Történetek

Állkapcsán megvonaglott egy izom, ahogy erőlködve türtőztette magát. Szerette volna hanyatt vágni a földre és addig baszni, amíg el nem ájul.
Mégis alig hitte, hogy ez volt az a feszes húsú, nyögdécselő, éhes és csípős csitri, akit a fának, aztán az asztallapnak tuszkolt. Otrombának érezte magát, ahogy most nézte és ez ráncigálta megint a zsigereit az az akaratos dühös ösztön.

A férfi mindig hamarabb ért az állomásra, s míg várta, hogy beálljon a vonat, a márciusi hóesésben a pályaudvarra érkezőket nézte. A nő, bár sietett volna a hóverésből, elkapta a férfi tekintetét:
- Vár valakit?
- Mondja, kérem, ez a martonvásári vonat?
- Nem, ez a dunaújvárosi. Martonvásárra indulna?
- Nem, Komáromba.
- Akkor jó utat, viszlát!
- Viszontlátásra!

...Igen...Londonban lakunk. De térjünk vissza, van egy hatalmas francia ágyam, egy plazma tv-vel és egy hatalmas szekrényem ami ugyancsak fából készült, és ráadásul vajszínhez fogható szín, szóval a szekrényem minden második ajtajából egy igencsak hosszú 2 méteres tükör díszít...

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

A gyakornok tartotta a lány összebilincselt karjait, a segéd előbb óvatosan letűrte a lány vállairól a rózsaszín topot, helybenhagyva a fehér melltartópántokat, majd pedig egy fekete gumis hajpántot tett a lány nyakába, majd felfelé felhúzta a fejére úgy, hogy az a tarkóján magával vigye a hajat is, és egyben a szélesre húzott homlokrésze takarja a szemeit is.

Az univerzum többi népe még csak nem is sejtette, hogy mit találtak ki a kertaniak. Titokban tartották mindenki előtt, mert tudták ez a fegyver valami egész más jövőnek a kezdetét jelentheti, és azt is, hogy a többi élőlény ezt nem engedné. Ők maguk is féltek tőle, de oly régóta dolgoztak rajta, hogy senki nem merte kimondani amit gondolt, hogy talán el kéne pusztítani! Mind a több milliárdot, mind, hogy nehogy rájuk is veszélyt jelentsen...

Bob O’Connell bíró irodája felé sietett. Abbotot már ott találta az ajtó előtt ücsörögve.
– Mit jelentsen ez az egész? – förmedt rá az ügyész.
– Jó reggelt magának is, Mr. Abbott! – válaszolta Bob szarkasztikusan.
– Felejtse el ezt a szarságot, Wooten! Mi olyan fontos, hogy ilyen korán kellett találkoznunk?
– Hamarosan megtudja – válaszolta az ügyvéd.
Ekkor az ajtó kinyílt.
– Jöjjenek be, uraim! – szólt ki O’Connell bíró, és mindkét férfit egy biccentéssel...

Első munkám melyre még ráfér egy kis csiszolás, de érdekel, hogy tetszik-e a nagyérdeműnek?

Több mint fél éve kapcsolatban voltam a vőlegényemmel...mindent megkaptam tőle, de nem szerettem.

Alma látta Johnnie-n, mennyire vágyik már rá, hogy odaérjenek a kórházba Tracy-hez. Alig tudott lépést tartani vele.
– Kicsim! Ti menjetek előre Torival! Ceecee majd vigyáz rám, amíg felvánszorgok a lépcsőn.
– Sajnálom, kicsim! Túl gyorsan mentem? – fordult hátra Johnnie. Látta Almán, mennyire fáradt már, és mennyire nehézkesen veszi a levegőt. Megállt az egyik padnál, hogy felesége kifújhassa magát. – Ülj csak le ide egy pillanatra!
– Johnnie! Menjetek csak előre Torival!...