Armít - egy szökött rabszolga emlékiratai III.

Babilon Város bölcsei
Másnap hajnalban elindultunk haza. Primus imperator parancsba adta hogy összeszámolják a Latin birodalom lakosságát, kezdve Alba Városának népén, szerte mind a leigázott népcsoportokig. Ehhez minden férfinak szülővárosába kellett utaznia kötelességképpen. Apámat a Yotru földjéről hozták Szinonba, nem volt hova hazamennie tehát, latin urának közelében volt háza Béth Yabezben, oda tértünk vissza most is a templom meglátogatásából.
Az úton kérdeztem meg mert nem hagyta a kíváncsiság nyugodni az én lelkemet:
– Apám, kószálásom alatt a városban láttam házakat ahol festett arcú, alig-alig öltöztetett fiatal lányok voltak, férfiakat hívogattak magukhoz, kik azok?
– Lotyók, parázna asszonyok, népünk között kevés az ilyen, a latinoknál, a helléneknél ellenben bizony sok van belőlük, pénzért hálnak a férfiakkal, és utálatosak a MAGASSÁGOS előtt. Óvakodj és őrizkedj tőlük hogy el ne veszítsd kedvességedet az úr a mi mindenható szerető parancsolónk előtt!
Én most szívesen egyeztem bele bármi ilyesmibe:
– Értem, apám, és így fogok cselekedni. – csak ki ne tudódjék valamiképpen hogy én disznózsírral készített csodálatosan finom süteményt ettem a Béke Városában.
Hazaérkezésünk másnapján apám valamilyen ügyben átküldött a kovács nagyapámhoz. Az úton a vendégfogadónál érdekes csodának lehettem tanúja. Ismét láttam egy olyan sötét félelmetes angyalt, (avagy ördögöt) mint amely Solomon templomában a papnak jelent meg.
Szolgák rakodtak le összesen hat megterhelt tevéről a vendégfogadó udvarában, én a kapun át meglátva őket hamar hozzájuk siettem mert ruhájuk nem az én népem egyszerű viselete volt, hanem sokkal színesebb mintázatú. A tevék körül három, a szolgákénál díszesebb ruhát viselő, szépen bekötött szakállú, őszülő, gúlaszerű érdekes sapkát viselő férfi parancsolgatott valami számomra teljesen idegen nyelven: mit hova vigyenek szolgáik...
Bementem a fogadó épületébe, megkérdeztem a gazdát, kik ezek. Valamelyikük éppen akkor jött be a helyiségbe. Megszólított lassan Ezra fiainak nyelvén mint aki keresgéli a szavakat:
– Bölcs férfiak vagyunk Babilon Városból. Csillagok jövendölték meg nekünk... a leghatalmasabb isten kiválasztottjának... születését, ő bölcs és jó királya lesz az egész világnak. Az ő születésének napja... pedig holnap van... helye pedig... itt van.
Fekete ruházatú alak tűnt fel akkor az ajtóban a bölcs férfi mögött, és idegen nyelven hadart neki néhány mondatot röviden, megfordult s kilépett az udvarra utána azonnal. Én csak annyit értettem beszédéből: “a magasságos Elohénu isten – szeraf” Vetettem utána magam azonnal, de gyerekként nem lehettem valami gyors, mire az udvarra futva kiértem már sehol sem volt nyoma. A Babilon Városból érkezett férfihoz mentem akkor és megkérdeztem:
– Mit mondott a jelenés?
– Azt mondta, ő a magasságos Elohénu isten leghatalmasabb szerafja... aki hozza az ő urának üzenetét nekem... és... bölcs társaimnak... hogy visszafele utunkon erősen őrizkedjünk Proprimotól aki Hér tartomány fejedelme... most Ezra fiainak királya, és titkoljuk el előle, hol találkoztunk a kiválasztottal mert halálra keresteti! Minekutána ajándékainkat átadtuk a kiválasztottnak azon nyomban... induljunk haza... késlekedés nélkül.
Én hazaszaladtam apámhoz és elmeséltem neki miféle tudós férfiak érkeztek Babilon Városból, elmeséltem a csodát is melyet láthattam; mikor mindent végigmondtam, apám részletesen kikérdezett ismét, mint aki számára mérhetetlenül hihetetlenek szavaim. Megtiltotta nekem hogy a következő napokban a fogadó közelébe menjek, ő maga pedig átment az ő régi urához, a latin századoshoz, megbeszélni vele bizonyos dolgokat mert azon a véleményen volt, Proprimo miatt Hér tartományban (melynek Proprimo volt a királya) zavargások törhetnek ki.
Több mint negyven napig nem voltam kiengedve a házból, folyton folyvást őriztetett szolgáival, úgy éreztem magam mint valami tolvaj akit börtönbe vetettek. Amikor végre kiengedtek a házból apámék, azon nyomban szaladtam a fogadóshoz mert nagyon kíváncsi voltam a kiválasztottra és családjára. A fogadó gazdája elmondta nekem hogy két nappal azelőtt távoztak el onnan, maga a latin százados küldött hozzá húsz katonát ajándékokkal, meghagyván nekik hogy vigyék a kiválasztottat el hozzá. Csakhogy a katonák érkezésekor megjelent három ördög, olyanok mint amely a Babilon Városból érkezett csillagjósoknak hozta Elohénu üzenetét hetekkel ezelőtt, rátámadtak a latin katonákra, senkit meg nem öltek csak lefegyverezték valamennyit, azután pedig távoztak a fogadóból a kiválasztott családjával hét szélsebes tevén.
Érdekes módon a fogadós elbeszélését akkor, alig tíz esztendős koromban hihetetlennek tartottam, bizonyos voltam afelől: csak azért mesél nekem ilyeneket mert kajánul örvendez az ő lelkében hogy egy kisgyermeket mily igen megtréfálhat. Visszatekintve így, ötven év távlatából, már réges-régen tudom: a fogadós nem hazudott. Annyit mondott még nekem hogy a kiválasztottnak nevét, a szülei nevével egyetemben eltitkolni kényszeredett kötelessége, megfenyegették ugyanis a sötét lények hogy ők Elohénu három legnagyobb erejű szerafja és irgalmatlanul fognak vadászni rá, ha bárkinek is kiadja a kiválasztott nevét.
Apámat a következő napok valamelyikén magához hívta az ő ura és felajánlotta néki hogy fogjon engem és anyámat, és a következő hónap idejére vegyünk szállást az ő házában, mert katonák jönnek a Béke Városából, Proprimo parancsára meg kell öljenek minden félévesnél kisebb fiúgyermeket Ezra népéből, a százados lázadástól félt, biztonságban akarta tudni a családomat. Apám megköszönte szépen a százados jóindulatát, de elutasította azt; minden szolgáit otthon hagyva anyámmal és velem meg négy megrakott szamárral elindultunk Szinonba, apám régi jó barátaihoz.
Csak jóval később tudtam ezt meg,  amikor már Proprimot régen eltemették: Utolérte őt istenének büntetése, egy évvel azután hogy kisgyermekeket gyilkoltatott le Béth Yabez környékén, összeveszett nagy tömeg előtt Elohénu főpapjával, és az istenről szólott káromlást. Alig egy hónapon belül elerőtlenedett, lefogyott, beleit férgek kínozták, és testét zöld fekélyek borították el. Azt jegyezték le róla a történetírók hogy valóságosan bűzlött az egész teste undorítóan, olyannyira hogy nem lehetett bírni a közelében, nem telt el egy teljes év és meghalt, nem tudták meggyógyítani pedig nagyon sok orvossal kezeltette magát. Amint már említettem, ezt csak sokkal később tudtam meg. Én akkor annyit értettem meg csak a történelem folyásából hogy Proprimo a kiválasztottat keresteti és tartománybeli lázongásoktól félnek a latinok. Apám csupán azt hozta tudomásomra hogy megyünk Szinonba, látogatóba a barátaihoz – egyebet semmit.