Fekszem az ágyamban és bámulom az üres falat. Néha elképzelem, ahogy egy hatalmas lyuk keletkezik rajta és magába szippant engem, mint a szélörvény.
Attól félek sokszor, hogy belőlem is egy ember nagyságú féreg válik egy éjszaka leforgása alatt, ahogy az F. Kafka novellájában történik a főszereplővel.
Kiégési szindróma? Depresszió? Melyik a hangulat betegségek mostani divatos megnevezése?
Látom az emberek arcát. Szeretem az embereket nézni, amint az utcán sétálnak és elhaladok mellettük. Néha gondterhelt az arcuk, de a legtöbbször vidámak. Persze, az is átmeneti állapot, hisz semmi nem tart örökké.
A Föld nem változik, ugyanazon a helyen kering. És az évszakok. Ugyanúgy váltják egymást, mint ahogy a nappalok és az éjszakák.
Sokszor olyan érzés ez, mint egy tűt keresni a széna kazal közt. Tudod, hogy ott van és bármelyik pillanatban megtalálhatod.
Csak a kitartás a fontos. És az akaraterő, ami segíthet még.
Borzalmas érés, hogy a te hatalmadban is lehetne olyan képesség, amire érzed, hogy vágynál, de nincs hozzá tehetséged.
Olyan ez, mint várni egy olyasvalakire, aki már többet úgy sem jön el.
Iszonytató, felkavaró és dühítő.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások