elvette a nyomozó minden figyelmét, az, hogy nagyon tetszettek egymásnak, kétség sem férhetett. A férfi minduntalan beletúrt a sötét hajába, és zsebre tett kézzel figyelte az asszony minden mozdulatát. Kissé kócosan, laza, szürke pólóban és koptatott farmerben kegyetlenül jóképűen festett, talán még inkább férfiasan, mint abban a hivatalos ruhában, amiben a lány megismerte.
Ketie nem értette miért bámulja folytonosan a nagyképű, pökhendi alakot, akinek elmondása szerint egyáltalán nem az esete.
Sőt.Biztosra vélte, Merry és Alex már régóta szeretők, minden mozdulatuk és szemvillanásuk erről árulkodott.
Amikor Merry végzett a kicsi vizsgálatával, dolga végeztével nézett csupán a lányra. Addigra persze Ketie fejében minden megfordult, a legrosszabb betegségek; kanyaró, skarlát, mumpsz és más egyéb, még ennél rosszabbak is. Észre sem vette, hogy olyannyira izgul, az ökölbe szorított kezének körme, véresre sebzi a tenyerét.
– A kislányának jönnek az első fogai, kicsit korábban, mint a megszokott. Felírok lázcsillapítót, és egy ecsetelőt a duzzadt fogínyre. Első gyermek? – nézett végig a doktornő Ketien, aki a sarokból előlépett akár egy sápadt árny, és egyenesen a kiságyhoz ment, majd magához vette a gyereket.
– Nem a lányom – válaszolta közben, hidegen az asszonyra pillantva – a családsegítőnél dolgozom és az úgy volt…
– Elég! – vágott közbe Alex – ne untassuk Merryt a munkahelyi gondjaimmal. – Gyere – karolt a nőbe, aki éppen befejezte a receptírást – menjünk a konyhába, meghívlak egy kávéra, és egyébként is, lenne egy ajánlatom.
Mosoly.
Merry és Alex egymásra villantott, szédületes mosolya. Hogy mennyire utálta Ketie!
Reggae éppen indulni készült, amikor észrevette vendégük bánatos arcát. Elég volt lepillantania Merryre és az apjára, azonnal tudta honnan fúj a szél. Reggae elnézte Ketie szép vonásait, és bárhogy is próbálta titkolni, lerítt róla a magányos szenvedés.
– Elaludt végre? – kérdezte udvariasan.
– Igen – sóhajtotta a lány, ruhájának kézujját babrálva.
– Gyertek le, Merryvel remek vacsorát készítettünk! – intézte vidám mosollyal feléjük a kérést Alex.
– Nem vagyok éhes – fogta szorosan a korlátot Ketie.
– Engem pedig már várnak apa! – Ezzel a fiú lesietett, majd eltűnt a karcsú, izmos alakja a bejárati ajtó mögött, amit Katie sóhaja kísért. Teljesen magára maradt mister nagymenővel és a szeretőjével!
– Akkor majd eszik később! – nézett fel rá vigyorogva Alex.
Ketie visszahúzódott a gyerekszobába, és később, amikor elhalt a nevetés, és az ajtaja előtt elhaladt a doktornő koppanós cipőjének a lépte, sírva fakadt. Azt nem tudta minek sír, de ömlöttek a könnyei. Rossz érzéssel töltötte el, hogy két impozáns férfival egy fedél alatt élve, sem érzi magát nőnek.
Folytatása következik.:)
Sea Miller
